Századok – 1889

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Fraknó multja 294

FRAKNÓ MÚLTJA. 303 Endre megkoronáztatása ügyében Avignonban egy küldöttséggel járt a pápánál; sőt VI. Kelemen pápa maga is 1348-ban (lásd Theiner) az elfogott siciliai berezegek ügyében az ő hatalmas közbenjárását vette igénybe. Lőrincz nemcsak Pankota várnagya, hanem Zarándmegye főispánja is volt; nejétől Horsundorfer Margittól gyermekei maradtak. Ugyanezen korban élt Mihály ágából ennek fia I. Miklós ; ez nem lehetett azon Nagymartom Nikiin, ki 1348-ban mint kevi és krassói főispán említtetik, mert 1346-ban neve az osztálynál már elő nem fordult. Kambeki Ohejau Margitot birá nőül. Miután Lőrincz korán elhalt, az ő gyermektelen testvére I. Pál s saját fia II. Miklós (Nikel teutonicus), úgy Mihály ágából III. Miklós (Nikul hungaricus) a családbirtokokban 1346-ban megosztoztak. II. vagy III. Miklós viselte a kevi és krassói főispáni méltóságot. Hogy láthassuk és megítélhessük a fraknói grófoknak a XIII. és XIV. századkori birtokviszonyát, nemcsak az osztály tárgyát képező, de egyéb birtokaik közül is többeket ide iktatunk, a hol többnyire öröktulajdonúi, csekély részben zálogúl, s pedig egész vagy csak részjószágokat birtak. Ilyenek valának: a Lajta körül Ábrám, Röjtökőr és két Ekka, azután Pecsenyéd, Völgyfalu, Félszerfalu, Szárazvám, Siklós, Nagy-Marton, Fraknó helysége és vára, Rétfalu, Somfalu, Német-Keresztúr, Család, Büdöskut, Stöttera, Temfeul (a mai Kismarton határában), Vulkapordány, Magyarsussok (Czenk mellett), Kabold, Szikra, Felsőpéterfa, Garbolnok (Lakompak és Sz.-Márton közt), Kisboldogasszony, Pughina (Tormafalu határában), Széleskut sat, Sopronmegyében; Gáta Mosonvármegyében; Reznek Zalában; Bojot és Csenke Esztergomban; Sz.-György Somogyban sat. Noha a »Hazai okmánytár« egy 1360. évi okiratában az áll, hogy: Nikul filius Laurencii fiiii Simonis de Frahtenau«, s így a Fraknói melléknév már II. Simonra is ruháztatik: mégis mivel a II. Simonra vonatkozó egykorú okiratokban arról soha szó nem volt, azt kell hinni, hogy e melléknevet II. Simon tényleg az ő életében nem is használta, hanem azt neki csak is az 1360. évi okirat tulajdonítja, melynek ezen kifejezése inkább azt bizonyítja, hogy — mit különben fentebb is állítottam — II. Simon idejében Fraknó mint önálló családi birtok már létezett. De oklevélileg csak 1352. évből tudjuk, hogy II. Miklós a Fraknói melléknevet használta; ő volt az, ki 1374-ben Fraknó várával és minden javaival Albrecht osztrák berezegnek szolgálatát fölajánlá mások ellen, kivéve Lajos magyar királyt. László nádor pedig már 1368-ban a Sopron vármegyei birtokosoknak, különösen a fraknói két grófnak meghagyja, hogy ha az ő (II. és III. Miklós) jobbágyaik Sopronban akarnának megtelepedni, azokat ebben ne akadályozzák.