Századok – 1882

NÉVTELEN CZIKKEK - Iskolai értesítők szemléje 877

táiicza. 879 A III. és itt utolsó fejezet tárgya Zrínyi a lcöltő és öcscse Péter élete Részletesen foglalkozik nagyszombati neveltetésükkel, Pázmánynyal való viszonyukkal, 1636-iki olaszországi utazásukkal, majd 1637 óta nyilvá­nos szereplésükkel, melyben Miklós előtt mint főlovászmester, Zala és Somogy főispánja, légrádi és muraközi kapitány előtt mindjárt kezdetben oly szép tér nyílott, hát még midőn 1647-ben bánná neveztetett ki ősei székébe; így Péternek is nem egyszer volt alkalma megmutatni a szaka­datlan harczi zajban, hogy az ő ereiben is Zrínyi vér folyik Az 1664-ik év a legdicsőségesebb és a legválságosabb Miklós életében. Téli had­járatával akkor tette ünnepelté nevét az egész keresztyén világ előtt, midőn a pápa s fejedelmek siettek üdvözletére s a nép processiókkal ünnepelte diadalait. De ez nem mentette meg attól, hogy a dicsőségére irigy német vezérek tétlenül s mintegy kárörvendve ne nézzék, amint az ellene zúdult török hadak Zerin várát földig rombolják. A személyén elkö­vetett méltatlanságot s a szt.-gotthárdi győzelem után kötött lealázó vasvári békét nem sokáig élte túl : mint tudjuk, 1665. nov. 18-án vadászat alkalmával vadkan oltá ki nemes életét. Vele kora legnagyobb s legesze­sebb magyarja szállt sírba s a legnemesebb személyesítője azon elvnek, mely czélúl tiizte ki a török iga lerázását, Erdélynek Magyarországhoz szoros kapcsolását, a nemzet alkotmánya szigorú megőrzését s a korona­tanácsban döntő magyar befolyás érvényesítését. — Mint költőről is szépen emlékezik irónk Zrínyiről. Szóval az előttünk fekvő munkáról sok tekintetben elismerőleg emlékezhetünk ; e részletből is láthatjuk, hogy számot tevő munka lesz történelmi irodalmunkban. 4. Weiser Frigyes a kalocsai Jézus-társasági főgymnasium értesítő­jében : A régi Sirmium hatszázados történeté-ről értekezik. Munkája gene­siseül szerző ama körülményt említi, hogy XIII. Leo pápa 1881. júl. 5-érői keltezett bullájával a török uralom óta (1463-ban) beszüntetett hierarchiát Boszniában újra visszaállította. A nagy apparatussal dolgo­zott munka Syrtnium történetét (jobban mondva egyháztörténetét) tár­gyalja a keresztyénség bölcső-korától a XII. század végéig, midőn az avarok (583—85 közt) Syrmiumot elpusztították, melylycl együtt a syr­miumi püspökség is hét. század hosszú folyamára elenyészett, mígnem 1229-ben Ugrin kalocsai érsek pápai felhatalmazással új syrmiuini püspökséget alapított. Az író a vallási viszonyokra s a püspökségre van fő tekintettel s lehetőleg összeállítja a syrmiumi püspökök lajstromát. Kimutatja, hogy Szt.-Andronicus, Krisztus tanítványainak egyike, volt Syrmium első püspöke, s hogy Syrmium 37 — 67 évek között három apostolt : Szt.-Pétert, Pált és Jakabot látta saját falai között. Élénken festi az ottani keresztyének üldöztetését, A nevezetesebb politikai ese­ményeket is feljegyezve találjuk az egyes püspököknek szánt szakaszok kereteiben. 5. hányi, Jutván a szabadkai községi főgymnasium értesítőjében : »Szabadka városának viszonya, földesurával« cz. a. egy fejezetet közöl

Next

/
Oldalképek
Tartalom