Századok – 1896

Értekezések - GRÓF WILCZEK EDE: A Horváthy család lázadása - I. közl. 617

ÉS A MAGYAR TENGERVIDÉK ELSZAKADÁSA. 62.3 és a királyt magát mint »nobile«-t beiktatta a velenczei aranykönyvbe ! Meg kell vallani, miszerint Garay, pillanatnyi sikerének daczára, mégis alaposan csalatkozott a tengervidéki ügyek véglegesnek hitt elintézésében; alig hogy a királynék hátat forditottak volt az országnak, újra megindult ott a régi nóta. És sajnos, hogy épen akkor az udvar és kormány figyelme ellenkező iiányban lett lekötve, a lengyel trónkérdés által; a Lengyelországgal való öszszeköttetés, mely már többször károsnak bizonyult a magyar ügyekre nézve, most végzetessé vált. Erzsébet és Garay, kik a lengyel koronát is szerették volna Mária fején látni, de ezen kívánságukat nem teljesíthették és csak nagynehezen vihették keresztül, hogy e korona legalább Hedvignek biztosíttassák, annyira el voltak foglalva a lengyelekkel való alkudozásokkal, hogy a tengervidéki ügyet egy ideig egészen eltévesztették szem elől. A lázadók feje, a vránai perjel, a mint épen említtetett, kénytelen volt menekülni, és egy királyi rendelet által jószágaitól meg lett fosztva; azonban úgy látszik, hogy száműzetése csak rövid tartamú volt, mert nemsokára őt ismét a színhelyen találjuk. Nemkülönben látszik, hogy első letétele után is, (1383. október 28-án) nagy pártja lehetett a vitézeknél, vagy plane az egész letétel merő komédia volt; mert nem találni nyomát annak, hogy a perjeli méltóság másra ruháztatott volna. A három ellenperjel ugyanis, ki Palisznai János ellen fel lett állítva, (ifj. Horváthy János vagy Berizlo de Graboria, Laczkfy Apor Albert és Nagymihályi Albert,) mind csak 1387 óta említtetik az okmányokban, tehát fellépésük csakis Palisznai második letétele után történhetett; 1383-tól egész 1387-ig minden valószínűséggel a János vitézek csakis Palisznait tekintették főnöknek, a rövid epizódot kivéve, mikor Vrána a királynéknak hódolt, és mely alatt az előbbi Boszniában időzött. Tvartkó udvarából a kérlelhetetlen Palisznai, kiben legalább az erős akaratot és szilárd jellemet kell elismerni, rokonait és barátait új lázadásra hívta fel; és Horváthy Pál, János és László, Korpádi János és László, Simontornyay István, és még több főúr azonnal késznek nyilatkozott az actióra. És miután 1384 elején Laczkfy István, ki az udvarnál gyanús kezdett lenni, a báni méltóságtól elmozdittatott, ez is az előbbiekhez csatlakozott. Sőt még a hű Jadrában is találkoztak többen, kik az elégedetlenek pártjára léptek. Jadrát azonban az újonnan kinevezett bán, Szentgyörgyi Tamás erélye mentette meg a királynéknak. Tamás ugyanis az összeesküvőket, kik a várost a Horváthyak kezébe akarták játszani, (névszerint Zanin, Dra-