Századok – 1899

Értekezések - DOMANOVSZKY SÁNDOR: A dubniczi krónika - III. bef. közl. 411

A DUBNICZI KRÓNIKA. 449 s nem az előtte álló hálaadáshoz tartozik; hisz az előbbi fejezet is hasonló hálaadással végződik, de amen nélkül. A krónika utolsó részét a maga egészében áttekintve, még egy dolog tűnik szembe, hogy t. i. nem mondja el az 1474—1479 évek összes eseményeit. Az egész csehországi, sziléziai és ausztriai hadjáratot csak érinti, elhallgatja Szabács viadalát, a török 1474-iki becsapásait a Dráva-Száva közére, az 1476-iki becsapást Szendrő vidékére és Erdélybe, az 1477-ikit Horvátországba s az 1478-ikit Vas- és Zala-megyékbe. Ezen események elhallgatásának nem lehet egyedüli oka a pártosság ; végre, lia Szabács viadalát elhallgatja, mint a melynél Mátyás a török ellen diadalmasan harczolt, azt még értjük, de hogy az 1474, 1476, 1477 és 1478-iki betöréseket, melyekkel pedig még inkább bizonyíthatná — a mi tendentiája — hogy az ország el van hagyatva s a török büntetlenül kalandozhat • annak szívéig, elhallgatja, annak más oka van. Azt hiszem tehát, hogy ezt az okot az író tartózkodási helyében kell keresni. Az író ugyanis 1479-ben lemásoltatván a Budai Krónikát, hozzáfűzi saját pártiratát is, és ebben természetesen azon események játszanak szerepet, melyek az író körűi történtek, míg a többiről tán nem is igen hall. Az első fejezet Nagy-Váradon és vidékén történik s a szemtanú leírásának benyomását teszi ; a második, a sáskajárásokról szóló fejezet, egész Magyarországra vonatkozik, s így következtetéseinket nem viszi előbbre; a harmadik a Fehér-Körös vidékén történt rablásokat tárgyalja a szabácsi vereséggel ; a negyedik Mátyás követküldését Nápolyba és a választhozó követek visszatérését Budáról; az ötödik a moldvai győzelmet, melyről azonban azt mondja »at accept in scriptis«, minél fogva ezt is számításon kívül kell hagynunk ; végűi a hatodik a kenyérmezei diadalt tartalmazza. A két utolsó fejezet, Ferdinand levele és Mátyás házassága, mint később hozzátoldottak, szintén nem játszhatnak fontosabb szerepet. Az események egy része tehát Buda körűi csoportosul. De tényleg kevés az, a mit a budai események közül elmond, és nem valószínű, ha Budán tartózkodott volna, hogy az északnyugati eseményekről ne írt volna többet, különösen, mikor azok nem ellentétesek tendentiájával. És általában a központban az ily feljegyzések helyi jellege még sem szokott annyira érvényre jutni. A másik központ, a mely körűi történő eseményeket elmond : Nagy- Várad, hol mind a Fehér-Körös menti portyázásokról, mind a kenyérmezei diadalról eleget hallhatott. Ha pedig számításba veszszük, hogy a váradi veszedelmet mily