Századok – 1876

DRAKULICS PÁL: Konstantin Mihály török krónikája a XV. századból 416

különfélék. 417 volt, kiket Mátyás király magával Budára vitt, azután pedig bizonyos, hogy állandóan nem maradt Magyarországban, lianem, alkalmasint csak miután rövidebb ideig Cseh- és Morvaországban élt, — átment Lengyelországba, hol azután a nemesek sorába felvétetvén, ott meg is halt. A mű eredetileg lengyel nyelven íratott, csakhamar azonban cseh nyelvre fordíttatott le, s e nyelven lett is először 1565-ben kinyomatva. Az eredeti lengyel szöveg csak az 1828. évben, Berdicsev nevű kolostorban födöztetett föl. ezen czímmel : »Pamjetniki janczara« azaz : » A janicsár emlékei«, s akkor rögtön ki is nyomatott a »Zbiora pisarzva polskych«-ban Varsóban, s másodszor a »Bibliotheka polska«-ban 1857-ben Szanókban. Ezután még két lengyel kéziratot találtak : az egyiket Kurnikban, a másikat Grodno mellett 1838. Legújabban dr. Safarik Jankó fordította le szerb nyelvre, s érdekes, s beható tanulmányra mutató bevezetéssel látta el ; — ezt pedig a szerb tudományos társulat, saját évkönyvében (Glasnik) adta ki. Megemlítendő még, hogy ezen mű a lengyel irodalom egyik leg" beesesb s legrégibb eredeti emlékei közt tartozik, mert ezek csak a XA'1. század közepe táján kezdődnek, ez pedig valószínűleg még a XV. század végén, de legfőlebb a XVI. század első tizedében Íratott. A mű 50 különböző tartalmú fejezetre van osztva. A történetet kezdi a török nép s a török szultánok eredetével, leírja azután vallásukat, Mohamet próféta eredetét, föllépését s működését, azután beszél a törökök igazságszolgáltatásáról, s korholja alattomosságukat s hűtlenségüket ; áttér azután a valódi török történetre, s ezt idő szerinti sorrend ben, és pedig az egyes szultánok uralkodási ideje szerint szakokra osztva, adja elő ; azután a szerbek régibb történetéről röviden megemlékezik, mire nézve azonban már kevesebb hitelt érdemel, igen sokat a török mondákra alapítván ; később az újabb korra érvén, a törökök történetét egybeszőve a magyar, bolgár s kiválólag a szerb történettel adja, s itt már alig támaszthatni itt-ott kételyt hitelessége iránt, különösen midőn saját korára érvén, a törökök harczait a magyarok s szerbekkel (I. Ulászló, illetve Hunyady János és Brankovics György alatt) írja le. Azután leírja a törökök s a tatárok közti harezokat, s megemlékezik Castriota György (Szkauderbeg) epiri s albán fejedelem harczairól is. Érdekes adatokat közöl azután, Mohamet szultánnak, Drakul oláh vajda elleni hadjáratáról, valamint Boszniának Moliamet s később Mátyás király részéről történt elfoglalásáról.