Századok – 1889

Értekezések - STESSEL JÓZSEF: Fraknó multja 294

302 STESSEL JÓZSELÍ. volt-e, s hogy Totának ők édes vagy mostoha-testvérei voltak-e, végre talán más és miféle fokú rokonságban álltak egymáshoz ? — mindezt, habár különben lehetséges, illetőleg valószínű is volna, előttem ismeretes okirati adatok alapján meghatározni nem birom. (Egyébiránt az sem lehetetlen, — de már nem épen valószínű, mert azt Kézai csakugyan mint e kornak írója tudhatta volna, — hogy egy másik Bertrand is létezett, ki első Simonnak fia lehetett, azonban első Simon fiainak: II. Simon és Mihálynak szereplése előtt már meghalt.) A Tota, Bertrand és Simon közti rokonság fokozata kérdését tehát elintézetlenül hagyva, áttérünk tulaj donképeni föladatunk tárgyához. A Nagymartoni-család alapítója I. Simon, kiről már szóltunk s a ki a Tota után kapott Martonfalu birtokára nézve 1230. évben kir. megerősítést is nyert, II. Simon és Mihály fiaiban terjeszté tovább a családfát; s különösen II. Simon utódaival fogunk foglalkozni első sorban, kik leginkább kitűntek a többi tagok közt. Ráth Károly a győri főispánok sorában e családból I. Simont és I. Pált nevezi meg; pedig egy 1318. évi okirat alapján épen ezen Pál atyját, II. Simont is Fejéinyomán Gryőrmegye főispánjai közé kell helyezni; s e körülmény még inkább bizonyítja, hogy folytonosan előkelő állásban kezdték szolgálni líj hazájukat. II. Simon és Mihály testvérek a XIII. század utolsó két tizedében ama pártviszály dúlta korban nevezetes szerepet vittek; különösen midőn Albert osztr. lig. hada országunkat ellepte, ők is a küzdtérre léptek, martonfalvi várukat 1289-ben maguk védvén a betörő ellenség ellen; s habár ez alkalommal, mint már fenntebb érintve lett, vitézségük a várt a föladástól meg nem menthette, hűségük és hősies magatartásuk a királynál mindig kellő elismerésben részesült. A XIY. század elejétől fogva a martoni grófokat fölváltva már Nagymartom-ól kezdték írni. S noha ez időben nemcsak Fraknó helysége, hanem vára is fönnállott: mégis csak 1352-től fogva jött szokásba fraknói grófoknak nevezni őket, a midőn hihetőleg már maguk is kizárólag Fraknó várában tartózkodtak ; de azért azután is még néhány évtizeden át fölváltva a Nagymartom család nevet is használták. II. Simon fiai I. Pál és Lőrincz a Bazarád ellen folytatott háborúban hadi érdemeket szerezvén maguknak, különféle kitüntetésben és jutalmazásban részesültek. Ezen Pál, kinek neje Pucliaim leány volt, a győri, kevi és sebesi főispáni méltóságot viselte, sőt mint országbíró oly fontos és kiváló állást vívott ki magának, hogy az osztr. szentkereszti apátság levéltárában levő 1343. évi okiratban közölt czímet »des Königs von Ungarn gewaltiger Hofrickter« méltán megérdemelte, mert ő volt az, ki ez évben Lajos király megbízásából