Századok – 1889

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Fraknó multja 294

FRAKNÓ MÚLTJA. 299 kében is ez alkalomból új székhelyről kezeiének gondoskodni; s birtokuk azon részére, melyen mint később Fraknó név alatt ismeretessé lett önálló területen talán már ez időben vagy előbb is telepítvény létezett, fordították figyelmüket a hol azután nézetünk szerint királyi engedély mellett maguknak új várat építettek. Azt hiszem tehát: azon véleményt, hogy Fraknó vára legrégibb részének építési modora a XIII. század végére vagy a XIV. század elejére vall, a történetből merített adatok is támogatják. II. De lássuk, hogy az okiratokban mikor jön elő először Fraknó neve. Egy okirat 1332. évből Fraknói Frank fiáról Miklósról emlékezik, de itt csakhamar kiderül az okmány tartalmából hogy »Fraknó« csupán tollhibából Íratott »Frankó« helyett. Azt pedig csak futólag említem meg, hogy Fejér és utánna mások mennyire tévedtek, midőn az 1282. évben Albert osztr. hg. és a salzburgi érsek közt némely stíriai várak, köztük az ottani Forclitenstein, ügyében kelt egyezség szövegét úgy magyarázták, mintha az a mi Fraknó várunkra vonatkoznék. Első nyomát Fraknónak az osztr. cziszterczita apátság szentkereszti levéltárából közölt 1343. évi okiratban találjuk, melyben Graf Stefan von Siegendorf »Purggraf auf Vorchtenstain« mint tanú szerepel, s a mely okirat a Nagymartom' Pál akkori országbíró ugyanazon ügyben kiadott 1343. évi bizonyságlevelének kapcsában állíttatott ki. Magyar neve várunknak azonban csak 1346-ban fordul elő először, a midőn az illető oklevél szerint a Nagymartoni-család tagjai birtokukban osztozván s Fraknó vára az alatta fekvő helységgel megemlittetvén, a várra nézve az mondatik, hogy azt a Nagymartoniak őseiktől örökölték; a miből következtetni lehet, hogy ha az ő őseik Fraknó várat, mint valószínű, a XIII. század végén vagy a reá következő század elején már fölépítették, azt mint ősi tulajdont annál inkább hagyományozhatták utódaiknak, mert a terűlet maga, melyen a vár keletkezett, a család legrégibb ősi birtokából szakadt ki. Hogy pedig a vár csakugyan a Nagymartoniaknak köszöni lételét, azt azon körülmény is tanúsítja, hogy a régi őrtorony alsó osztályában a boltozat-ív zárkövén (»Burgvesten« cz. munka szerint) ősi családczímerük, az egyfejű sas, melyet Nagymartom Pál országbíró az ő pecsétgyűrűjében is használt, jelen korunkban is látható. Fraknó várának és az alatta fekvő telepítvénynek népessége idő folytán annyira szaporodott, hogy egy templom építéséről kellett gondoskodni, melyet, mint Fejérnél olvasom, Albert