Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - III. és bef. közl. 804

A HORVATHY CSALAD LAZADASA, ÉS A MAGYAR TENGrERVIDÉK ELSZAKADÁSA. HARMADIK ÉS BEFEJEZŐ KÖZLEMÉNY. A míg a nagyravágyó, erélyes és ravasz Tvartkó életben volt, Bosznia veszedelmet képezett a magyar partvidékre nézve; halála azonban jó alkalmat nyújtott volna a nyugtalan szomszédot ártalmatlanná tenni, ha Zsigmond jobban kizsákmányolja az ott nyomban kitörő belforrongást. A boszniai népnek egy része, miután Tvartkónak nem maradt vissza törvényes utóda, egy főurat, Dcibiscia Istvánt, (a Kotromanovics-családból,) kiáltott ki királynak, egy másik része a meghalt király természetes fiát, Tvartkó- Sur d-t, emelte a trónra, és e két vetélytárs között azoianal háborúra került a dolog, mely az előbbinek 1396-ban bekövetkezett halá]áig változó szerencsével folyt; Dabiscia Zsigmondnál, Tvartkó Sura a Horváthyaknál keresett támogatást. A két ellenkirály mellett még két más főúr is kerekedett nagy hatalomra Bosznia egyes részeiben: Hervoja, Tvartkó major-domusa, a Hrvatinics család tagja, (a Hrvatinics, Hrvatin név alighanem azonos a Horvathy-val, ugyanegy névnek szláv és magyar alakja;) és Ostoja, a Jablonovics családból; ez utóbbi későbben Dabiscia halála után fel is vette a királyi czimet. míg Hervoja ezen czím nélkül Boszniának tényleges urává lett. Kár, hogy Zsigmond nem avatkozott be mélyebben a bosnyák zavarokba, és hogy beérte Dabisciának és majd Hervojának névleges meghódolásával; a tartomány általános felforgatása alighanem könynyüvé tette volna végleges visszaszerzését a magyar fenhatóság alá, ha összes erejét oda összepontosítja. Igazságtalanság volna azonban Zsigmondot tétlenséggel vádolni; sőt ellenkezőleg, nagyon is sokfelé fordult egyszeire, és több irányban forgácsolta szét erejét, mely különben is folytonos pénzzavara és a magyaroknál való csekély népszerű-