Szatmármegyei Közlöny, 1908 (34. évfolyam, 14-52. szám)
1908-07-26 / 30. szám
SZAT MARMEGYEI KÖZLÖNY jünk semmit vásárolni. Mindenkor a haza javát tartsuk szemünk előtt. Akkor jó lélekkel. „Elmondhatjuk csend s viharban szenthazánk: Megfizettük mind mivel csak tartozánk“. Istenítélet. Mintha a végítélet napja köszöntött volna reánk e hó 19-én, vasárnap d. u. 3 órakor. Az ég sürü fellegeiből váratlanul fekete, tarajos felhők törtek elő hihetetlen gyorsasággal, melyeknek láttára a legbátrabb embereket is bizonyos foka a félelemnek hatotta át. Ez az érzés nem is volt alapnélküli. Csakhamar orkán- szerű vihar tört ki, melynek rettenetes ereje előtt a fiatalabb fák földig hajtották meg lombjaikat, mintegy kegyelemért esdő sorsüldözött Ítélő bírája előtt, — a százados, öreg, viharedzett lombok pedig daczoltak egyideig az orkán iszonyatos erejével, de aztán tehetetlenségükben egymásután semmisültek meg. Pokoli zűrzavar a levegőben! A cyclon fütyül, az ágak egymásután hullanak alá, törve, zúzva mindent utjokban! Itt-ott félméter átmérőjű fák zuhannak a földre, vagy derékban roppannak ketté az isteni hatalom legyőzhetetlen ereje előtt. Ilyen zivatar Nagykároly város falait még nem reszkettette meg — talán soha. Az élők fedél alá siettek előle s pánikszerű félelemmel a hajlék alatt várták: mikor fog fejük fölött összeomlani a menedéket nyújtó- tetőzet. Fél óra csak. Eddig tombolt a pusztító szélvész a város fölött. Az eső zúgott. Az ut- czákon vadul hömpölygött a szennyes ár, aztán — elvonultak a felhők, az ég derülni kezdett s végre kisütött a Nap. A szél elült s alkalom nyílt meglátni az Istenítélet eredményeit. Az utczákon számos helyen fatorlaszok. Lehasitott, csüngő ágak, ledöntött tüzifalak, kerítések, kémények. Házfedelek a kocsiutakon, s udvarok virágos gruppjai fölött, összedőlt épületek romhalmazai. íme, mind ez csekély fél óra alatt 1 Látható mindezekből, hogy ez az örökké emlékezetes vihar mennyi kárnak lett okozója. Emberek tömege lepte el csakhamar az aszfaltokat s láthatta a rettenetes orkán megsemmisítéssel fenyegető művét. Leglényegesebb kárt Károlyi Gyula gróf gyönyörű angol kertjében okozott a zivatar. Sok Egy teljesen bizonytalan életen át dolgozni bizonyos czélokért, hiszen ez lehetetlenség! S mikor ezekre a dolgokra gondolok, futok hazulról ; mert ha otthon maradnék, főbe puffan- tanárn magam. Menekülök a halál elől. — És ez az orvosság használ? — Hogyne. K'ét-három napig iszom — s egyszerre csak kezdem újra érezni az alkotás vágyát, újra hiszek, bizom a tehetségemben, újra emberré leszek. Eh, ez az élet! De mit értetek ti ehhez ? Csakis igy lehet nagy dolgokat csinálni! Hiába néztek le, srr.okingos banda — enyém a jövő ! Ti csak élvezzétek a mát, az enyém a holnap ; az enyém, a miénk, rongyosoké, részegeké ! — Élhiszem, de mond csak, ma hányadnapos hangulatban vágj' ? — Már kezdem visszanyerni az önbizalmamat, a munkakedvemet. Fogok csinálni egy gyönyörű dolgot. Hó, nap, rózsaszín hó, megfagyott leány, kezében virág . . . nagyszerű lesz — dadogta végül teljesen értelmetlenül s álmosan leborult az asztalra. Néhány pillanatra elhallgatott, azután újra felütötte a fejét s úgy mormolta : — Ha pedig egyszer nem tudok majd elmenekülni hazulról, utolér a Halál . . . S ime utolérte. Eljött a nagy festő s a kis festő sovány arczát befestette gyászfátyolos ecsetjével a Nirvána viaszsárga színére s még valami mosoly- gásfélél is festett oda halavány, meredt ajaka szélére. Mintha örülne, hogy holnap nem kell felkelni és nem kell gondolkodni azon, hogy minek üljön neki, csak azért, hogy kenyere legyen, megfesteni olyan képét, amit azután megutál. Mintha örülne ennek, meg annak, hogy nem kell többé elmenekülnie a Halai elöl a bűzös, piszkos kocsmákba. Legalább otthon várt reá, férfiasán s talán józanul is . . . helyen a le- és kitört fák valóságos barikádokat képeztek a porondos utakon s