Századok – 1890

Könyvismertetések és bírálatok - HODINKA ANTAL: Lázár szerb fejedelemről írta Ruvaracz Hilar ism. 66

TÖRTÉNETI IRODALOM. A következőkben szerzőnk a Lázár atyjára vonatkozó téves nézeteket czáfolja (11. 1.). Engel ugyanis Dusánt állítá Lázár apjának, amit Szrecskovics föl is használt Lázár 1322-ki születési évének bizonyítására. Azon az alapon tagacltat. i. Engel nézetét, mivel Lázár 1322-ben születvén, Dusán csak csak 11 évvel volt nála idősebb. Engel, mint Ruvaracz mondja, egyszerűen tévedt. Egy másik iró, Pavlovics, Ivanis despotát tartotta Lázár atyjának és pedig hasonnevű unokájának sirföliratára támaszkodván. Ebben ugyanis az mondatik, hogy az elhunyt és Lázár anepszisz-ek voltak. Szerzőnk megjegyzi (12. 1.), hogy az anepszisz nem jelenti kizárólag a fivér gyermekét, hanem gyakran a nővértől származottak jelzésére is használtatik. S Lázár nagynénje, az elhunytnak csakugyan anyja volt. A harmadik nézeteltérés már közelebbről érdekel bennünket, különösen azt, aki Bosznia történetével foglalkozik. — Ruvaracz azt állította előbb s most is állítja (12. 1.), hogy Lázár sztavileczi Akadémia tagja, a Szrpszka Nezaviszimoszt f. e'. febr. 14-ki számában felelt Ruvaracznak, ki a Kolo f. é. 13., 15. és 16. sz. válaszolt, mire Szrecskovics u. o. 23. sz. egy éles támadás jelent meg, melylyel csak önmagát ítélte cl, ostoba műnek nevezvén e munkát, mely szerinte mit sem ér. A tanár urat különben magok a szerbek sem becsülik sokra. Tanártársa. Kárics V. Szrbija cz. 1888-ban megjelent müvében (280. 1.) azt mondja róla: sokat irt, de minden siker nélkül. Legújabban — 1889-ben jelent meg tőle egy vaskos munka : A szerb nemzet története (II. rész) s így ö a szerbek legújabb történetirója. Ezen müvét az oroszok is. akiknek ö növendékök, a legteljesebben elítéltek. Szrecskovics t. i. e kötet előszavában többekre — köztök a kijevi egyetem ismert szlavistájára, Florinszkyra is — hivatkozott, mint kik az első kötetet kedvezően fogadták. Erre Florinszky a kijevi »Universzitetszkija izvisztija« cz. folyóirat f. é.jul. (7) számában egy bírálatot közölt (129 —143. 11.). Többek közt azt mondja, (130,1.) hogy mivel ő az 1 kötetet (u. o. 1885. év marcz. (3) sz. 147 —155. 11.) enyhén birálta s nem oly szigorral és gúnynyal, a minővel Szrecskovics a szerb kritika részéről pl. Ruvaracznál, (kinek épen jelen müvét érti) találkozott, ez nem átalott reá hivatkozni A 139. 1. összeállítja azon paragraphusok sorozatát, melyeket Szrecskovics az ő »Juzsnija szlávjáne i Vizanczija vo 14 viku« cz. 1882-ben megjelent müvéből átvett minden idézet és utalás nélkül. Minden irói tehetséget eltagad tőle, ki — úgymond — a patriotismust a szélsőségig viszi s ugyanakkor (135. 1.) pl. a bolgárok iránt a legelkeseredetebb gyűlölettel viseltetik. — Florinszky e véleményét a munkára vonatkozólag átveszi a jelenleg Szmirnov szerkesztése mellett megjelenő »Russzky filologicseszky vjesztnik« 1889. 1. fűz. 147. 1. s azt mondja: egyéb elszomorító tulajdonai mellett e vastag kötet jelentékeny része plagiatum stb.