Fónagy Zoltán (szerk.): „Atyám megkívánta a pontosságot”. Ember és idő viszonya a történelemben (Budapest, 2016)

Tátrai Zsuzsanna A parasztság jeles napjai

TÁTRAI ZSUZSANNA 154 ismert szólás szerint a harangok Rómába mennek, s legközelebb nagy ­szombaton szólalnak meg újra. A szertartásra hívogatás ezekben a napok­ban kerepeléssel történik, amit a gyerekek végeztek a harangozó irányítá­sával. Kisebb csoportokba szerveződve felosztották egymás között a falut, és kerepelve végigszaladtak az utcákon. Szolgálatukért tojást kaptak. A kereplés szokásában a gonoszűző zajkeltés nyomait lehet felfedezni. Annak emlékére, hogy hajdan Jézus az olajfák hegyén virrasztott, nagycsütörtök este az idősebb asszonyok a kálvárián vagy útszéli keresz­teknél imádkoztak. Liturgikus eredetű, szintén a gonoszűzéssel összefonó­dó szokás a pilátusverés , pilátuségetés . Nagycsütörtököt zöldcsütörtöknek is nevezték, ilyenkor a jó termés reményében spenótot, fiatal csalánt főz­tek. Nagypéntek Jézus kereszthalálának emléknapja, a legnagyobb böjt és gyász ideje. A nap nevezetes szertartása a csonkamise . A nagypénteki kör ­menetek, élőképes felvonulások, passiójátékok már a középkor óta virág ­zottak. A nagypénteki ájtatosság része volt a kálváriajárás (kálvária), a Szentsír körüli virrasztás . A Szent sír, az Úr koporsója állítás a katolikus templomokban sajátos hazai, illetve közép-európai liturgikus fejlemény. A Szent sír őrzését például a Gyergyó-medencében a legutóbbi időkig a legények végzik. A pénteki napot általában szerencsétlennek vélték, különösen a nagy­pénteket. Tiltották az állattartással, földműveléssel kapcsolatos munká­kat. Általános hiedelem szerint nagypénteken nem szítottak tüzet, nem sütöttek kenyeret, mert az kővé válna. Nem mostak, mert a ruha viselőjé­be villám csapna, nem fontak, nem szőttek. A tilalmak elsősorban a női munkákra vonatkoztak. Betegségelhárító, tisztító, termékenységvarázsló erőt tulajdonítottak a víznek. Úgy vélték, aki nagypénteken napfelkelte előtt megmosdik a fo­lyóvízben vagy belemártózik, azon nem fog semmilyen betegség. A jószá­gokat is megfürdették, vagy a patakról, folyóról hozott vízből töltöttek az ivóvizükbe, abban a hitben, hogy akkor egészségesek lesznek. Nagyszombat jellegzetes szertartása a tűzszentelés . A katolikus temp ­lomban a gyertyát – a feltámadó Krisztus jelképét – az előző évi virágva­sárnapi szentelt barkáról csiholt, szentelt tűzzel gyújtják meg. A tűzgyúj­tás egykori hagyománya szerint ugyanis csak évenként egyszer, nagy­szombaton volt szokás új tüzet gyújtani. Nagyszombat leglátványosabb vallásos szertartása a feltámadási körmenet, amelyet a középkorban hús ­vét hajnalán tartottak, az újkorban az egyház előrehozta nagyszombat es­téjére.

Next

/
Oldalképek
Tartalom