Századok – 1869

Kenézy Csatár: A bánságok eredete s a bánok hatásköre - 243

253 E n d r e (1200.) M o r o s i n i A 1 b e r t (1299,) Endre unokatestvére. István (1355,) I. Lajos fivére. Nagy-Lajos királyunk a báni méltóságot 1359-ben visszaállítván, horvát tót-országi bánnak Leustaehot rendelő. Gyakran találkozunk régi oklevelekben az u. n. „egész Slavonia bánja" (t o t i u s Slavoniaebanus) nevezettel is, mely méltóság szintén a tótországi bánokat illeté, és ilyczímmel hatáskörük is meszszebb terjedt, méltóságuk fényesebbnek tekintetett. Dalmátországnak ') nem volt külön bánja (csak az első időkben), hanem oda is vagy a horvát, vagy a slavon bán hatósága terjedt ki ; tudjuk ugyanis, hogy majd a vclenczeielo majd a törökök háborgatták hazánkatDalmátiáért, mely többször nem volt Magyarország birtokában, s ezért sem látszék czélszerünek ide külön bánt nevezni ; bár némelyek szerint a tengc rm e 11 é k i bánság Dalmatiával ugyanegynek tartatik. E három bánság egygyé olvadt idővel -), s egy bán hatósága alá tartozott. IV. A bosnyákországi bánság keletkezését tudjuk, de azért ez a legrégiebbek egyike. Itt, a már előbb is említett azon decretum daczára, mely szerint csak magyar főúr viselheti a báni méltóságot : még II. Endre királyunk alatt is kir. hűbéres (vasallus) választatott e méltóságra, s csak 1272-ben van arról tudomásunk, hogy egy magyar zászlós: Kotromanovich István, elébb Béla maesói bán kapitánya, viselte e báni hivatalt. Mint a horvát- tót-dalmát bánnak, több alárendelt segédei voltak, (végvári kapitányok, egyes vármegyék kormányzói) : úgy Boszniában is, a főbánon kívül, megszorított hatáskörrel több bán parancsnokoskodott. ') Hazánkhoz való viszonyairól irt Palugyay „Új Magyar Muzeum 185'/2

(67—92. 125 — 128. I.) 2) „Midőn a velenczeiek foglalásai által a horvát bánság fénye hanyatlék . . . ." (Re'csy : Közjog, 43, 1. 6-ik jegyzet).