Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon

CSUKOVITS ENIKŐ 32 Négy városról tehát biztosan tudjuk, hogy a 15. század elején már legalább egy működő toronyóra büszke tulajdonosa volt. További háromról ellenben viszonylagos biztonsággal épp ennek az ellenkezőjét jelenthetjük ki. Mint a föntebbi példákból láthattuk, a már felszerelt óramű fenntartá­sához szükséges pénzek viszonylag rendszeresen felbukkanó tételei a vá­rosi költségvetésnek. Ott, ahol a városi számadásokban egyszer sem for­dul elő e célra kifizetett összeg, valószínűleg nem is volt még óra. Fejérpa­taky László kötetében a már ismertetett négy város számadásai mellett szerepel még Selmecbányáé, Nagyszombaté és Körmöcbányáé, de egyi­kükben sem található ilyen jellegű kiadás. Nem volt tehát gépórája Sel­mecbányának 1408-ig, Körmöcbányának 1450-ig, Nagyszombatnak pedig 1455-ig.38 Arról, hogy a selmecbányai városháza toronyórával volt ellátva, csak az 1512. évből van adatunk. Felszerelése minden bizonnyal korábbra tehető; valószínűleg már a 15. században megtörtént.39 Sokkal zavaróbb az a tény, hogy Budáról a középkor folyamán egyetlen említés sem buk­kant elő. Nehezen hihető, hogy épp ez a város nem rendelkezett nyilvános órával. Az 1555-ben Budán átutazó Hans Dernschwam feljegyezte: „Bu­dán a Magdolna-templom mellett toronyóra és csengő-bongó harang; olyan a szava, mint a korábbi öregharangé.” Nehéz elképzelni, hogy a vagyonu­kat ekkor már jórészt kimenekítő budai polgárok épp az 1526–1541 közöt­ti zavaros időkben állíttatták volna. Nem tudjuk, mikortól jelezte az időt, és azt sem, hogy volt-e esetleg másutt is óra Buda városában.40 A többi városi óraadat is viszonylag késői, legalábbis Európa fejlet­tebb területeihez képest. 1470. május 28-án a kolozsmonostori konvent Berthalam István, György szabó (sartor), Oragyartho Péter és Mátyás ko ­vács (faber) kolozsvári polgárok jelenlétében egyezett meg Lőrinc mester ugyancsak kolozsvári kőfaragóval a szentségtartó és tartozékai elkészíté­séről.41 Sem Óragyártó Péterről, sem feltételezhető művéről vagy műveiről nem bukkan föl több említés. Hogy Kolozsváron lehetett óra, arra ez az egyetlen közvetett adat a bizonyíték. Nagyszebenben 1494-ben a város 1 forintot fizetett Péter lakatosnak a plébániatemplom kerekes óráján vég­zett javításért. Mivel a torony építése ebben az évben fejeződött be, való-38 Lásd Fejérpataky L. i. m. passim. 39 B. Nyáry Albert: A modenai Hyppolit-codexek. Századok 8. (1874) 5. 40 Hans Dernschwam: Erdély. Besztercebánya. Törökországi útinapló. Budapest, 1984. 497. 41 A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei (1289–1556). Kivonatokban közzéteszi és a be­vezető tanulmányt írta Jakó Zsigmond. Budapest, 1990. I. 1962. sz. (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Diplomatikai Levéltár [a továbbiakban DL] 36392, 146.).

Next

/
Oldalképek
Tartalom