Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)
Csukovits Enikő Órahasználat a középkori Magyarországon
ÓRAHASZNÁLAT A KÖZÉPKORI MAGYARORSZÁGON 27 ter címe arra mutat, valamint mestersége is, hogy a város nyilvános órájának volt mestere s felügyelője [...] János mester valószínűleg egyenesen Boroszlóból, Sziléziából, hol mint láttuk legrégibb illy óra említtetik, hozhatta át művét, miután a feljegyzés atyját, Elbelint hasonlóan sziléziai, opaui származásúnak mondja. Besztercebánya tehát, melynek későbbi híres nyilvános városi óráiról és nevezetes magán óraiparáról majdnem századról századra értesülünk, ekkor ezen közórájával s óramesterével amaz első városok sorában állott.”18 Habár magára a besztercebányai városi órára csak a 15. század második feléből maradtak adatok a számadáskönyvben, nincs okunk kétségbe vonni az óra 14. századi eredetét. János mester a toronyórákkal sűrűn ellátott Sziléziából, abból az Opavából (Troppau) érkezett, ahol 1368-ban állított fel toronyórát egy boroszlói mester.19 Feltételezhető, hogy miköz ben Besztercebányán megépítette a város által megrendelt órát, megházasodott és letelepedett. Az sem véletlen, hogy épp egyik vezető középkori bányavárosunkban bukkant fel. A magyar réz lelőhelyeként felvirágzott Besztercebánya talán legszebb példája a tervszerűen alapított várostípusnak. A jómódú német polgárság a gyűrűstéren, a város főterén középületek sorát emelte: templomot, városházát, vásárcsarnokot. Itt volt a város kereskedelmi és társadalmi életének központja, a jogszolgáltatás és a városi adminisztráció székhelye. E főteret a városi vagyonosok, az alapítók lakóházai szegélyezték, amelyek egyben a város legnagyobb, legszebb házai voltak.20 Természetszerű, hogy a német területekkel élénk kereskedel mi kapcsolatban álló besztercebányai Ringbürger ek, amint tehették, a to ronyóra-építésben is követték a külországban látott példát. További három városunkról igazolják a források, hogy ott a 15. század első évtizedeiben már működött toronyóra (Pozsony, Bártfa és Sopron). A kronológiai sorrenddel fölösleges bajlódni, hiszen egyik városban sem ismerjük az óra felszerelésének pontos időpontját. Ortvay Tivadar ugyan utal rá Pozsony város története című nagyszabású munkájában: „A 14. szá zad elején rátalálunk városunkban az órásra is. 1314-ben ugyanis Miklós 18 Ti. az Ipolyi által felsorolt első európai óraállító városok között. 19 G. Dohrn van Rossum: Migration... i. m. 298. 20 Zimányi Vera: Városfejlődés és polgárság. In: Magyarország története, 1526–1686. Főszerkesztő Pach Zsigmond Pál. Budapest, 1985. 355.; Fügedi Erik: Városok kialakulá sa Magyarországon. In: Uő: Kolduló barátok, polgárok, nemesek. Tanulmányok a magyar középkorról. Budapest, 1981. 330.
