Századok – 1882

Értekezések - KÁROLYI ÁRPÁD: I. Balassa Bálint életéből. 728

742 t. balassa bálint XXIV. és XXVII. sz.) melyet ez évben írt, nem mondja meg. Gyanítnunk csak annyit lehet, hogy Egerben és Eger környékén Én még hozzáteszem, hogy Szathmárban és Szathmár környékén is, a hol közelebbi barátságot kötött a szép Harrach Annával. Nehéz dolog ez nem volt. Hiszen gr. Nogarolli nejének más társasága, mint a férje alatt szolgáló magyar főúri ifjaké, nem lehetett. A német csapatok tisztei túlnyomóan zsoldos nép valának, kiket ha a parancsnok egyszer-másszor asztalához hívott is, nejének »udvarához« nem bocsáthata. Nem úgy a magyar tisztek. Ezek főrendi, vagy legalább is előkelőbb nemesi házak, birtokos családok gyermekei levén, a jó társaság alkotó, sőt hangadó elemét képezték. A szép és deli ifjú, kinek fölkent homlokára a dal igéző múzsája lehelte csókját, ha már származásánál fogva legkiválóbb volt a társaságban, bírt olyannal is, mely a női szívet a többi előnyös tulajdonokon fölül többi társai fölött megbűvölni képes : a harczi dicsőséghez még a költői hírnév babérkoszorúját fűzte. Szépség, iljúság, előkelő származás, Balassa-hév, katonai nimbusz és költői babér : annyi égi adomány egy emberben, hogy nem csuda, ha a gyermekifjú asszony, ki zord s nálánál sokkal öregebb férje oldalán nem találta meg azt, a mit szíve kivánt, Bálinton felejté szemét s elvesztette szívét. Hogy pedig a dalnok is könnyen lángra gyúladt, főként azzal a tizenhat tavaszszal szemben, melynek rózsái az ifjú asszonyka orczáirúl mosolyogtak felé, azt Hartyáni Imre az ő hűséges inasa s íródeákja1) bizonyítja. »Nem mindent (= mindenkit) hevít úgy az szerelem tüze talám mint őtet« — mondja a jámbor ember az ő jó uráról. Ezek előrebocsátása után legelőször is és egyelőre azt az állítást merem koczkáztatni, hogy Balassa Bálintnak »Annához« és róla írt versei2

) nem mind Losonczy Annához vannak intézve, hanem közülök egy-kettő Nogarollinéról szól. Nézzük csak a XXVII. számút: »Anna nevére«, melynek 1) V. ö. Szilády A. Bevezetés XLIX. lap. 2) Ezeket Szilády elősorolja a IV. számú költeményhez tett jegyzetben, '244. lapon, ú. m. : a III., IV., V., VIII., IX., X., XIII., XV., XVI., XVII., XVIII., XIX., XX., XXI., XXII., XXIV., XXV., XXVI., XXVII., XXIX., XXXIV., XXXV., XXXVII. s ettől kezdve a LIX-dik számúig valamennyi.