Századok – 1878

BOTKA TIVADAR: Millenarium a magyar nemzet államiságának ezer éves fordúlójára - V. 533

BOTKA TIVADAR I ÓL. 549 hetlenítve, melyeknek felszabadítása nélkül sem kereskedelmi összeköttetésüket, sem államiságukat kifejteni képesek nem lettek volna. Ezen tehát segíteni volt a sürgős feladat. Ennek alapos megértésére tudni kell, hogy az őskorban, — a mi aztán a közép korra is átment, — a népek, — várak és erődök nemlétében, — a meglepő támadások és rablások ellen magokat biztosítandók, oly védelmi eszközökkel vették körül lakföldüket, melyek a közlekedést be- és kifelé egyiránt elzárták, építvén országuk szélein roppant óriás kőfalakat, milyen példáúl az ismeretes chinai fal, vagy milyet nagy Sándor emeltetett a caucasusi barbár népek betörései ellen, avagy milyent a keleti görög császárok Konstantinápoly megoltalmazására egyik tengeröböltől a másikig húztak s az íróknál hosszú fal, — longus murus — név alatt jön elő. De a hol ily nagyszerű kőfalak rakására elegendő építészi anyag, munkaerő s idő nem állott a népeknek rendelkezésére, ott árkos földhányások és torlaszok által rekesztették el magokat a rosz szomszédoktól. Ilyenről emlékezik Ibn-Daszta, melylyel a kozárok a IX. században s tán régebben is a velők mesgyés magyarok s más ellenséges népek betörései ellen magokat körülvették. Nem csak a keleten volt ez szokásban, hanem Nyugot-Európában is. Szent-Brunonak, ki első királyunk kortársa volt, II. Henrik császárhoz 1006. táján írt történelmi fontosságú leveléből tudjuk, hogy az orosz fejedelmek is országukat a besenyők ellenében egy hosszú és erős árkos földhányással körül kerítették és eltorlaszoltatták, melynek csak egy kapú nyílása volt, hol a két szomszéd érintkezése — történhetett. E pontig kisértette az orosz fejedelem Szt-Bruuót, midőn a besenyőkhöz indúlt téríteni.*) Miért nem figyeltek ezen torlaszok és választó árok-gátonyokra a történetírók, holott az egykorú forrásokban annak elég nyomait észlelhették volna. így bizonyos, hogy ámbátor Nagy-Károly a híres avar ringeket többnyire széthányatta, mindazáltal mégis a kegyetlenül letiport avarok fékezésére árkos földhányásokkal (»ingenti valló«) és bevágott torlaszokkal (difficillimis interpositionibus«) elzárta, vagy magokkal az avarokkal elzáratta a közlekedést a Dunától nyugot') Wenczcl : Arpádkori okmánytár I. k. 15.