Századok – 1887

Értekezések - VÁMBÉRY ÁRMIN: Kanizsa 1600-1601. - II. közl. 798

kanizsa. 803 néuk s kimeutiéuk. Elegendők vagyunk mi tihozzátok fegyvertelenül is.« Erre egy tüzér-önkénytes az iszlám seregből igy kezdett beszélni : »A mi prófétánk az eskü ellen, melyet a prófétára tettünk, hazudik.« A megboldogult pasa egyenesen hozzá ment s mondá: »Fiam, én ugy fogok veled beszélni, mintha a próféta nevére megesküdtél volna, hisz te muszulman vagy. A próféta hitét vallva, nincs jogom nevére esküdni azokért, kik megtagadták bitét. Ha most egy magyar ide jönne s kívánná tőled, hogy add oda neki a töltött puskát, melyet a mohammedánság védelmére vettél kezedbe, oda adnád-e?« »Biz én nem adnám« válaszolá az öukénytes. »Pedig, mondá ismét a pasa, ha te a puskát átadod, csak saját életedet döntőd veszélybe s nem biztál a próféta Ígéretében, melyet a túlvilágra vonatkozólag tett. Már most, ha én azt mondanám, hogy a várban van ágyú, az iszlám magas dicsősége megszégyenülne s legfeljebb öt nap alatt a minaretek, melyekben Istenünket imádjuk, romba dőlnének s helyükbe a keresztet tűznék föl. Ugyan mit mondasz, biznáin-e igy a próféta Ígéretében?« — Erre az öukénytes, kinek Szokolli Haszan volt- a neve, igy szólt : »Nekem ezen vétkemért, melyet elkövettem, nem marad más hátra, mint a halál! Add ezen puskát itt más szolgádnak.« Puskáját átadta a pasának s maga kardjába dőlt. Lezuhant az árokba, fejét kőbe vágta s vértanú lett. A megboldogult pasa Haszan holttestét a várba vitte, sirdombot hányatott föléje s e föliratot tétette rája : »Itt. nyugszik Haszan, ki a rriohammedánságot igazán szerette.« Mikor a megboldogult Sehid Ali pasa a német háborúba ment, a kíséretében levő híres költő és író Sainizade említi egy levelében, hogy látta Haszan sírját. Ebből világosan kitűnt, hogy a pasa semmi áron sem akarta, hogy egy ágyút elsüssenek. Hanem mégis elhatározták maguk közt, hogy három-négyszer megrohanják a pasát s megmondják neki, hogy történjék ami akar, ők lőnek. A pasa mindannyiszor igy felelt : »Fiaim ! az ágyuk, melyek a várban vannak, régiek, és teljesen meg vannak repedezve. A szerdár megbízott, hogy szállítsam őket ide Boszniából, hisz a Kanizsába, küldött ágyuk úgyis csak az ellenség elámítására valók, mondá. Levele különben most is megvan nálam. »Az, ágyuk roszszait válaszd, különben jaj a te fejednek«, mondá. Én féltettem fejemet és ezeket hoztam. Ha valaki köztetek meri, rajta, süssön el egyet, csakhogy robbanásakor őt magát széttépi, ha pedig nem tépné széjjel, én ölöm meg. Igy az ellenség cselnek tartja, hogy mi nem lövünk, ha azonban lőnénk s látnák, amint szétrobban,