Szatmármegyei Közlöny, 1902 (28. évfolyam, 1-52. szám)

1902-09-07 / 36. szám

SZATMARMEGYEI KÖZLÖNY

üzlet a városokra nézve, mert két három év múltán nem csak hogy a közvilágitást kapják ingyen, hanem ezenfelül a villamos világítás még tetemes tiszta hasznot is szolgáltat a város pénztárába. Ily esetekkel találkozunk Temesvár, Pozsonyban, továbbá Kecskeméten, Verseczen, és Nagybecskereken, igy határozott legutóbb Nagyvárad és Zombor is és ha olyan városok mint Nagybecskerek és Versecz a villamos telep révén tetemes tiszta hasznot tudnak évente produkálni, úgy nem lehet kétség arra nézve, hogy ez nálunk is be fog következni.

Egy másik szempont, mely a házi kezelés javára billenti a mérleget, az, hogy a elektrotechnika, mint azt látjuk és olvassuk, folytonos uj tanulmányokat produkál, melyek révén a villamos erő folytonosan uj jövedelmező alkalmazást és kihasználást nyer. A gépeket nemsokára a kisiparos műhelyében is villamos áram hajtja és az az idő sincs messze, midőn a villamos árammal melegített takarék- tűzhely kiszorítja a jelenlegi kormos, füstös kályhákat, melyek bepiszkolják, tűrhetetlenné teszik a mai konyhát. Hogy engedhetné hát ki kezéből Nagykároly városa a villamos áram, ez óriási kulturtényező termelésének és értékesítésének módját.

Nagykároly városának tehát józanul és helyesen csakis a házi kezelés mellett kell döntenie, mert csak igy fog ez a telep a közönség érdekeinek és kényelmének szolgálni s csak ezen az utón lesz lehetséges, hogy Nagykároly város közönsége a műszaki tudomány ez ágának haladásával járó áldásokat jutányosán élvezhesse.

Színészet.

Krémer Sándor a szatmári színház igazgatójának társulata a múlt héten is összevágó előadásokat nyújtott és a műsor is változatos volt. A közönség is, egy-két előadást leszámítva, elég pártolást mutatott. Talán a legnagyobb közönsége volt eddig a Katalinnak. A zóna előadások is mindig telt házak előtt folynak. A műsorban még sok újdonság van s igy élvezetes estéknek nézhetünk elé. Mert ha bár a társulat nem rendelkezik is valami rendkívüli erőkkel, de azért teljes, a főbb szereplők megállják helyüket s igy az újdonságok az összevágó előadásokban vonzani fognak.

Szombaton augusztus 30-án Katalin czimü operettét adták, itt először. A népszínház müsordarabja nálunk is tetszett, bár a meséjét nem találjuk eléggé mulattatónak. A czimszerepben Domby Ilona jeleskedett. Szép fejedelmi alak volt és énekét is megtapsolták. Lónyay Piroska Duplessis hadnagy szerepében kedves, fürge volt és sok tapsot aratott. A harmadik énekesnő volt Tordai Adél (Anicza) a ki szintén közre hatott az előadás sikerére. Igen jók voltak Krémer és Bátossy. Zelinger Adolf helybeli tánczmester, kis leányával szívességből szintén közreműködött. Élénken megtapsolták szép tánczát. A jelmezek korhüek és szépek voltak. Telt ház volt.

Vasárnap múlt hó 31-én két előadás volt. A délutáni „Mátyás diák vagy a czinkotai nagy itcze“ elég üres ház mellett folyt. Az esteli előadásnak „A sárga csikódnak szintén kisszámú nézőközönsége volt.

Pedig a szép, szabatos előadás több nézőt érdemelt volna. Lónyai Piroska szép dalai, Bátosi Endre ei ősén drámai alakítása, Krémer Sándor finom játéka, Feren- czy József átérzett szerepe nagy hatással volt a közönségre. Baróti és Garai kitünően személyesítették a czigányokat.

Hétfőn szept. 1-én Durn és Chivott bohózatát, A rezervistákat adták zónaelőadásban. A bohózat szélsőségekbe megy, de azért elég mulattató. Krémer kitűnő Butter Flórián konservgyáros volt, folytonos derültségben tartotta a közönséget, valamint felesége Bera Rózsa (Eufrozina). Ferenczy, Domby Ilona és Tordai Adélnak is kijutott a tapsból. Közönség szép számban volt jelen.

Kedden szept. 2-án „A bányamester“ operette ment, közepes számú közönség előtt. Zeller szép ze- néjü operettje teljes sikert aratott, bár szinte túl van terhelve énekrészletekkel. A sikerből az oroszlánrész Ferenczit és Tordait illeti, a baritonistát és tenoristát, a kik szép hangjukat csillogtatták. Jó estélye volt Tordai Adélnak és Lónyai Piroskának is, a kik igen jól voltak disponálva. A jelmezek szépek, az előadás összevágó, igen jó volt.

