Szatmármegyei Közlöny, 1911 (37. évfolyam, 1-53. szám)
1911-05-07 / 19. szám
Nagykároly, 1911. május 7 19. szám. XXXVII. évfolyam SZATMÁRMEGYEI KÖZLÖNY SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL: a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56 szám. ~ ---------^--------Pá rtoktól független POLITIKAI LAP. Megjelenik minden vasárnap. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: au. -» r r ' \ i,' .f, « J Egy évre helyben házhoz hordva 5 K vidékre postán küldve 8 korona"' ' Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 koron ' Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Hieronymi. A nemzeti munkapártot valószinüleg azért nevezikigy, mert e pártnak Hieronymi Károly m. kir. kereskedelemügyi miniszter is tagja volt, Csak volt Tegnap eltemették a munka hősét és a temetés nyomán fakadt gyász még sokáig fog bo- rongani az egész ország felett. A napi sajtó már érdeme szerint méltányolta az egyszerű mérnökből kiváló államférfiuvá lett nagy embert. Azok, akik közelebbről ismerték, akik úgyszólván szemtanúi voltak nemzetboldogitó tevékenységnek Írták meg tartalmas élete történetét. Azonban azt hisszük, hogy ezek az írások nem volnának teljesek, ha a periféiák megilletődésének kifejezésével nem egészítenék ki őket. Mert az úgynevezett „vidék“, helyesebben a fővárost körül ölelő ország az, amely Hieronymi ritka munkásságának a legtöbbet köszönhet. A produktiv munka megtestesülése volt. Nem a hazug bölcsességü és elavult latin közmondásban foglalt tanítás, hanem a legőszintébb meggyőződés mondatja ezt velünk. Megmondjuk a halottról is a kellemetlent, ha az a halott életében rászolgált arra. Fukarkodunk a dicsérettel, de nagy lelki gyönyörűséget érzünk, ha valakit dicsérünk, igaz alkalom adatik. Ilyen gyönyörűséget érzünk most a gyász közepette. Mert Hieronymi élete dicshym- nuszra érdemes. Még életében maga alkotta meg magának a minden márványnál és ércznél maradandóbb emlékművet. A márvány elporlik, az érez elkorhad, de Hieronymi munkái, melyeket a köz javára alkotott, hosszú évszázadokig fognak nagy szelleméről tanúságot tenni. A köz javára alkotott művei a többek között következők: Az ő javaslatai szerint szervezték ujiaa közlekedésügyi minisztériumot. Az alföldi ármentesités, Dunaszabályozás, a vasúti hálózat erős fejlesztése és államosítása fűződnek nevéhez. Törvényhozói alkotása az állami anyakönyvekről szóló törvény; felemelte a megyék állami javadalmazását. Törvényjavaslatot készített a munkások balesetbiztositásáról. Összegyűjtötte a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény megalkotásához szükséges összes anyagot. Előkészítette az ipartörvény revízióját s ő adta meg első konkrét formáját a közigazgatás államosításának. Első minisztersége idején a belügyi tárcza volt hozzáutalva. A kolera ellen ő létesítette azokat a hatékony intézményeket, melyekkel azóta mint kész eszközökkel lehet élni. Hetvennégy éves volt, midőn az alkotás lázától hajtva, újból elvállalta a kereskedelemügyi tárczát. Alig egy esztendeje ennek és mégis jelentékeny eredmények teszik nevezetessé. Nagy érdeme van abban, hogy az uj. polgári perrendtartás 31-ik szakasza körül támadt bonyodalom a kereskedővilág kívánsága szerint nyert megoldást. A magyar államvasutak intézményét, amelyet az előző koalicziós kormányzat a züllés örvényének szélére taszított, az ő rezsimje ismét a virágzás útjára vitte. Teljesen előkészítette a Duna—Tisza csatorna tervét s az erre vonatkozó törvényjavaslatot a parlamentnek ebben az ülés szakában akarta beterjeszteni a képviselőház elé. Agg, összetört testében modern, az uj áramlatokat mindig befogadni kész liberális szellem lakott. Izzóan gyűlölt mindent, ami reakezió és lelkesedett mindenért, ami haladás. Szatmármegyének és közelebb Nagykároly városának is kétszeres oka van őt gyászolni. Szatmár-Németi városát két Ízben is képviselte a parlamentben. Ennek a városnak gyönyörű fejlődése az ő támogatásának köszönhető. Nagykároly város monstre-küldöttsége a múlt év novemberében tisztelgett előtte és kérte a rozzant nagykárolyi vasúti indóház újjáépítését. A különben