Századok – 1882

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 354

wesselényi fekencz. 365 gondolkozott az egész ügyről, annál inkább feltűnt lelki szemei előtt annak gyarlósága. Mivé leszek s mit tegyek, liogy balsorsom elkerülhessem ! ? kiálthatott fel gyakran magában Magyarország hatalmas nádora. És meglehet, hogy ha Pozsony vagy Beszterczebánya útczáin valami császári tiszttel találkozott, megremegett a »nagy úr,« hogy váj­jon a hadnagyocska zsebében nincs-e elfogatási parancs ellene. Mindezek után elmondhatjuk, hogy a sors oly magas állásra emelte s oly viszonyok közé juttatta, melyekben a sulyegyent fenn­tartani nem tudta és ez időben el is betegesedvén, lelki és testi gyötrelmeinek terhe alatt öszszeroskadott. Életének utolsó hónapjairól és napjairól még nincsenek oly biztos részletes adataink, mint életének sok más időszakáról, de azt beszélik, hogy az öszszeesküvésbe elegyedését teljesen megbánta, minek bizonyságaúl őszinte vallomását tartalmazó emlékiratot szerkesztett s küldött el a királyhoz, melyet neje foglalt le. Azt is mondják, hogy midőn benső küzdelmeitől s a köszvénytől gyö­törtetve Tót-Lipcsén ágyba fekvő beteg lett, erőszakos halál áldo­zata lett volna, mondják, hogy megmérgezték, hogy megfojtották, hogy az égető szomjúságban szenvedőtől a vizet megtagadták, mert minden áron Bécsbe akart utazni feljelentést tenni, mitől neje és környezete részint az ügy miatt, részint személyes rémül­tök miatt hallani sem akartak. E mende-mondákat kétségtelen hitelességű okiratokkal bizo­nyítani nem tudjuk, csak annyi látszik bizonyosnak, hogy Wesselényi a politikus vezér önmagával meghasonlásban végezte földipályáját. Mit gondolhatott utolsó órájában, hogy váljon melyik tettétől fogva s miként lett volna helyesebb eljárása, arról sejtelmünk sincs, de gyaníthatjuk, hogy positiv eredményekre e válságos órá­ban sem juthatott s a kétség és hánykódás közt hagyta el öntudata. E föltevésünket támogatja Wesselényi egész élete s ama történelmi tény, mely egyszersmind némi mentségére is szolgál, hogy Magyarország örök jogainak a Habsburg-házi kormányok előítéleteivel való gyakorlati kiegyeztetése még a messze távol­ból jövő idők méhében rejlett s ő, habár sok jeles tulajdonnal is bírt, nem volt az az ember, ki ily feladatot alkalmasabb időben is megoldhatott volna. DEÁK FARKAS.

Next

/
Oldalképek
Tartalom