Szerdán folyó hó 3-án a Vígszínház kitűnő, bonyodalmakkal telt bohózatát a „Páholyt“ mutatták be színészeink meglehetős számú közönség előtt. A fran- czia darabban valamennyi szereplő kiváló sikert ért el. Első helyen említjük Krémer Sándort kitűnő mimikája, humorral telt szerepe alakításában tökéletesen érvényesült. Méltó partnere volt Bátosi Endre. Pompás volt Baróti Rezső leány szerepében, mig Ligeti Lajos jól felfogott játékával osztozkodott a sikerben. B. Polgár Fáni, Révesi Helén, Jávor Aranka és Lőrinczi Etzsi nagy hatással játszottak. Szerdahelyi, Perczel Miczi jók voltak.

Csütörtökön folyó hó 4-én úgyszólván üres ház előtt játszották el színészeink „Milliók a hó alatt“ czimü darabot. Nem nagy kedvvel játszottak. Maga a darab is hálátlan és meglehetősen unalmas. — Krémer Sándor mint mindig, most is kitűnő volt. Valósággal felülmúlni igyekezett önmagát. Domby Ilona szép tánczát megtapsolták. Baróti, Bátosi, Szilágyi, Ligeti ügyesen játszottak. Tordainé nagyon jó volt. A szerepek betanulására egy kissé nagyobb gondot kellene forditaniok. Ez estét illetőleg ez a megjegyzésünk valamennyi szereplőre vonatkozik.

Pénteken folyó hó 5-én zónaelőadásban a „Svihá- kok“ került színre.

H I R E K

— Ebéd a kegyesrendieknél. Augusztus 3L-én kalazanczi Szent József a kegyes tanitórend megalapítója és a helybeli templom védszentjének ünnepekor ebédet adott a kegyesrendi ház. Az ebédre hivatalosak voltak : Kosztra Ignácz csomaközi plébános, Dr. Brán Feliczián helybeli gör. kath. főesperes, Nagy László alispán, Ilosvay Ferencz vármegyei árvaszéki elnök, Dr. Serly Gusztáv vármegyei főorvos, Kacsó Károly kir. főmérnök, Tóth Kálmán állomásfőnök, Schnébli János postafőnök, Debreczeni István polgár- mester, Demidor Ignácz rendőrkapitány, Hetey Ábrahám városi főjegyző, Serly György városi pénztárnok, Péchy László a láp lecsapoló-társulat főmérnöke, Vetzák Ede az egyháztanács elnöke, Balogh Kálmán, Papp Béla, Baudisz Jenő és Dr. Kovács Dezső ügyvédek, Kőszeghy Gyula nyug. uradalmi számvevő, Toóth Sándor urad. intéző és Ringelhan Gyula urad. számvevő. Az ebéd alatt számos felköszöntő hangzott el. Elsőnek Palczer Ernő házfőnök és kormánysegéd éltette a kegyurat gr. Károlyi Istvánt, Meszlényi Gyula püspököt és Magyar Gábor rendfőnököt. A pohárköszöntőből értesült az asztaltársaság arról, hogy 25-ödször mond e napon pohárköszöntőt mint házfőnök. Tehát a

közbecsülésben álló házfőnök ur 25 éve vezeti a rendház ügyeit, 33 éve van itt városunkban, 40 éve tagja a rendnek. S mind erről a jelenvoltak egy pohárköszöntőből és a rendtársak elejtett szavaiból vehettek csak értesülést,valamint a helybeli rendház ezen kínálkozó ünnepélyéről, a melyet megünnepelni Palczer Ernő szerénysége meg nem engedett. Ezt itt mellesleg jegyeztük meg. A házfőnök után Nagy László alispán Palczer Ernő házfőnököt és a kegyesrendieket, Hám József igazgató a város polgármesterét és képviselő testületét éltette, mint a gimnasium fentartctestületét. Majd Palczer Ernő a város polgárságáért, Kacsó Károly az uj, Nagy László az eltávozott, Debreczeni István az ismét visszatért rendtagokért ürített poharat. Ezenkívül Kovács Dezső Palczer Ernőt, Baudisz Jenő pedig a visszatért Jakab Gyulát éltették. A kedélyes társaság a késő délutáni órákig együtt maradt.

