Századok – 1900
Értekezések - CSÁSZÁR ELEMÉR: Verseghy és a censori hivatal - II. bef. közl. 122
144 CSÁSZÁR ELEMÉR. peccare quidem humánum sit, sed in peccato perseverare diaholicum«, tehát ha valamiben vétkezett, gyónjon meg neki. Hogy bizalmát megnyerje, szabadjára engedte ; még olyan szigorúan sëm fogta, mint a kispapokat; megengedte neki a sétát nemcsak a kertben, hanem még a városban is, sőt a városon kívül levő dombra is ellátogathatott, s onnan nézett vágyó szemmel Pest felé. Mindamellett nem érezte magát jól Nagyszombatban.1 ) Sok mindenféle baja volt : a hűvös ősz, mely a szokottnál is zordabban köszöntött be, mert Nagyszombat. — úgymond »a komor észak alatt fekszik«, a sok szemét, piszok a városban, a mocsaras ízű ivóvíz stb. De mind ennél jobban gyötörte lakótársainak komorsága és alázatossága. A szabad véleménynyilvánításnak, a független gondolkodásnak nyomát sem látta; szemük nem arra van, hogy lássanak, nyelvük nem arra. hogy szóljanak, s eszükkel nem szabad gondolkozniok, hanem »Orraikon tündéres sárga üvegből Metszett pápaszemet hordván, mind finom aranynak Tartják, a' mit az őrkuvaszok fitogatni akarnak« . . . írja 1793 okt. 28-án Koppihoz.2 ) így élte egyhangú életét Verseghy Nagyszombatban; a mi szabad ideje volt, sétálással és Magyar Lexicon-ján dolgozgatva töltötte. Legtöbbet Kluch kanonokkal társalgott, a ki sikerrel akart megfelelni annak a föladatnak, melylyel feljebbvalója megbízta, és ezt a tehetséges embert igyekezett meghódítani az egyháznak és vallásnak, meg akarta akadályozni, hogy erejét ne az egyház ellenségeinek szentelje. Értelmes ember volt s megszívlelte a primás szavát, hogy szelídséggel és szeretettel bánjék Verseghyvel. Nem is vakbuzgó térítgetéssel vagy erőszakos kényszerítésekkel akart Verseghy lelkére hatni, hanem azzal a fegyverrel, melyet a dogma hívei már évszázadok óta sikerrel használtak, a vitatkozással. Be akarta bizonyítani Verseghynek, hogy téves tanításokat hirdetett Millot-jában, meg akarta győzni arról, hogy a boldogsághoz csak a vallásos hit vezet. A mint megkezdte térítő munkáját, mindjárt tett néhány ellenvetést az értekezésekre. Verseghy védte állításait, Kluch meg czáfolgatta, de nem kíméletlenül; ellenkezőleg, egypár napig, míg a tulajdonképeni büntetés ideje le nem járt, nem Kluch kanonok levele a prímáshoz, 1793. nov. 12. Prim. Levéltár, u. o. Nr. 31. ») Lásd levelét Koppi Károlvhoz. Eredetije a kegyes-rendiek váczi könyvtárában. Közölte Csaplár Benedek : Figyelő XXIII. 206—207.
