Századok – 1889

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Fraknó multja 294

FRAKNÓ MÚLTJA. 307 királynak Fraknó és Kabolcl várait tartozékaival örökösen eladván, azok iránt Írásbeli szavatosságot vállalt. Frigyes és a magyarok közt 1453-ban új egyezkedés történt, melynek béketervezete szerint Fraknó Sopronnal és Szarvkővel 50,000 frt zálogösszeg mellett engedtessék át a császárnak, Kaboldot a magy. király visszaválthatja Weisspriachtól a beiratási áron, Lánzsérral pedig szabadon rendelkezzék a király sat.; de Ciliéi ellentállása miatt ezen egyezség létre nem jöhetvén, csak ujabb fegyverszünet lépett életbe. 1460. évben Frigyes az olmüczi béke értekezleten, mely azonban szintén eredmény nélkül oszlott szét, az ő megbízottja által a többi közt Fraknó és Kabold végleges átengedését is követelte a magyaroktól. 1462. évben Fraknó várnagyáúl Weisspriach Zsigmond említtetik, ki Muraközben és Horvátországban szép jószágokat birt. A Frigyes és Mátyás kir. közti béke föltételeit 1463. jul. 19-én a Sopronban tartózkodó magyar küldöttség, jul. 26-án pedig Mátyás is megerősítvén, s ennek következtében Sopron a koronával együtt visszaadandó lévén, Frigyes a béke alapján továbbra is Fraknó és Kabold várak s azok tartozékainak birtokában maradt oly formán, hogy a bíráskodás őt illesse ugyan, azonban a dézmák s az egyházi ügyekre nézve a magyíir törvényszék legyen illetékes, halála esetében pedig 40,000 arany forintért az említett birtokokat a király visszaválthassa. Ugyanekkor Frigyes külön okiratban említi, hogy Kismarton, Kőszeg. Rohoncz, Fraknó •és Kabold birtokában Garai Jób, Kanizsay László és mások igényei ellen a magyar király és a rendek őt oltalmazni tartoznak. De a békekötés után is a Frigyes kezénél maradt várak, köztük Kabold és Fraknó népei nem akarván a török elleni hadikészületre szükséges adóhoz járulni, Mátyás kir. 1465. évben soproni várnagya által a vonakodókat megzálogoltatta; a miért azután az osztrákok a fraknói és más várnépekkel együtt ez évben Sopront megrohanják, s a várnagyot kicsalván nyíllal megsebezik, kíséretét elfogják, a külvárost pedig fölgyújtják; sőt azután Frigyes más emberei is hasonlóan pusztítják a magyar vidékeket. Mátyás kir. 1466-ban Weisspriach Zsigmondot, ki az ő hűségére tért, magyar nemességre emelvén, s mások hatósága alól fölmentvén, kizárólag a király hatósága alá rendelé; a Fraknó után járó kamaranyereséget, sőt e várat magát is neki adományozá azon biztosítással, hogy azt Frigyestől mint zálogbirtokostól kiválthatja. Ennek alapján Weisspriach nem is késett Fraknó várát kiváltani, magát pedig a csornai convent által annak birtokába bevezettetni; miről Mátyás királynak 1467. jan. 28-án kiadott kiváltságlevele tanúskodik. Utóbb azonban Frigyes az általa 1470-ben alapított Sz.-György lovagrendnek ajándékozá a 20*