— Kossuth ünnepély városunkban. A Kossuth Lajos 100 éves jubileumát rendező bizottság f. hó 5-én népes értekezletet tartott Debreczeni István polgár- mester, bizottsági elnök, elnöklete alatt. Ennek tárgyát az ünnepélyt rendező egyes bizottságok megválasztása képezte. Továbbá elhatározták, hogy f. hó 20-án az ünnepély napján esté 7—9 óráig ablakaik kivilágítására a következő utczák lakosait kérik föl Kálmánd utcza, Deák Ferencztér, Széchenyi utcza, Czifra sor, Gencsi utcza, Petri utcza, Nagymajtény utcza, Kaplony utcza, Fényi utcza, Kölcsey Ferencz utcza, Jókay utcza, Kossuth utcza, Nagy- hajduváros utcza. Verbőczy utcza, Pék utcza, Wesselényi utcza, Petőfy utcza, Rákóczy utcza, Honvéd utcza, Ágoston utcza, Csokonay utcza, Kishajduváros utcza, Tompa utcza, Nagy Somos utcza, Könyök- utcza, Hétsastoll utcza. Ezeken kívül felkéri a bizottság az alispáni, járásbirósági, pénzügyigazgatósági, államépitészeti, városi, főszolgabírói hivatalok vezetőit a vezetésük alatt álló középületek kivilágítására; megkeresi az iskolaszéki elnökségeket, hogy az ünnepély napjára szünidőt engedélyezzenek, — felkéri Krémer Sándor színigazgatót, hogy e hó 19-én tartson díszelőadást. Az ünnepély részleteit a megalakított bizottságok fogják megállapítani s rendezni. A szellemi részt rendező bizottságba beválasztattak: Dr. Adler Adolf, Baudisz Jenő, Kubinyi Bertalan, Papp Béla, Roóz Samu. Az előjelekből Ítélve, hisszük, hogy a városunkban rendezendő ünnepély minden tekintetoen meg fog felelni a nagy nap méltóságának. Az ünnepély részletes programmja a f. hó 13-án tartandó gyűlésen fcg véglegesen megállapittatni, s igy azt lapunk legközelebbi számában közöljük.

— Bérmálás. Székhelyi gróf Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök ur Öméltósága az erdélyi püspöki megyéhez tartozó római katholikus plébániák hivatalos meglátogatása s azokban a bérmálás szentségének kiosztása czéljából e hó 16-án Alsó-Kapnikra érkezik s 17-én Alsó-Kapnikon és 18-án Kapnik-Bá- nyán bérmál.

— Meghívó A folyó hó 10-én felejthetetlen emlékű Erzsébet királyné halálának évfordulóján rendezendő kegyeletes ünnepi előadásra a m. kir. honvédség, a megyei tisztviselői kar, Nagykároly város tisztviselői kara, főgymnasium, zárda és a nagyérdemű közönség az ünnepély fényének emelésére hazafias tisztelettel meghivatik. Nagykároly, 1902. szept. 6. Krémer Sándor, színigazgató.

— Meghívás. A képviselőtestület tagjait 1902. év szeptember 7-én, szükség esetén folytatva 8-án délelőtt 10 órakor a városháza tanácstermében tartandó rendes közgyűlésre tisztelettel meghívom. Nagykároly, 1902. év augusztus hó 28-án. Debreczeni István, polgármester. Tárgysorozat: 1. A város szervezeti szabályrendeletének tárgyalása s ezzel kapcsolatban Marcsa Béni városi kertész és Frits Nándor vágóhídi felügyelő kérelme nyugdíjjogosultsággal biró városi alkalmazottak közzé felvételűk iránt.

gyógyszerésze kicsomagolta a sütni valót. . . Alig fogtunk a lakmározáshoz, melyben a mi vezetőnk is részes volt, megjelent egy góbé, egy másik társaság podgyász-hordozója és végig nézte a menünket. Szó nélkül ügyelte minden mozdulatunkat, mi pedig ügyet se vetettünk reá, pedig már-már a felöltőinken ült. Hosszú ideig tartó szemlélődés után végre megszólalt;

— Instállom, ha most én azokhoz visszamegyek, mit mondjak, hogy miféle bort isznak ?

Adtunk neki egy pohárral. Kiitta és ennyit szólt csak kurtán :

— Most már tudom !

Egyes választ sohasem ad a székely. Kérdésre kérdéssel felel, mert bizalmatlan mindenkivel szemben. Ezt a vele született óvatosságát még a főszolgabirájá- val szemben is gyakorolja. Á szentgyörgyi vásárról hazatérő gyergvói embert kérdezi a főbíró :

— Milyen volt a vásár?

— Hát csak olyan la! — felel vállvonogatva.

— Drága volt-e a marha ?

— Bizony megkérték az árát!

