Szatmármegyei Közlöny, 1907 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-14 / 28. szám
Nagykároly, 1907. julius 14. 20. szám. XXXIII. évfolyam. POLITIKAI ES TÁRSADALMI LAP. = MEGJELENIK MINDEN VASARNAP. = SZERKESZTŐSÉG: hová a lap szellemi részét érdeklő közlemények küldendők Deák-tér 20. sz Telephon 59. szám. KIADÓHIVATAL: a hová a lap anyagi részét érdeklő közlemények küldendők NAGYKÁROLYBAN Jókai-utcza 2. sz. Telephon 56. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ : D r. ANTAL ISTVÁN. LAPTULAJDONOSOK : MANYÁK és TŐTH. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 8 korona. Félévre 4 korona. Negyedévre 2 korona. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egy évre 5 korona, ügyes szám ára 20 fillér. *=- Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 40 fillér. Egyenlőség. Nagykároly, 1907. julius 14. — ő. — Nem is olyan régen történt, talán még a koalitio közismert gyenge emlékező tehetsége is képes lesz arra visszaemlékezni, — egy azóta szomorú hírnévre vergődött képviselő felvétetett egy verset a képviselőházi naplóba, a mit az ülésen el nem mondott, vagy legalább senki sem hallotta. Emlékezetes, hogy minő kavarodás volt ennek nyomán, a minek következtében szigorú utasítást kaptak a képviselő- házi gyorsírók, hogy csak azt vehetik fel a naplóba, a mit hallottak és csak úgy, a hogy hallották. A napokban aztán az történt meg az egyik honmentő képviselő úrral, hogy semmiképen nem volt megelégedve azzal a beszédével, a mit a Házban el talált mondani és közbeszólásaival, melyeket közbe talált szólani és ez okokból szükségesnek vélte a beszéd utólagos megfé- sülését. És a mi miatt egy nem tudom hány évtizedes hivatalnoka a Háznak, a ki mellesleg a gyorsiroda főnöke és véletlenül zsidó, nem régen csaknem állását vesztette, azt most mint utólag kezd kiderülni, elkövetni lett volna kénytelen az az öreg ember, a ki r;.?m akart egye- bet, mint hivatali íelsőbbségének hivatali parancsát teljesíteni és a ki olyan kifejezésekért, melyeket rendes viszonyok között nem a képviselőház üléstermében illik világgá bocsátani, elégtételül jól megérdemelt nyugdíjba fog menesztetni, mert hát nem hallgatta szó nélkül a koalicziós hősök érthetetlen felbuzdulásának nem épen parlamentáris kitöréseit. Szép dolog is az a képviselői immunitás és szólásszabadság! És sok mindennek kisütött a napja mostanság, a minek napja ezelőtt leáldozott! Hogy többet ne említsek nem is olyan régen nem igen szabadult volna meg egyik nagyságos honatya sem az elnöki rendreutasítástól és más egyéb formális következménytől, mint a milyen könnyen megszabadultak ezektől Olay és ifj. Madarász képviselő urak, kik úgy látszik abban találják az egyenlőséget, hogy a miért nemrégen megbünhödött más, ugyanazon cselekményért most ismé: bűnhődjék ha ők követték is el — más. Koalicziós felfogás! De nem kevésbbé érdekes az egyenlőség szempontjából Kossuth miniszter ur O Éxcellen- tiájának házszabályreviziós javaslata. Az Isten őrizze meg a magyar képviselőházat azoktól a jelenetektől, a melyeket a Miniszter ur Ő Excellentiája és pártjának nagy része produkáltak volna nem is olyan régen, ha ezt a javaslatot más valami pártférfiu találta volna elkövetni. Annak a szegény embernek porczikái soha ez életben koaliczióba össze nem jöttek volna De ma! Alkotmányunk ezen nem régen egyetlen és oly kiváló védelmi eszköznek bizonyult erőssége nem egyéb, mint hatalmi vágyak és uralmi törekvések kerékkötője. És a mai viszonyok között nem tartjuk természetesnek, hanem csodálkozunk rajta, hogy akadt még is egy nehány ember, ki 'kdeimére kelt annak az alkotmány biztosítéknak, a minek védelmére büntető szakaszok hiánya, mielőbb pótlandó hiányossága a magyar büntető törvényeknek. De ellensúlyozza mindezen könnyen végzetessé válható ferdeségeknek hátrányait az a megnyugtató jelentés, a mit elhinni képtelenek vagyunk, hogy oly hosszú harcz és küzdelem után végre épen egy pár napp al a szünet előtt megszületett