Századok – 1879

Értekezések - HUNFALVY PÁL: Bolla Márton és Éder Károly meg az oláh incolatus. - II.541

mf.g az oláii incolatüs erdélyben. 555 Ezen etlinographiai különbséget bizonyosan a magyar nyelven mintegy lenyomva látnók ;' a Duna-melléki magyar nyelv szláv, a Tiszántúli és erdélyi magyar nyelv rumun szókkal bővelkednék. A mely kifejezéseket a dunai nyelv a szlávból, azokat a Tiszántúli és erdélyi nyelv a rumunból vette volna föl ; a kölcsönvét szüksége vagy ösztöne azonos levén Magyarország nyugatján és keletjén, csak a kölcsönadó különbözvén itt és ott, az eredmény okvetlenül keleten rumunos, nyugatou szlávos magyar nyelvet mutatna. S a rumun szók az egyházi és állami uj fogalmak kifejezésére még számosabbak is volnának a keleti magyar nyelvben, mint a szláv szók a nyugatiban, mert nagyobb míveltséget kellene az ős keresztyén római örökségen élő rumunoknál képzelnünk, mintsem a pannóniai és morvái szlávoknál, kik csak az imént tértek volt a kereszténységre. Azonban a nyugati és keleti magyar nyelv az idegen szókra nézve nem mutat semmi különbséget. Ugyanazon szláv szókat találjuk az erdélyi magyar nyelvben általában s különösen a székely s a moldvai csángó magyar nyelvben, a melyeket Pest-megyében és Dunántúl akár Baranyában, akár Zalában és Sopronyban. Ebből az a történelmi bizonyosság tetszik ki, hogy a magyarok mindenütt szláv és csak szláv népre találáncik, mikor itt megtelepedtek. Rumun népség tehát, mely az ős keresztyén római örökségén élvén, saját hierarchiát és állami hatóságot bírt volna, nem létezik vala itt, midőn a magyarok a Duna mellékeit, a Tiszán-túli és erdő-elvi részeket elfoglalták. Ugyanezt hirdetik a földrajzi nevek is, mind Magyar- mind Erdélyországon. Vegyük a Tiszán-túli és erdélyi földrajzot, mert erről van leginkább szó. A mely folyó nevek már a rómaiak idejében ismeretesek, azok ma is megvannak, mint a Tisza, Kőrös, Maros, Temes, Cserna, Olt, Szamos, Ompoly ; a melyek űj nevek, azok vagy szlávok, mint a Kraszna, Bisztra, Besztercze. stb. tulajdonnevek, patak köznév, melyeket a magyarok is meghagytak, továbbá Tirnava, Csernavoda, melyeket a magyarok Küküllő-re, Fekete-Ügyre fordítottak, vagy magyarok, mint Aranyos, Szilágy, Berettyó (Berek-jó), Ny ár ári, Vargyas, Homoród, Kormos, Szépvíz, Sajó stb. E folyó-nevek bizonyossá teszik, liogy a régi római élet és lakosság elenyészvén, szláv élet s erre magyar élet