Századok – 1885

I. Értekezések - TORMA KÁROLY: Adalékok az esztergomi aranybulla-másolat provenientiájához

TÖRTÉNETI IRODALOM. 357 selmeczi bányászat egyáltalában fenn nem álllhat, mit sem tettek komolyan e nehézségek elhárítására ; azt hitték, hogy a kincstár kénytelen lesz a víz emelésére szükséges mély aknát egészen a saját költségén megépíteni ; azonban csalódtak, mert a kincstár jóeleve gondoskodván olcsó ólom máshonnan való beszerzéséről, a glanzenbergi bányákat abban hagyatta, s már 1610-ben alig tudta Selineczen valaki, hol termeltettek az ólom érezek, s miképen kell azokat feldolgozni ? Nincs elég terünk hozzá, hogy a selmeczi bányavállalatokat, bár csak a fontosabbakat is mind egyenkint ismertessük, hanem utaljuk az olvasót magára a jeles munkára, melyet nemcsak a bányász szakember, de mindenki haszonnal forgathat, a kit nemzetgazdasági állapotaink története és fejlődése érdekel. Szerzőnk, midőn évvel ezelőtt bányakutatásaihoz kezdett, s hozzá fogott a selmeczi bányaigazgatóság gazdag levéltárának átbúvárlásához, azt hitte, hogy csupán a selmeczi bányák mívelésére vonatkozó adatokkal fog találkozni ; de csakhamar arról kellett meggyőződnie, hogy a levéltár az egész alsó-magyarországi bányaterület egyetemes történetének forrásait foglalja magában ; a mi igen természetes is, mert e kerület, mely Bars-, Hont-, Zólyom-, Liptó-, Túrócz- és Grömör megyéknek a Garam mentén fekvő részeire terjed ki, kezdettől fogva egy egységes igazgatás alatt állott, melynek irattára régebben Körmöczön, s azután Beszterczebányán őriztetett ugyan, de később a fő kamara-grófok székhelyével Selmeczre hozatott át ; így tehát a tervbe vett munkából Alsó-Magyarország bányamívelésének története lett. melynek nem rég megjelent, s az akadémia II. és III. osztálya által kiadott, sőt már akadémiai nagyjutalmat is nyert első kötetéről kívánunk ezúttal még néhány szót szólani. Szerzőnk jelen művében, illetőleg annak előttünk fekvő első kötetében, az alsó-magyarországi bányavidéknek teljes és rendszeres történetét adja a XVI-ik század végéig. Bányamívelésünk eseményeit az ország általános történetének keretébe foglalva kapjuk benne, s ép azért a munka nem csupán a bányászat szempontjából érdekkel, hanem politikai, jog- és mívelődéstörténeti, s egyúttal földtani és technológiai tekintetben is kiváló figyelemreméltó. Hogy ez első kötetben igen sok és különösen az első fejezetekben túlnyomóan több az általános bányászati és országos történelmi részlet, mint a szorosan vett bányamívelésre vonatkozó adat, ennek abból adja okát a szerző, hogy a régiek csak igen gyér feljegyzéseket hagytak számunkra bányamívelésiik minőségéről, s valóban már a kötet vége felé észreveheti a figyelmes olvasó, hogy a nem szorosan vett bányamívelési adatok és fejtegetések, a kellőnél több helyet nem igen foglalnak el.