a kiegyezési béke. De ne gondoljunk rosszra! Nem lesz ebből semmi kára szeretett fő- és székvárosunknak a mindenható Bécsnek. Marad minden a régiben, megmarad továbbra is az agyongyülölt, agyonsanyargatott régi állapot. A mi millióink ezután is változatlanul fognak Ausztriába vándorolni, a magyar ipar és kereskedelem ezután is csak nagyhangú ígéretekkel es tulipáncsokrokkal lesz táplálva, az önálló vámterület és önálló jegybank csillaga még mindig a távol jövő mystikus homályában rejtőzik, a létszámemelés viharának fenyegető moraja ismét kezdi ontani villámait és a ma gyár nemzet ezután is csak szunnyadni fog és álmodozni íog arról a boldog időről, mikor szabad és független lesz e haza, mikor nem lesz Bécs és nem lesz osztrák, mikor nem lesz Zagreb és nem lesz horvát, mikor nem lesz gond és nem lesz bánat, mikor nem leszünk néptörzs és nem lesz koaliczió. — Állatorvosok értekezlete. A szatmármegyei és szatmárnémetii m. kir. állatorvosok m. hó 23-án a városháza tanácstermében Czilli György th. m. kir. állatorvos elnöklete alatt a sertésvész elfojtása tárgyában értekezletet tartottak. Czilli György tv. m. kir. állatorvos javaslatot tett arra nézve, hogy a sertésvész terjedésének meggátlása czéljából a községekben kisajátítási eljárás honosittassék meg. Köteleztess enek a kondások, sertéstartók, elöljárók a sertések megbetegedésének azonnali bejelentésére. Ezen bejelentés alapján a sertéstartó gazdákra sertó- senkint kivetendő évi 20—30 fiílérnyi hozzájárulásból létesítendő alapból a sertések teljes értékükben kisajátitandók és leölendők volnának. Többek hozzászólása után az értekezlet elhatározta, hogy járáson- kint néhány községben kisérletképen erre nézve mozgalmat indit és közreműködésre a vármegyei gazdasági egyesület és járási gazdaköröket megkeresi. Az értekezlet folyamán Halász József mátészalkai j. m. kir. állatorvos a dr. Sobernheim-féle lépfene elleni védőoltásról tartott felolvasást. Értekezlet után közös ebéd volt az Európa vendéglőben. — Az uj tanítói fizetések. Az állami és nem állami elemi népiskolai tanítók fizetésrendezésére T Á R C Z A. Fürdői történet. Irta : Géczy István. — A »Szatmármegyei Közlöny“ eredeti tárczája. — A délutáni nap bőségesen szórta izzó sugarait a kurszalon bádogtetejére, fénylő fehér reflexet vetve a porondra, mig a terrasz zöld repkénye mögött a vidám fürdőközönség trécselve űzte magától az unalmat, a legfőbb specialitását a nyaralásnak. — Folyt a beszéd, ömlött a szóáradat össze-vissza. Az érdekes, sápadtképü, borzas hajú Dáni Margit vőlegényével perelt, aki a table d, hote alatt azt a hallatlan vakmerőséget követte el, hogy Szentmarjai Ju- ditot kiáltotta ki a legszebb asszonynak, ezt a nevető szemű, gömbölyű idomú, örökké izgó-mozgó fiatal özvegyet, aki körül a fürdőző férfi-nép állandó udvart formált érthető irigységére a köszvényes öreg uraknak, megbotránkozására a lányos mamáknak és bosszantására a mamás leányoknak. Szegény Sárdi Pista hiába esküdözött égre-földre, hogy ő nem tartozik a nagy tömeghez, egyáltalán nem hódol meg a Szentmarjainé szépségének, ez a mondás is csak úgy véletlenül csúszott ki az ajkán, mint visszhangja a többi elfogultak nézetének. Margit hajthatatlan maradt, éppen tizedszer esküdött meg a végzetes table d’ hote-on hogy nem lesz egy ilyen szörnyetegnek a felesége, és ha az ujján fénylő karikagyűrű aranyértékét nem sajnálná, a jegygyűrű már régen ott pihenne valamelyik bokornak árnyékos tövében. Hogy szavainak nyomatékot adjon, idegesen húzogatta le vékony ujjairól az ártatlan kis gyűrűt, mely néma megadással tűrte, engedte magát megszokott helyéről ide-oda ránczigáltatni. Szegény Pista homlokán kiült a veríték, úgy érezte magát, mintha egy perez alatt eltűnt volna az árnyékot adó zöld repkény és az a mosolygó piros nap odafent az égen, kiszámított malicziávai összes égető sugarait az ő árva fejének irányította volna. Szerencséjére e perezben egyik öreg ur hatalmasan elásitotta magát, az pedig