Századok – 1895

II. Könyvismertetések és könyvbírálatok - Strakosch-Grassmann. Geschichte der Deutschen in Oesterreich-Ungarn. I. Band. Ism. H. J. 65. o.

68 történeti irodalom. Marbod alatt a Dunáig terjedő hatalmas birodalom keletkezik (Kr. e. 9.) A quadokról azt tartja szerző, hogy szintén csak a Kr. előtti első században a marcomannokkal egyidőben kerültek Morvaországba s utóbb a nyugati Kárpátok völgyeibe, s úgy véli, hogy határuk a mai Óbuda tájékáig a nagy Alföld éjszaki széléig terjedt. Szomszédjaik keletfelé a burok, délfelé a jazygok, kikről mindössze annyit tart a szerző, hogy nem áriaiak, odáig nem megy, hogy az uralaltáji törzsből valóknak hiszi, pedig ily eredetre vall minden jel. Marbod birodalmáról és a quadok királyairól elég érdekes adataink vannak, mert a rómaiak hatalmi körével töbször ütköztek össze s így a Kómában székelő történet- és földrajzírók is kénytelenek róluk megemlékezni. A dunai határvédelem közvetlenül e szomszédok ellen irányult. Szerző csak futólag foglalkozhatik vele ; az első Kr. u. századbeli limesről keveset, a későbbi századbeli erődök vonaláról valamivel többet tudunk, e részben Schőnwisner, Römer, Mommsen és Fröhlich kutatásai után is még sok a teendő. Idővel nálunk is kell a limes hosszában szervezni az ásatásokkal járó helyszíni kutatást, miként pár év óta közköltségen a germániai limes hosszában folytatják. És tekintettel arra, hogy a második században a Marcus Aurelius alatt folyt nagy germán háborúk alatt a Kárpátok völgyébe is hatoltak be a római seregek és ott éveken át táboroztak^ oda is ki kell terjeszteni a helyszíni kutatásokat. Ügy vélem, hogy szerző nem használta föl e korszak jellemzésénél eléggé Marcus császár oszlopának a képeit, sőt a föliratokat sem ismeri mind. így például nem ismeri az Arch. Értesítő mult évi folyamában Mommsen által újból közzétett trencséni föliratot, melyet győzelmes elővonulása alkalmával a várhegy sziklájába vésetett az Óbudáról (Aquincum) oda rendelt legio II. adjutrix egy csapata. Ez emlékezetes harczok rövid megszakításokkal másfél évtizeden tul kemény próbára teszik a római hatalmat, mert valahányszor úgy látszott, hogy a germánok és sarmaták ereje meg van törve, mindig újabb meg újabb segítséget nyertek oly népek részéről, melyekről ekkor szereztek a rómaiak először tudomást. A longobárdok 168-ban, a gót victofalok 150, a vandal asdingek és lakringok 160 körül tűnnek föl a felső Kárpátok között; lassan leszállanak a síkságba s hol nyugotról hol keletről kezdik körülvenni Erdélyt. A germánok második századbeli támadásánál sokkal jelentékenyebb az az ötvenéves háború, melyet a Fekete tengertől az Atlanti tengerig az éjszak germánság délre törekvő