tönkretették a pompázó nemesfaju virágok gruppjait. Megsemmisült óriási pálmák, összeszaggatott és kuszáit futónövények hínárja fogta el a tova haladót. Az uradalmi intézőségi épület vaskerítésének kőoszlopa kidülve, az erős vasrudak összegörbitve az utón hevernek; a telefon és villanyvilágítás drótjai kinyújtva pohos görbe- séggeí csüngenek alá; majd egy-egy kémény csonka tömege látszik a házak gerinczéből, itt- ott egész fedelek hiányoznak, a kidöntött kerítések pedig szabad közlekedést engednek az udvarokba, melyek némelyikén összeomlott épületek hirdetik az ur Isten haragját. Igen érzékeny kárt szenvedett a most városunkban időző Gazdag-féle ezirkusztársu- lat, melynek nagyponyváját és a lovardát övező ponyvát darabokra szaggatta. A lovak deszkából készített istállóját egyszerűen szétszedte s a 15 drb ló eszeveszetten száguldott szerte a Gróf Károlyi György-téren s nagy fáradságba került azok üsszefogdosása, 2 ember súlyosan megsebesült. A szántóföldeken a kereszteket pehelyként kapta fel a vihar s elhordta a 3-ik 10-ik tanyára. A tengeri földeken a kukoriczaszára- kat a földre fektette, hogy akár újból kezdhetik a töltést, — de ami jószerencse a szerencsétlenségekben, jég alig volt s ha láttunk is nehány szemet, azok számbavehető kárt nem okoztak. Sajátságos, hogy a vihar, mely városunkban oly vehemencziával tombolt, a negyedórányira levő szőllőskertben alig mutatkozott. Ott csak nagy zápor volt. Valamint a szomszédos községeket is legnagyobbrészt megkímélte, kivéve Kálmánd. Börvely és Kaplony falukat, ahol mindezekhez hasonló pusztítást vitt végbe. Amennyire módunkban állott, összeírtuk azok neveit, akik a már említetteken kívül nagyobb kárt szenvedtek: Fülekj' Pál bádogos, Varecska József kalapkereskedő, Eigner Simon könyvkeresk., Kruppa Mihály igazg.-tanitó, Bereyné Szilágyi Juliska, kiknek házfedelét emelte le a szél, mint szokás köszöntésnél a panama kalapot. A Melinda-malom, úgyszintén Zanathy Blanka házának fedelét is Lkapta, mig Rubleczky Ferencz udvarán egy mellék- épületet a rázuhant fa nyomott össze. Dr. Kovács Dezső udvarán egy nagy fás-szin dűlt össze, mi után annak fedele az udvar rózsabokrain feküdt. Dr. Sternberg Endre házának tüzifala szakadt le — és egész sorozata fordult elő a kisebb-nagyobb károknak, nem is szólva arról, hogy nincs házfedél, melynek cserépvagy zsindelytetejét ki ne kezdte volna. A közel múlt napok általában viharos jellegűek voltak s igy több helyről értesítenek bennünket kárt okozó zivatarokról, igy például Mátészalkáról, amely járásnak több községében óriási jégzivatar volt. Előbb hatalmas záporeső esett, majd oly sürü jégeső hullott, hogy a földet a jégszemek vastag réteggel vonták be. A jég a tengerit és a szőlőt csaknem teljesen tönkretette. Szamosdobról szintén nagy vihar- pusz itást jelez tudósítónk, az esőzés pedig vármegyeszerte kiadós volt, mely a kapásnövények fejlesztését nagyban elő fogja mozdítani. Kakasviadal. Országsaerte elszállingózott a kósza hir, hogy Szatmár városában jótékonyczélu kakasviadal van készülőben. A legtöbbek előtt megfoghatatlan, miként lehetséges a XX. században a felvilágosodottság korában a jótékonyságot az állatkínzással ösz- szeegyeztetni. Ugyan micsoda jótékonyság volna az, midőn az irgalmasság nevében állatkínzásban gyönyörködnénk. Nemde gyermekeinknek megtiltjuk az állatkínzást, mi felnőttek pedig kaczagva élveznénk a látványt, midőn az izgató szerektől felbőszített állatok rutul halálra vagdossák egymást. „ Ónagyságáék odahaza bezzeg a világért sem ölnének meg egy csirkét és szivgörcsöt kapnak, ha kedvencz ölebük megsebzi a lábacskáját.; az arénában pedig bájosan mosolyogva néznék végig, mint verik be egymásnak koponyáját a vértől borított kakasok. Már pedig ingerült állatok kölcsönös kínzásának, öldöklésének érzékizgató látványában nincs semmi szellemfejlesztő, vagy művészi aktus ; miért is a nyers erők