tudjuk, hogy az ásítás a legragadósabb betegség, és igy történt, hogy a kurszalon egy pillanat alatt valóságos ásító teremmé változott, ami aztán a beszélgetés irányát is uj térre terelte. A közvélemény rövid időn abban konczentrálódott, hogy ez a fürdő, végtelen unalmas fészek, ahol semmi szórakozás, semmi mulatság sincs és ha ez tovább is igy tart, ők bizony felszedik a sátorfát és szépen tovább állanak. Erre meg a doktor és a fürdőigazgató kezdte törölni a homlokáról az izadtság-cseppeket. Mi lesz, ha a vendégek csakugyan beváltják fenyegetésüket és itt hagyják őket a fürdővel egyetemben, mint Szent-Pál az oláhokat? — Nagyot fohászkodvaveté fel szemeit a doktor a felhőtlen égre, onnan felülről várva a segítséget és ime beteljesedett az irás szava, mely szól: „kopogtassatok és megnyílnak nektek“ — mert egyszerre nagy robajjal fordult be a poros országúiról az árnyékos fasorba egy tarka foltokkal díszített ekhós szekér és alóla egy pár borzas fej dugta ki magát, a köróje sereglett fürdőfcözönség előtt. Időt sem engedve a találgatásnak, kimászott a kocsinak legborzasabb alakja, hóna alatt színes plakátokkal, s a következő perezben mulatságra éhes közönség mohó étvágygyal olvasta, hogy a halhatatlan Boskó 18-ik fia és világhírű akrobata társulata átutazóban rendkívül érdekes díszelőadást lesz szerencsés tartani a nagyérdemű közönség előtt, a legnagyobb akrobácia, fizika és magika köréből stb., stb. — Az előadás kezdete este nyolez órakor vacsora után — szabad bemenet, stb. stb. No, ez volt a Pista szerencséje, mert az imént még engesztelhetetlen gyűlölettől égő Margit egyszerre kezes báránynyá változott és legszeretetreméltóbb mosolyával kérdezte Pistától: ugy-e elmegyünk édes ? Pista felelet helyett mintha ágyúból lőtték volna ki, úgy rohant a trupp igazgatójához, hogy jó előre lefoglalja a két legjobb helyet, de fájó szívvel vette tudomásul, hogy a tisztelt czimü publikum oda ül, ahová akar és annyit fizet, amennyi jól esik. A férfiak ezalatt vállukra emelték a fürdő orvosát és mint egy győzelmi jelvényt, zugó éljenzés közt hordozták körül, mint aki nekik ezt a kapi- toliumi élvezetet szerezte és egyhangú határozati javaslatot hoztak, hogy ezen élvezetes estén mindannyian jelen lesznek. Este nyolez után már együtt ült az egész díszes társaság, a hevenyészett ponyvasátor alatt, mely felett mint százkaru szörnyeteg, némán feketén terültek el a százados tölgyek szertehajló ágai, kísértetiesen világítva meg a sátor négy oldalán leszúrt olajlámpa veresen kiömlő fényétől, mig a sátor belsejében füst és pára között, mint mozgó lidércz- fény imbolygóit a kaczagó úri társaság. A publikum kitünően érezte magát, valami szokatlanul uj volt előtte ez a kivilágítás és a kezeit megelégedetten dörzsölgető rókaképü, vigyorgó igazgató vásári bókokat szórt a közönség közé megelégedése magas jeléül. Csak Margit fintorgatta pisze orrocskáját, mert az ördög épp Pista mellé ültette a szép Szentmar- jainét. Nem is békült meg addig, mig a falusi cse- pürágó Pista kalapjába rántottát nem sütött és ki nem rázott belüle tuczat kártyát, tiz méter papírszalagot és ráadásul egy pár turbékoló kis gerlét, ami élénk ezélzás volt rá és Pistára. — Mikor pedig a Szentmarjainé finom csipkekendőjéből egy tövises sündisznót szedett elő teljesen kibékülve tapsolt a büszke önérzettel hajlongó művésznek. Hát még a mikor az akrobaták megkezték mutatványaikat, minő derültséget idézet elő falusi dummer Auguszt'az ő vásári viczczeivel, fehérre mázolt árbrázatjával Az édeskés és változatos műsor végefelé közeledvén, az igazgató ur Bosko, nagy hangon, biztos hatásra számítva, jelentette ki, hogy most következik a műsor legszenzácziósabb száma, Leona kisasszony csodálatraméltó mutatványai. Nosza lett erre riadalom a fiatal urak között. Egynémelyik monoklit nyomott a szemére s megjelent ajkán az a hetyke mosoly, mely minden írott betűnél világosabban fejejezi ki gondolatát: „Ha szép az a Leona kisasszony, kezdünk vele
