Századok – 1869

Nagy Imre: A Fertő régi áradásai 690

.695 mely történetíróinknak ezekre fektetett következtetéseit a valóalapjára idetartozólag mi is visszavezetjük: úgy reménylem, ez mindenki által csak méltánylattal vétethetik. Számot adok tehát a tisztelt olvasó közönség előtt azon állitásom felől, hogy a kérdéses, Rumy „Mon. Hung." I-sö.köt. 403. és 404. lapján említett, — Fejér György által is IX. 3. 216. kivonatban közölt urbárium nem keletkezhetett 1360-ik évben. Már annak kezdete is, hogy 1687-ben egy alig olvasható eredetiről másoltatott le, mellettem szól, hogy t. i. az alig olvasható eredetinek lemásolásánál a másoló legalább is igen könynyen tévedhetett. A mi már az urbárium bevezetését illeti, Fejér György a most említett helyen szórói-szóra idézi azt, míg dr. Kis által az irt helyen 404 lapon, az csak kivonatban említtetik. Fejér szerint az urbárium bevezetése ily értelmű : „Minthogy a Gilet vezérek családjának kihalása folytán Fraknó vár, Kis-Martony kastélylyal a koronára visszaszállotc, az utolsó ivadék, Gileti Leonard legközelebb történt kimultával, a király meghagyására működő küldöttség, a fönt elősorolt javakat, a mint azok akkor léteztek, biztos és nem biztos jövedelmeikkel együtt összeírta, Nagy-Martony mezővárosban, 1360. évben." Már magában ezen élőbeszédben is mennyi ellenmondást, s az annak kelte idejekori állapotokkal mennyi ellenkezőt találunk ! Először is a Gileteknek szerémi herczegi, vezéri, Fraknó herczege és'a Peiso tavának ura-féle 1233-iki állítólagos czimeit illetőleg talán szükségtelen lesz említenem, hogy okmánytanunk jelen előhaladott korában, ha itészetileg megvizsgáljuk az okmánytárainkban lévő adatokat : azonnal belátandjuk, hogy e czímek mind költöttek. Az árpádi korszakban, különösen Il-ik Endre alatt, a Dux czímet igen ritkán, a „Princeps" czímet pedig magánszemélyek épen nem viselték ; mert a királyok is csak „illustrissimus," későbben „excellentissimus" czímmel illettettek. A Fertő tavát pedig hogy eleink a XIII-ik és XIV-ik századokban Peisonak hívták volna : erre az időbeli hazai okmányainkban példát nem találunk. Fejér György Hevenesi kézirati hagyományaiból közli ezen, állítólag 1360-iki urbárium kivonatát, s Hevenesi irataiból, úgy Wagner iratai közt létező egy okmánynak töredékéből