Századok – 1875

Csaplár Benedek: A körmöczbányai bizottság jelentése 149

1 174 A KÖRMÖCZI BIZOTTSÁG JELENTÉSE Mellékesen megemlíthetni vélem itt, hogy többnyire szintén az iparosokra vonatkozó születési és házasodási, fölszabadítási stb. bizonyítványok még jóval nagyobb számmal találhatók, mint a czéhszabályzati iratok. Amazok közül néhány, hártyán és függő pecséttel van kiállítva, némelyik körülményesen leíró szöveggel. Az iparra nézve lelhetők olyatén levelek s ügyiratok, melyek a körmöczi iparosoknak más hazai s külföldi városokbeli iparos testületekkel volt összeköttetését és solidaris viszonyait tanúsítják. így pl. 1602. a pozsonyi posztónyírők czéhének mesterré képesítő bizonyságlevele, — 1609. a naumburgi tügyártók czélifegyelmi nyilatkozata, a kézműves mester és legény közti vi szonyt illetőleg. (F. 30. f. 1. nro 21.) Vannak továbbá az iparkészítmények árszabályairól szóló iratok, minő pl. az 1625. kelt »Cothurnariorum limitatio,« mely a borjúbőrbűi készített férfi-csizmák párját 90 dénárra szabta. Vannak egyesektől s hatóságoktól érkezett levelek, melyekben körmöczi iparosok, kézművesek, bányászok, kívántatnak az ország távolabbi vidékeire s városaiba. így 1613. a tolnaiak köszönetet nyilvánítnak a városnak, hogy nekik avízvezeték készítésére alkalmas mestert küldött. (F. 41. f. 3. nro 76.) Erődítési munkálatokra is több ízben kérettek Körmöczrűl munkások és művezetők. Hogy Ivörmöczbánya városában a 16. században a műipar, sőt művészet s ehhez szolgáló kézművesség is műveltetett : az arról szóló adatok már föntebb említvék. De azok sorába tartozó némileg ez is : Beszterczebánya városának hatósága 1567. órást kér Körmöcz városától, azt írván, hogy miután az egyik órájuk hibás (wandelbar) lett, és úgy értesültek, miszerint Körmöczön Schlosser Jakab nevezetű órás lakik, ki e mesterségben jártas, — kérik tehát, hogy ez hozzájok küldessék. E levél a besorozatlanok közt (a »lymbusban«) található s azt látszik jelzeni, mintha Beszterczebányán ekkoron alább szállt volna az órakészítés, a melyben már jóval azelőtt (a 14. század vége felé) volt alkalmas mesterük, mint erről Ipolyi A. értesít. (1874. Századok, IX. 611.1.)