Századok – 1892

II. Könyvismertetések és birálatok - CRESCENS: A felsőmagyarországi városok életéről a XV–XVIII. században. (Irta Demkó Kálmán). 687

688 történeti irodalom. Európa tereit jobbára őserdők fedték: lakói helyről-helyre vándoroltak, magukkal vive egyszerű életmódjuk szükséges eszközeit. Ha egy helyen több család s hosszabb időre telepedett is le, községük nem annyira szilárdan épült lakóházak, mint inkább könnyen tova szállítható sátrak tömkelegéből állott. A szilárd lakóházak iránt való érzéket a szerzetesek kőből s az építészet szabályainak szemmel tartásával épült kolostorai fejlesztették ki leginkább. A nép, a szerzetesek által termékenynyé varázsolt területeken biztos hazára lelve, állandó lakóhelyeket, községeket, utóbb városokat emelt. Közép- és Észak-Európa legtöbb városa így jött létre. Természetes, hogy e városok révén fejlődő társadalmi élet csakhamar meghozta áldásos gyümölcseit. A városok lakóinak helyzete, kivált a fejlődő kereskedés űtján, melynek a városok góczpontjaivá váltak, mindinkább javult. Anyagi helyzetök bizonyos mértékben függetlenséget, önállóságot biztosított nekik. Tekintélyük, műveltségük és előrehaladottságuk iránt való tekintetből, nőttön nőtt, olyannyira, hogy az eddig kiváltságosaknak komolyan számot kellett vetniök ez újabb elemmel s annak bizonyos jogokat kényszerűitek átengedni. így született meg a »tiers etat«, a polgári rend, melynek fészkét a város, előjogait a városnak engedett kiváltságok képezték. Hazánkban a városok első nyomai, ép úgy mint másutt, a pogány műveltség emlékoszlopaival, a római gyarmatvárosok romjaival esnek össze. Kifejlettebb városi életre azonban, legkivált az északibb részekben, csak a tatárjárás után találunk. Nemzeti királyaink bölcs politikája, népünknek a harcz és háború tüzében megritkult sorait leginkább a műveltség magas fokán álló sváb és szász városok lakóival népesíté be. Bártfa, Lőcse, Eperjes, Szepesváralja, Beszterczebánya, Nagybánya, Selmeczbánya, Sopron, Nagyszombat. Pozsony, Brassó, Szeben stb. ennek köszönik eredetüket. Innen magyarázható, hogy városaink egész az újabb időkig, sőt sok tekintetben most is, nem a magyar szellem géniuszának, hanem a német Gründlichkeit alkotó kezének jellegét viselik magukon. A bevándorlott elem magával hozta törvényeit, kiváltságait, erkölcsi és társadalmi szokásait is. Városaink német módra épültek, német módra voltak berendezve, német életmódot követtek. Ezen szokások külömbözősége főleg két nagy csoportra osztá a német városokat : az észak-német és a dél-német csoportra. Mindkettőnek jobbára helyi érdekű szokásaiból önálló jogforrások, s ezekből önálló törvénykönyvek keletkeztek, melyeket amazoknál Sachsenspiegel-nek, emezeknél Schn-abenspiegel-nek nevez ma is a jogtörténelem. E kettőbe kell tehát gyakrabban bele pillantanunk, ha városainkkal megismerkedni akarunk, mert e kettő szerint szer-