Tavaly történt az is, hogy egy ügyvéd Tusnádra ment egy napokig tartó helyszíni tárgyalásra. Pennaforgató embert keresett, akinek diktálhasson. A bírósági dijnok előkeritett neki a faluból egy Imecs nevű embert, aki teljes megelégedésére oldotta meg feladatát. Mikor a honorálás után Imecs eltávozott, az ügyvéd csudálkozásának ad kifejezést, hogy ilyen hasznavehető embernek nem adnak hivatalt!

— Nem lehet instállom, mert önző.

— Hiszen az nem baj, mindnyájan többé-kevésbbé önzők vagyunk.

— Igen ám, csakhogy Imecs erősen önző.

— Jogosult az önzés, még a szenteknek is maguk felé hajlik a karja. Az még nem bűn ! Hanem valami rossz fát tehetett Imecs a tűzre, ugye ?

Székelyföldről.

A Szatmármegyei Közlöny eredeti tárczája.

Irta : Pozsonyi Gábor.

Tusnád-fürdő aug. hóban.

A verőfényes nyári napsugár ragyogó szinpom- pában ékeskedő lepkét csal ki a virágokra, hogy gyönyörűségünk teljék benne. És mi látjuk és nézzük, kedvteléssel szemléljük a játszi pillangót, melynek szépsége lebilincsel s egy pillanatig sem gondolunk arra, hogy repülő szárnyakat öltött undok hernyó az voltakép, mely bábjából uj életre kelt. Mi csak a természet szép alkotását látjuk és gondolkodás nélkül gyönyörködünk a himes pillangóban, mely az ő díszes öltözetét a nap sugaraiból szőtte és a virágok harmat- csepjeiben fürdeti. Ám ha a józan ész ítélőképességével vizsgáljuk a dolgokat, lepereg a himpor, lepattog a zománcz s ridegen áll szemünk előtt a valóság, pedig gondolkodás nélkül tekintve azokon végig, szivünk az illúziónak mámoritó érzésével telik meg. Az érzelem világában megszokott tárgy vágj' fogalom mindenkor szép, kellemes és tetsző, mig az értelem világosságába állítva szétoszlik az illúzió s a maga eredeti értékére száll alá.

Jól esik hinnünk az Ádámtól való leszármazást, s az emberiségnek Sem, Cham és Jafet által való elszaporodását, a hagyományok, krónikások meséjét Hunorról és Mogorról, vagy a székelyeknek Attilával való bejöveteléről.

Nagyon zokon vesszük tehát, ha az oknyomozó történelem ráczáfol hazafiul büszkeségünket tápláló szép regéinkre, amelyekhez gyermekkorunk legszebb emlékei fűződnek.

Mikor a keleti Kárpátok tövében megtelepedett hun utódok meghallották, hogy egy velük rokon nép,

a magyar, elhagyta ősi hazáját Ázsiában, elibük mentek harczosaik válogatott csapatával. A faji össze- tartozóság érzete késztette őket, hogy utat mutassanak nekik és velük egyesülve segítségükre legyenek a honalapitásban. A monda szerint a Góbi-sivatagon találkoztak a honfoglalásra indult magyarok az elibük jövő székelyekkel, akiket épen ezen oknál fogva maguk között „góbi“-k, „góbé“-knak neveztek el.

Ez a hagyomány a góbé szó eredetéről. Innét van a „székely-góbé“ elnevezés melynek eredetét bátran és jogosan lehet a „kópé“ szóra is visszavezetni. Minden ethymologia nélkül meggyőződhetik arról a Székelyföldön rövid időn át tartózkodó, hogy a két fogalom : góbé és kópé egybe esik és teljesen födi egymást. A székely nép józan Ítélőképessége, agyafúrt gondolkodása semmiben sem tükröződik vissza jobban, mint épen azokban az adomákban, amelyek róluk keringenek. Bármilyen tárgyú is legyen az, a józan gondolkozás nyilvánul meg abban az együgyüség leple alatt.

Egy társasággal harmadizben mentem le Tusnád- fürdőről a bájos Szent-Anna tóhoz. Vezetőnk szemen- szedett hülyeségekkel traktált. Elmondta például, hogy két oláh férfi szállott ki az előző napon az esti vonatból s becsmérlőleg nyilatkozott a fürdőről amig csak az állomást láthatták. De aztán mikor bejutottak a „városba“, nagyon „megrémültek“, olyan nagyon megnyerte a tetszésüket.

Alig múlik nap, hogy nehány kiránduló társaság ne verődnék össze az ősi fenyőkoszoruzta tópartján. Mindenik a maga vezetőjével jön Tusnádról, Bükszádról vagy Bálványosról; természetesen magával hozza élelmiszerét is, mert ott ugyan ennivalót nem kap, hacsak a kokojzával (áfonya) meg nem elégszik.

Mi is le telepedtünk. Vezetőnk tüzet rakott, mig úti marechallunk : Dobay Sándor bátyánk, a fürdő