Századok – 1868

Pesty Frigyes: Magyarországi helynevek. (Buziás; Kerlés; Szeben.) 109

112 falu. Ezen helynevet шаг legrégibb krónikairóink egyike igye kezett magyarázni. Kézai Simon irja, hogy a Magyarországból rablások után megfutott besenyők (mások szerint kunok) Szent-László által Erdélyben Kerlés nevezetű hegynél — in monte Kyrioleis — eléretnek, és úgy megveretnek, hogy egy sem ma­rad életben. Ehhez Szabó Károly, mint forditó megjegyzi : E névben (Kyrioleis) lehetetlen a görög eredetű Kyrie eleison (Uram ! Könyörülj !) imádság szavakra nem ismernünk, melyből a magyar kiejtés Kerlést csinált. — Ezekre mindenekelőtt megjegyzem, hogy nem a Szent-László vezérlete alatt diadal­maskodó magyarok adták a Kerlés nevet a hegynek, hanem an­nak nevét már fennlevőnek találták ; továbbá hogy a helynév ugyan görög eredetű, mint Szabó Károly írja, de azt a magya­rok közvetve a szlávság közegén vették át ; nem is a magyarok ajkain idomult a Kyrie eleison Kerlés-sé, hanem a szláv népek­nél. Több jel mutat arra, hogy Erdélyben, hol ma szlávok nem laknak, hajdan szláv elemek tanyáztak, (miről közönséges tör­ténelmünk mit sem tud), — mire nézve csak az olyan helyne­vekre mint Zalathna, Vladiásza, Branyicska, Dobra, Kraszna, stb. utalok. Dudik Béda, a német elem elterjedéséről Csehor­szágban szólván, azt irja, hogy már az első prágai püspök Thiet­marnak beigtatásakor, azaz 973-dik évben, II. Boleslav berezeg és az öt környező nemesség németül énekelte azt : „Christe kei­nado, kyrie eleison, und die hallicgen alle helfuent unse, kyrie eleison," mig a nép a Kerlës, vagy a Kyrie eleison éne­ket egyedül hangoztatta. (Geschichte Mährens IV. köt. 257. lap). Prágai Cosmas így irja le I. Bretislav cseh herczeg trónra­lépését: Midőn az 1037. november kilenczedikén elhalt Udalrich herczeg el volt temetve, Jaromir kezénél fogta unokaöcscsét Bre­tislavot, és közcsend alatt azt mondá a népnek : „Látjátok itt herczegteket", — mire a nép Kerlés-1, azaz Kyrie eleisont kiál­tott, és azt az éneket énekelte : „Gospodi pomiluj ny." Hogy ezen felkiáltás, nemcsak egyes jelenség, hanem a szláv népek szokásaiban mélyen gyökerezett, a szláv történetek bizonyít­ják. így midőn 1158. évben Cseh- és Morvaország hadjáratot határoztak Olaszország ellen, Prágában a vérvörös zászló volt kitűzve, és alatta gyülekeztek a harezos férfiak, kik dobpörgés és harsona szó mellett, és a Kyrie eleisont kiáltván, a csatába

Next

/
Oldalképek
Tartalom