Századok – 1889

Bizottsági jelentések: - A vármegyei bizottság jelentése. I. Írta dr. Márki Sándor 68

BIZOTTSÁGI JELENTÉSEK. '87 1717-ben tett utolsó beütése körülményeit. A vármegye 1717. julius 2. vette Savoyai Jenő herczeg pátensét, melylyel a határok őrzését elrendelve, utasította a hatóságot, hogy »ha mi oly szomorú casus interveniálna, Károlyi Sándor úr ő excja parancsolatjára« insurgáljon. Már akkor — junius vége óta — hennállott Bagossinak 148 lovas katonája, melyet Károlyi a szorosok védelmére rendelt s melynek élelmezésére a vármegye most 3U0 véka búzát és .3000 font húst szavazott meg. Ugyanakkor Károlyi parancsára 100 lovasból és gyalogból álló katonaságot állítottak ki a máramarosiak s Yárady Ferenczet tették meg kapitányúl. A szorosokhoz menő nemzeti katonaság részére 300 rajnai forintot ajánlottak. Augusztus 7-én tudomáséi vették, hogy »az váradi nationalis militia portiói, melyek importálnak Rh. ft. 3330, az mostan vett F. Udvar resolutiója szerént is relaxáltatnak az vármegyének, azért azt az ns vármegye nem tartozik fizetni.« Egyébiránt kérték Károlyit, hadd adjanak ők lovas katonák helyett gyalogokat, »mert olyan szoros helyeken semmit sem használ az lovas.« Azon is panaszkodnak, hogy Károlyi még Szatmárból is a máramarosiakkal fuvaroztat, holott »csak az magunkét is nehezen tarthatjuk.« Bagossi katonái verték, nyomorgatták a szegénységet, szóval mindenfelé nagy volt a panasz. S még több lett a szep. 10. gyűlésen. Büntetéssel fenyegettek azokat, kik a borsai szorosban augusztusban a pogány tatárok ellenében elesett keresztények ingóságait elrejtenék és megtartanák. írtak Steinville tábornoknak, a gubernátornak, Károlyi Sándornak és a huszti parancsnoknak, - »minemű csudálatosan az Isten nemes Magyar- és Erdélyországokban erumpált s nagy dühösséggel rabló kegyetlen pogány tatárságot, midőn vármegyénken keresztül az borsai passuson sok számtalan rabokkal s praedával, circiter tizenkétezeren Moldovafelé megtértenek volna, az havasok szorosságában circiter harmadfélszáz embereink által maga nagy mindenhatóságából (ki a maga nagy erejét erőtelenségiben szokta nyilvánvalóvá tenni) confundálta. megszégyenítette és ennekelőtte is vármegyénk grémiumában háromszori portázásunk után universim többet 10,000-nél Isten megszabadított és lovakat is ezen casusban mintegy nyolcz ezerig valót nyertenek, melyeket superveniálván az magyarországi sok gyülevész nép és militia az saját lovainkkal együtt per fortia ellmzták-vonták, sőt halállal és sebekkel jutalmaztatták szegény embereink szenvedésüket, hogy rabjaikat kiszabadították.« Meghagyták a felsőjárási szolgabírónak, hogy »mihelyt felmégyen, az keresztény rabok testeit mindjárt halomban rakassa, az gyermekeket is Szigetre hozassa le sietve szekereken.«