Századok – 1871
Botka Tivadar: A vármegyék első alakulásáról és őskori szervezetéről - 297
'304 A VÁRMEGYÉK ALAKULÁSÁRÓL szavak használata, amazok megyét, emezek megyeif'élét fejezvén ki. Az idézett 1082-ki alapítvány curialis stylusa ez : „ubi separatnr Parochia Zala a Besprem." A eomitatus szó ekkor csak ritkán alkalmaztatván a megyére, többnyire várispánságot jelentett. Midőn tehát egy részt a provincia és parochia szavak és származékaik biztos kalauzai szolgálnak a megyeiség felismerésére, a eomitatus szó után bizton nem idulhatunk, hanem melléje még más megklilönböztetö jelleget kell tanácsul vennünk 1 0 ). AXII-ik század második felében a civitas szó a fejlődő szabad városoknak juttatván, megszűnt várat és várispánságot jelenteni. A provincia és parochia nevek és származékaik az egész Xll-ik század lefolytán kizárólag a megyéknek adatnak. A XlII-ik század kezdetén is, a tatárdúlás képezvén választó vonalat, alig van azon nomenclaturától eltérés. A Váradi Regestrum a megyéket a várispánságoktól állandó pontossággal különíti el, amazokat provincia vagy parochia, de soha eomitatus czímen nem nevezve, a várispánságokat pedig csak a várjogi attributiók által jelezi Ezen stylt híven követi Bogerius mester és azon váradi káptalan egykorú kanonokja is a tatárpusztitásról 1 °) Lásd Szent László és Kálmán törvényeit. Nem szükséges intenem, hogy a compilatio közbejötte miatt ezen törvények szövege, különösen azok terminológiájukra egész biztossággal nem lehet építeni. Azonban Szent László III. Deer. 13. fejezetében a provincia, Kálmán Decr. 11. fej. a comes parochianus, 12. fejezetében a maga, 37. fejezetében a judices megales műszavak szembetűnő megkülönböztetést mutatnak a várispánsági attributióktól. — Az egykorú Krónikásoknál is hasonló, habár köttetlenebb gyakorlat fejlett ki. Anonymusunk Nyitra megyét a honfoglalás korában provinciának § 35, 37, Borsodot és Zarándot comitatusnak nevezi § 31, 52. — Hartviknál Szent István életirásában olvassuk: „post hec provineias in decem partitus episcopatus" Endlichernél 171. 1. Szent Gellért életirásában, U. o. 219 — 232. „tota provincia Chanadina" ismételve jő elő. Lásd az 1, 26, 50, 83, 90, 93, 96, 97, 116, 207, 212, 277, 323, 346, 368. §§. Endlichernél 640— 742. 1. Figyelmet érdemlő körülmény, hogy a Váradi Regestrum hiteles helynek hivatalosan szerkesztett jegyzökönyve, hol a stylus Curialis szabályosan volt megtartandó.
