Századok – 1881

Értekezések - ORTVAY TIVADAR: Az eltűnt régi vármegyék. Pesty Frigyes bir. 340

353 történeti irodai.ом. Dubicza megyét tárgyalva, Pesty azt mondja, bogy IY. Béla 1269-ben maga írja le egész Dubicza megye batárát (II. 232. s kk. 11.) De hiszen ezen okiratban a határleirás át nem megy a Száván, már pedig Dubicza megyéről maga a jeles szerző is bizonyítja, bogy az a Száva jobb partján is elterült. De még ez utóbbi tekintetben is kifogásolnom kell Pesty előadását. Szerinte Dubicza megye a mai Boszniában is elterült (II. 236.) s illetőleg Dubicza megye területe részint Bosznia mai határa közt is keresendő. (II. 238.) Az nyilván úgy hangzik, mintha Boszniának csak egy kis része, mint függelék vagy járúlék tartozott volna Dubiczához, holott nézetem szerint a régi megye nagyobb területrésze bizony a mai Boszniában volt. E megye határainak leírásában Pesty különben is kissé nagyon tartózkodó és óvatos, pedig IY. Bélának a lovagrend számára kiállított 1272. évi okirata elég világosan mutatja e határokat, melyek a Yerbász folyón felfelé a Plaschnizáig mentek, hol jobbra fordúltak s a völgyek mentén a Kornja-Berdo magaslataira felhatoltak, honnan aztán a Stregova patakig, illetőleg az Unnáig jöttek, vagyis nagyjában mondhatni, hogy a Kornja-Berdo és a Kozara-hegység vízválasztója volt a határvonal déli irányban. Hogy a Száva balpartján Dubicza határai Pakraczig értek volna fel, mi sem bizonyítja, mert hogy az a templariusok vagyonának mondatik, nézetem szerint nem bizonyíték. Egyebütt is voltak a templáriusoknak birtokaik. Ellenkezőleg az említettem 1272. évi okirat tanúskodása szerint Dubicza éjszaki határai még a mai gradiskai kerület szélét sem érték el, s dél meg nyugot felé alig hogy kijebb jutottak a mai novszkai járáson. Azt hiszem, hogy Dombró megye határait is pontosabban lehetne Imre király 1201. évi okirata alapján megállapítani, mert a folyóvizek, melyek ezen okiratban határokúi említvék, egykettő kivételével, mind meghatározhatók. A feltételt, melyhez kitűnő tudósunk e megyének a Glogonczán túl való terjedését köti, alapnélkűlinek kell mondanom. Azt olvassuk ugyanis a jeles műben: Ha Imre okiratának Prilesiája és Lupoglavja »a mai Prilessa és Lupoglav, miben alig lehet kételkedni, akkor a dombrói comitatus Imre király idejében nyugatra a Glogonczán túl is terjedett, és a Zelina és a Lónya közét is részben elfoglalta.« (II. 230.) Már hogyan létezzen e feltételnek jogosultsága, midőn Imre király kérdéses okmánya világosan mondja, hogy a comitatus a Zelináig terjedt? Pesty mindenesetre szabatosabban fejezte volna ki magát, ha azt írja, hogy a dombrói comitatus a Zelinától a Velikáig terjedt a szélességben, mintsem midőn azt mondja, hogy e megye »Gradecztől majdnem Bélavárig« terjedt. (II. 229.) Századok. 1881. IV. füzet. 23