jogos kérelem meghallgatásra talált. Amint méltatlan elődje Kossuth Ferencz többször eredménytelenül ígért, azt Hieronymi Károly egyszeri kérelemre teljesítette. A legutóbbi karácsonykor ajándékul kaptuk a hivatalos értesítést, amely az indóház újjáépítésének elrendeléséről szólott. Halálával árván maradt a gyámoli- tásra szoruló ipar és kereskedelem és elvesztette egyik szabadgondolkodó harezo- sát az önzetlen liberalizmus. Kellemes tévedés. Irta: Zöldi Márton. Lories Józsefet teljesen kielégítette az az állás, mit a megyénél elfoglalt. Mig innen volt a hamiinczon, mikor árvaszéki ülnök volt. Lomha természetével teljesen megegyezett az a megnyugtató érzés, hogy neki a gyámsági törvényen kívül semmi egyébbel nem kell vesződnie. Szelidebb lelkét mindig kellemesen zsongatta az a gondolat, hogy hivatása az árvák érdekét megvédeni. Mennyivel szebb, nemesebb foglalkozás ez, mint, teszem, az árvákat kifosztani. Apja Lories Mihály, nyugalmazott számtartó volt, ki negyven évi szolgálattal nemcsak tisztességes nyugdíjra, de tekintélyes magán- vagyonra is tett szert. A beavatottak azt beszélték, hogy leányának, Józsának negyvenezer forint hozományt szánt. Több gyermeke nem volt. Az öreg számtartó beteg felesége miatt minden esztendőben fürdőre járt. Természetesen Józsát is magával vitte. Hátba akad valaki a fürdőn . . . hátha ott kerül az igazi... A gondolkozásnak ebben a módjában a szülők olyan egyformák, mint — bocsánat a kifejezésért — a tyúktojások. Utoljára Hévvizen voltak, hol Józsának udvarlók tekintetében jelentős sikere volt. Néhány fiatal fürdővendég s néhány Keszthelyen állomásozó honvédhuszártiszt állandóan körülötte settenkedett. A regényíró szemével nézve, Józsa nem volt szépség. Túlságos molettsége, szabálytalan vonásai, kissé rekedtes hangja szinte kizárta, hogy a fantáziában izgalmas szerelmi históriák hősnőjeként szerepeljen. Szerencsére az élet nem olyan akadékoskodó, mint a regény. Mondjuk egyszerűen, az élet okosabb: megalkuszik, kiegyezik. És ezt okosan teszi. Az udvarlók teljesen egyetértettek abban, hogy Józsa barna, lelkes szeméből annyi értelem sugárzik, hogy tekintetbe véve az öreg számtartó előnyös vagyoni helyzetét, bárki is habozás nélkül a lábaihoz omolhat. Ezt maga Józsa is tudta és gyakran nem minden keserűség nélkül tapasztalta, hogy az udvarlók milyen alaposan vannak tájékozva a papa nagy tejgazdasága és a fejős tehenek száma felől. Nem egyszer szomorúan konstatálta, hogy ezeknek a teheneknek a hátán kell neki a boldogság révébe jutni. — Ez igy van, — konstatálta az okos leány, -— a papa jóformán azért dolgozott egész életében, hogy az én férjemnek legyen bőséges költőpénze . . . Mikor augusztus utolján hazajöttek Hév- vizről, Józsa József bátyjának hűségesen beszámolt az iszapos források környékén tett tapasztalatokról. Meg kell jegyeznem, hogy a szelidlelkü árvaszéki ülnök rajongóan szerette kis Tömzsi, okos bugát, Most is áhítattal hallgatta a legjelentéktelenebb részletet is, mely húgának szó- rakozásával vonatkozásban állott. Egyik rövi- I debb pauza után Józsa pajkos mosolylyal mondotta: — Igaz a, majd férjhez mentem. — Ohó 1 — kiáltott József közbe. — Igen, — folytatta Józsa, — az egyik udvarló egész komolyan kijelentette, hogy mihelyt titkár lesz, eljön és oltárhoz vezet. Az árvaszéki ülnök komolyan vette a dolgot. — Mihelyt titkár lesz, — ismételte, — hát most micsoda? — Fogalmazó. — Hol? — A minisztériumban. — Melyikben? Józsa felkaczagott. — Odáig nem jutottunk, hogy azt is megvallotta volna. Egyébként csak azért említem, mert az illető jól ismer téged. — Úgy? Hogy hívják? — Nagy Jenőnek. Az árvaszéki ülnök felugrott örömében. — Nagy Jenő ! Igazán ? No ez pompás! A legjobb barátom. Te, Józsa, ez az egyetlen fiú, a kihez őszintén, komolyan ragaszkodtam. Imádtam! De meg is érdemli! . . . — Igazán? — Esküszöm! Nem akarok sokat mondani, de büszke lennék, ha sógorom lenne .. . — Láip, lám . . . József elragadtatással folytatta: — Józsa, ha te úgy ösmernéd, mint én! Ha tudnád, micsoda közjogász. _____________ Ruh3l!est-Yeöyil( !ötísztil.llauflGlS.Na9!jliflrol!j Hölcsei-u.i.™~
