Századok – 1900

Tárcza - Szláv történeti szemle - 558

• TÁRCZA. 561 választásáról, és Zrínyi felajánlotta Ferdinándnak a gvozdi bányát 15,000 arany évi bérért, a miről Oberstein 1527 jan. 3-á,n tüzetes jelentést is tőn, de az egyezségből semmi sem lett. Utóbb Bauber laibachi püspök alkudott a bányára. Ferdinánd Linczben 1529 nov. 18-án jogot adott a Zrínyieknek adómentesen ezüst filléreket veretni; a pénzverésre vonatkozó tüzetes utasítás 1530 jul. 20-án kelt. A Zrínyiek e bányát 1532 máj. 15-én zálogba adták szamobori G-ruber Leonhardnak. A bányában a háborús idők alatt is buzgón folyt a munka. Egy 1549-iki feljegyzés szerint havonkint 1180 lat tiszta ezüstöt nyertek belőle, a mi évi 15,160 latnak felel meg. A gvozdi vár fontos szerepet játszott a török háborúkban is ; a szigetvári hős sokszor időzött itt. — Luszthaler Pongrácz 1556 jul. 16-án 2000 aranyért elárulta Kosztajnicát Malkocs bégnek ; ezért Lukasics Tamás gvozdi várkapitány Budacskiban egy lakodalom alkalmával elfogta és Gvozdanszkobán lovak farkához kötve tépette széjjel, húsz hívét pedig karóba húzatta. A sok török harczból, mely Gvozd várért folyt, érdekes Ferhát basa 1574-iki ostroma. Néhány törököt horvát parasztleány ruhába bujtatott, de midőn a várba be akartak lopózni, a várőrző kutyák visszariasztották őket. A várak őrzésében nagy szerepe volt a kutyáknak ; egynek-egynek eltartására a kincstár havonkint két mérő búzát adott, s midőn utóbb ezen intézmény divata megszűnt, érdemes katonák kaptak a kincstártól havi 8 forint jutalmat ebtartás (psetarina) czímén. A várat Ferhát basa végre is kiéheztetés által kerítette kézre ; az egész őrség éhen halt, de nem adta meg magát. Ezen hősiesség a basát is meghatotta és a holtakat keresztény szertartással temettette el. A várat 1635-ben foglalták vissza a törököktől; a bányaművelést 1706-ban kezdették meg újra, de protestáns bányászt nem volt szabad alkalmazni ; 1726 után nincs többé nyoma a bányaművelésnek. 2. Breyer Imre : Dragisics György bosnyák. Ez a híres humanista Bosznia bukása után (1463) Raguzába menekült, hol Ferencz-rendi szerzetesnek állott be. Firenzében Medicis Lőrincz fiainak (a későbbi X. Leónak is) lett nevelője, utóbb pedig, 1490-ben pisai egyetemi tanár. Mint nagytudományú és felvilágosodott férfiú, Pica de Mirandole Jánost és Savonarola Jeromost buzgón védelmezte, a miért 1497-ben tanszékétől meg kelle válnia. Mint II. Julius és X. Leo pápák barátja, jelentős szerepet játszott. A túlbuzgó németek a zsidó könyvek elégetését sürgették ; ezt a tudós Beuchlin János ellenezte, a miért a pápa vizsgálatot indított ellene. Dragisics külön könyvben védelmére kelt, de hiába, mert Beuchlint elitélték és könyvét 1520-ban elégették. Dragisics György, a boszniai Dragisics Ivanisa herczeg ivadéka, mint nápolyi érsek 1520-ban halt meg Bariban; korának egyik legnevezetesebb SZÁZADOK. 1900. VI. FÜZET. 36