Századok – 1898

Brandenburg; Erich: Moritz von Sachsen. Ism. Kropf L. 743 - Hodinka Antal: Tanulmányok a bosnyák-djakovári püspökség történetéből. Ism. Srs. 446

441) TÖRTÉNETI IRODALOM. mányieveiében kimondta, hogy »a mondott hirtokokhan egyedül a püspöknek legyen teljes és valóságos lelki és világi joghatósága.« Bármily sajátságos s az investiturás időre emlékeztető, hogy IV. Béla lelki joghatóságot ad, a pápák is megerősítik e joghatóságot, mire a bosnyák püspökök birtokukon püspöki joghatóságot kezdnek gyakorolni; sőt dominiumaikat egyházmegyévé fejlesztik a nélkül, hogy letennék a bosnyák püspök c/.imet. Ettől fogva élnek mint magyar főrendek s nem törődnek Boszniával. Éppen ezért nem is változik helyzetük Bosznia török kézre jutásakor, hanem, midőn djakovari birtokaik elvesznek. Innen tehát duplán czimzetes püspökök, de ezt a kettős czimű czimzetes püspökséget a magyar király a pápa s főleg a propaganda folytonos tiltakozása ellenére a XVII. század óta rendszeresen tovább is adományozta. Mivel tehát a püspökség még meg sem alakulva djakovarivá vált, a domés majd meg a ferenczes szerzetesekre maradt a Boszna föld megtérítése s az ottlevő hívek vezetése. Hogy a dömések mikor távoznak, nem biztos, de valószínű, hogy 1291-ben már kiveszik kezükből Boszniát. A ferenczesek történetirója, Wadding, azt állítja, hogy a rend 1260-ban Narbonneban tartott gyűlésén már előfordul a bosnyák vicariatus, de ezzel szemben tény, hogy 1273-ban bizonyos András püspök még dominicanus szerzetes volt. Lassanként a ferenczesek foglalják el a tért s XXII. János 1327. jul. 1-én kelt levelében a döntéseket végleg eltiltja az inquisitio gyakorlatától Boszniában, mert IV. Miklós és VIII. Bonifácz a ferenczrendűeket bízták meg vele. A ferenczesek buzgóságának nagy gátja, hogy a mit IX. Gergely tartott, hogy itt »plantata de novo Christiana religio« van, folytonos hiedelem s a tartomány vissza- és nem megtérítését tartván szem előtt inquisitorokat küldtek, kiknek működése csak gátolta a ferenczesek kétségtelenül buzgó működését. Valószínűnek látszik, hogy mint vicariatus 1347-beu kezd szerepelni a tartomány, mert ekkor nevezi ki Gerard rendfő az első vicariust Peregrin atya személyében. A pápák nem törődnek a bosnyák püspökkel, sőt annyira mentek, bogy a bosnyák falukat »nullius dioecesisnek« tekintették. Annál inkább pártolják a ferenczieket, kiknek hatalmi körét nyugaton Moldváig, délen Dalmácziáig, északon Magyarországig terjesztették ki engedélyezvén nekik a tiók-vicariatusok állításának jogát. Sőt 1433-ban IV. Jenő megengedte nekik, hogy oly falvakban, melyekhez a szomszéd püspökség két napi járás, püspöki functiokat is gyakorolhassanak. így maradtak az állapotok 1530-ig,