Századok – 1897
Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Nehány történelmi adat Sopron és Moson vármegyékről 26. o.
36 'STESSEL JÓZSEB1 . akadémiai értekezés mond, hogy t. i. (1117. vagy 1119. évben) Lipót osztr. őrgróf Sopronvármegyébe ütvén, Kismartont is — Castrum quod ferreum vocatur — elfoglalá : én csak is arra nézve teszek megjegyzést, bogy a 162. lapon Kismarton vára mint a Nagymartom család XIII. századbeli vára szerepel, a mi a történet forrásai alapján helyre igazítást igényel, mert ez a család a várat nem építette, és nem is bírta. Kismartont (=Szabómarton) a XIII. században a Guthkeled nemzetség birta, de várról az akkori oklevelekben még szó nincsen ; csak utóbb, midőn a XIV. században a Kanizsaiaknak adományoztatott Kismarton, 1371-ben rendeli Lajos király, hogy a Kanizsai család Szarvkő várához tartozó Szabómarton nevü falu vagy mezőváros kőfallal erősítendő ; a mit bogy a birtokos teljesített, sőt várat is építtetett, azt onnét tudjuk, hogy rövid idő múlva a Kanizsaiak itteni várnagyáról emlékezés történik. A Nagymartoniak birtak ugyan a mai kismartoni batárból egy bizonyos részt, s pedig a Vulka partján elterülő és nyugaton Yulka-Pordánynyal szomszédos Temfeul (=Dümpfl, posványos nedves hely) nevü önálló birtokot, melyet 1335-ben kelt oklevél szerint (hol Fejér a nevet tévesen Tlieuselnek írja) a Guthkeledektől, talán csak egy részét, megszerezvén, tényleg az egészet folytonosan mint Fraknó várának tartozékát bírták ; mig Fraknó és Kismarton várak osztrák kézbe kerülvén, a Temfeul nevü önálló birtok később, valószínűleg a XVI. században, Kismarton határába beolvasztatott. A 164. lapon a szövegben Süttőr helynév után zárjel közé »Sarrod« tétetett, a mi oda látszik czélozni, mintha a két név egy és ugyanazon helységre vonatkoznék; azjnban nem csak ma, hanem már a XIV. században is a két helység mindegyike külön álló területet képezett. A mi a mű 432. lapján Rusztra nézve mondatik, hogy hajdan egészen magyar város volt, s a XIV. század okleveleiben még Szil név alatt fordul elő, az némi magyarázatot igényel ; mert azon oklevelekben, melyeket én ismerek, Ruszt a XV. század közepén tul többnyire Ruszt alias Szil név alatt mint egyszerű birtok vagy helység jön elő; 1472-ben mezővárosnak (oppidum) czímeztetik. 1 512-ben pedig engedélyt kap a birtokosa Rusztnak megerősítésére. A hely magyar nevéből, s abból, hogy ott a XIV—XVI. században a Héderváryak, a Czirákiak ősei, a Szentgyörgyi grófok és Szécsi Miklós mint birtokosok fordulnak elő, a helység magyarságára nézve következtetést vonni alig lehet, mert e vidék sok helységeinek német neve helyett az oklevelek rendesen magyar nevet is használtak, s birtokos földesurai is magyarok voltak oly korban, midőn
