Századok – 1893

Könyvismertetések és bírálatok - Dr. Jankó János: Kalotaszeg magyar népe. Ism. Gyarmathy Zsigáné 709

710 TÖRTÉNETI IRODALOM. 745 felette gyors munkát, mely gátolja, hogy irói egyéniséget öltsön, s ehhez a sok munkához felette fiatalnak is tekinti az irót. Csak hogy ez a fiatal ember, az ő páratlan szorgalmával, kitartó munkakedvével, fáradságot nem ismerő kutatásával, s azzal a lázas tevékenységével többet is győz mint egy más vérmérsékletű egyén, s különösen néprajzi ismeretét annyira gyarapíthatja egy ilyen fiatal iró, hogy azt el sem hinné a korosabb ethnographus 1 Hát ha még azt is megtudná, hogy Jankó János, mikor »Kalotaszeg magyar nép «-ét irta, megtanulta a varrottas készítését s ügy öltögetett mint akármelyik idevaló lány, mert: így alaposabban le tudja írni. Egyik cselédemmel pedig » vetőkaró «-t keríttetett és együtt vetették rá a szövésnek szánt fonalat, s azt hiszem, meg is tudná szőni a fodor vásznat, ha lenne hozzá való osztovátája ; bizonyosan csak ebben fog múlni, mert az időt kitudná nyújtani még erre is ! Ha egyszer nemcsak anyaggyűjtésre szorítkozik, mint most ebben a két kötetében, ezzel a puhatoló tehetségével behatolhat a folklore mélységeibe és akkor majd ír egy olyan népéletrajzot, mely méltó gyümölcse leend annak a fáradságos munkának, melylyel össze állította »Kalotaszeg magyar népé« t és »Torda, Aranyosszék, Toroczkó magyar (székely) népé«-t. Az utóbbi kötetben érdekelt Toroczkó leírása ; óhajtottam megtudni, hogy a nép alkalmi szokásaiban van-e annyi hasonlat a kalotaszegihez, mint öltözékében és régi varrottasában ? S úgy találtam, hogy van. Most már csak azt szeretném tudni, mi okon van nagyobb hasonlat a Felső-Stajerországból ide szakadt bányászivadék és a kalotaszegi nép között, mint van a kalotaszegi és székely közt ? De majd kikutatja egyszer Jankó János ezt is ; kitelik az tőle. Hanem immár illő volna valamit gáncsolni is a »Torda, Aranyosszék« stb.-ben, mert még azt találják hinni, hogy az ember el sem olvasta a miről ír ; pedig az ilyen pajtáskodás csak a férfi irók kiváltsága szokott lenni. Nekik szabad lerángatni, vagy felmagasztalni mind azt, a mit el nem olvastak. Az asszony még nincs idáig emanczipálva ! Tehát Jankó János az új könyvében felsorol egynehány olyan étket, a mit állítása szerént Kalotaszegen nem főz a nép, p. u. rántott káposzta, tepertyüs puliszka, bárányhus tárkonynyal, lapótya. De bizony készíti ezt a kalotaszegi parasztasszony egytől egyig mind, már legalább abban a tíz faluban, a hol varrjak az én varrottasaimat, ott főzik ezeket az étkeket is, azt én tudom. Aztán leirja a kalács készítését ; de azt már azon rokonérzésnél fogva, melylyel az író iránt el vagyok telve, kívánom, hogy a felesége meg ne tanulja. Ur isten, milyen kalács is lenne az, a mibe sem élesztőt, sem czőköt, de még csak komlóskorpát sem