Századok – 1881

ÁLLANDÓ ROVATOK - Történelmi Könyvtár - 802

egykori magyarságáról. 15 már előfordul Nyárs, Ardó helység, és Sikos nevü dülő, mi mai uapig is megvan. 1248-ban IY-ik Béla Mokol fiáuak Detrichnek, Bacha mezeje, Thorok velej, és Yörösalma helységeket adományozza. A két első helység ma már nincs. 1261. Y-ik István ifjabb király, megbizza Tecus sárosmegyei főispánt, hogy vezesse be a megnevezett birtokokba Ecby grófot, itt már előjön Sóvár Szent-László király temploma, Tarcha folyó, Schylospatak, Borkút, Badach, Berki, Ereus patak. 1264-ben IY-ik Béla alatt a Merse (a Szinyeiek ősi neve) család, adomány levelében már eléjön Sanefalva (Sáncz vagy Szénafalva legyen ez, nem tudom) most Szinye, aztán előjön IJjfalu, Újvár. 1272. István király által mondatik, midőn Finta helységet adományozza, quondam terrain Speculatorum (Spiculatorum) nostrorum Eur (őr) vocatam (Wagner 287. lap) most tótul Sztrázs, mi annyit tesz, mint őrhegy Finta felett. 1278. László király a Tekule nemzetségnek (ettől származnak a még ma is virágzó Dobay, Roskoványi, Úsz és Gombos családok) több falut adományoz, már ott előjön Yörösalma, Peturmezeu, Kuzurumezeu, Putrumezeu, Huziumezeu (Hosszúniező) »vacuas et liabitatoribus destitutas« eisdem conferre de benignitate regia dignaremur (üres, a lakosok által elhagyott helységeket nekik királyi kegyelmünkkel adományozni méltóztatunk.) (Wagner Dipl. Oomit. Sarosiensis 291. 1.) 1285-ben Kún László György mesternek adományozza Sóvdrt, Sópatakot és Delnét a sóaknával és a sókuttal együtt (quasdam villas nostras regales Soowar, Sovpatak és Deine vocatas in comitatu Sarus existentes cum fodina seu puteo salis ibidem existente) Katona YI. 914. lap. A még ma is élő Sóvári Soos nemzetség ezen Györgytől származik. — Sóvár még ma is megvan, de Sópatak és Deine helységek nincsenek. Delna Sóvár mellett ma csak egy pataknak a neve. Hogy Sóvár a legrégibb időktől, sőt eredeti magyar telep, bizonyítja Hunfalvy is, ki erről azt mondja: »Sóvárnak magyar neve csalhatatlan bizonyság arra, hogy a IX. és X-ik században senki sem tudja vala ott a só létét, tehát nem is volt ott feltetszhető szláv lakosság. « — Ellentétül van ez előhozva Belső-Szolnok Erdélyben, és Külső-Szolnok magyarországi nevek mellett, mely tanúskodik arról, hogy ott a magyarok bejövetelekor szláv lakosok voltak, és hogy már akkor mivelték a sót Erdélyben, és hozták Magyarországra, mert Solnyik, vagy is Szolnok szláv nyelven sóhelyet, sótelepet jelent.