e brutális viaskodá- sában való gyönyörködést nem is minősíthetjük a homo sapienshez illő műélvezetnek, hanem csupán az állatember érzéki tobzódásának. A tervezett kakasviadal megtartása azt jelentené, hogy újból vissza akarunk stilyedni a középkor idegingerlő fanatizmusával és érzéki élvezetek kisérteteivel benépesített igazságtévesztő homályába, hol az Isten és a jótékonyság nevében kegyetlenség dúlt és az áldozatok vérétől ázott a föld. Ne a lelki fejlettségünk nívója alatt lévő múltban keressük a jótékonyság és igaz élvezetek helyes eszközeit, hanem tekintsünk körül a jelenkor emberének a tökéletesbülés vágytól megvilágosodott józan felfogásával és a világ harmonikus képét látva, azon meggyőződés érlelődik meg bennünk, mely szerint „Istennek minden teremtménye egyenlő“. Ha tehát a mindenség egyedeit kínozzuk, nagyot vétünk a teremtő erők ellen. Ezt tekintetbe véve embertársunknak jótékonysággal karöltve járó élvezetet csakis az erők fejlesztése és egységesítése, nem pedig azok haláltusájának bemutatásával szerezhetünk. Csakhamar belátták ezt a szatmáriak is és az „Állatvédő egyesület“ felvilágosító figyelmeztetésének hatása alatt lemondtak az elavult és veszedelmes játékról — a kakasviadalról. Alexy. H I IÁ E K. — Kinevezések. A pénzügjmiiniszter vezetésével megbizott m. kir. miniszterelnök Nagy Gábor nagykárolyi pénzügyi segédtitkárt végleges minőségben m. kir. p. ü. titkárrá. — Schmidt Nándor p. ü. számellenőr, csengeri járási számvevőt p. ü. fogalmazóvá a deési m. kir. pénzügyigazgatósághoz ideiglenes minőségben kinevezte. — Ő Felsége a király Dr. Fekete Sándort, a szatmári kir. törvényszék jegyzőjét a borosjenői járásbírósághoz albiróvá nevezte ki. — Stella Sándor nagybányai postafőnököt a kereskedelemügyi miniszter főtisztté, Jeney Gyula ugyanottani számtisztet számellen őrré nevezte ki. — Gopcsa Gerő állomásfönök- helyettes jelenlegi minőségében Máramarosszi- getről Szatmárra, Futó Béla szatmári hivatalnokjelölt Máramarosszigetre helyeztetett át.—A pénzügyminiszter Simkó Géza pénzügyigazgatósági fogalmazót segédtitkárrá nevezte ki. -- Vármegyénk főispánja Sikolya Bálint vm. köz- igazgatási gyakornokot tb. aljegyzővé nevezte ki. — A dohányjövedéki központi igazgató Szentkirályi Kálmán uradalmi gazdatisztet m. kir. dohányjövedéki segédtisztté nevezte ki. — A grófi család itthon. Károlyi Gyula gróf és családja augusztus hó 15-én városunkba érkezik és körünkben október végéig marad. Úgy volt, hogy már a napokban megérkeznek, de közbejött akadályok miatt tervüket meg kellett változtatniok. — Eljegyzések, esküvők. Nagy Elemér deb- reezoni dohánygyári tiszt f. hó 22-én esküdött örök hűséget Friedl Annuskának, Friedl István polgártársunk kedves leányának. — Dr. Vájná Géza szatmári ügyvéd, a „Szatmár“ czimü lap felelős szerkesztője múlt szerdán lépett házasságra Biki Károly ref. esperes leányával, Kornéliával. — Veres László, az Écsedi-láp lecsapolótársulat tisztviselője jegyet váltott Valácsek János nagykárolyi lakos leányával Pepikével. — Halálozás. Brázay János, aranymisés áldozópap, a Ferencz József-rend lovagja, szentszéki ülnök, mezőpetri-i plébános f. hó 17-én életének 79-ik évében elhunyt. — Állami tisztviselők lakbére. A pénzügy- miniszter a lak bér-átlag megállapithatása czél- jából meghagyta valamennyi pénzügyigazgatóságnak, hogy a területébe tartozó minden egyes városra vagy községre nézve, amely valamely állami vagy vármegyei tisztviselőnek állomáshelyét képezi, a tényleg bérbeadott három szobás lakásokról kimutatást készítsen. Megjegyzi az említett miniszteri rendelet, hogy az uj osztályozás szempontjából az áll. elemi népiskolai tanítók nem esnek az állami tiszviselőkkel azonos szempontok alá. — Vörös kakas. Múlt kedden Kaakszentinár- ton községben óriási tűzvész dühöngött, melynek 10 lakóház és ugyanannyi melléképület esett áldozatul. A tűz keletkezésének oka ismeretlen.
