Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-04-23 / 17. szám

Nagykároly, 1916. április 23.

V

vasarnap.

IV. évfolyam. — 17. szám.

, A VARMEGYE«

Szatmármegyei

mis 2é

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetiiap.

SZATMÁR VÁRMEGYE jEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

•t? V

A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tg

Kiídótivalal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.)

Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője.

Munkatársak:

BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER,

kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jzö, e. jzö.

Előfizetési árak:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — — 4 korona.

Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér.

Alleluja, feltámadott!

Husvét reggelén kikelt a sírból. A szent asszonyok, kik drága kincseket és fűszereket hoztak a sirüreget üresen találták. Egy angyalt láttak az elhengeii- tett kőlap mellett, ki kérdezte : kit kerestek ? A Názáretit keresitek? Nincs itt. Feltámadott! Resurrexit sicut dixi! alleluja. Feltámadott miként előre megmondta, alleluja! Kérdem azonban, vaj jón feltámadott-e a mi szivünk, lelkünk a szív és lélek halálának koporsójából ? Van-e okunk az örvendezésre? Csak a tiszta leikek öröme mennyei, a többieké mondvacsinált, erőltetett öröm, mely arra jó, hogy elpalástolja az ember beíró érzelmeit. Az ember ily öröme ellentétben ál! bensőjével, hisz lehetetlen, hogy a lelkiismeret ne mondaná meg az illetőnek, világcsaló vagy, kül- szinre mímeled az angyalt, de bensődben pogány vagy; vedd számba csak magad, aztán mérjed meg szived s lelked súlyát, bizonyosan azt fogod találni, hogy könnyű, pehelykönnyű vagy az életre, az örökéletre. Feltámadtál-e valóban ember a te rabságodból ?

A lélek és szív rabsága szörnyűbb a test rabságánál. Vájjon kiszabaditot- tad-e lelked a gályarabságbói ? Egész életünk küzdelem s minden napja visz- szanemtérő születésnapja a mi lelkünk örökkévalóságának. Ezért kellene mindennap tiszta lélekkel örvendezni a

napnak napról-napra való felvirradásának. És mi mégis sokszor zsémbesek, keiet- lenek vagyunk, mert nem tudunk örülni a napfénynek, virágillatnak, madárdalnak. Nem tudunk örülni, mert nem akarunk. Mesebeszéd az, hogy az ember miért örüljön az,életnek, annak az életnek, meiy nyomorúsággal van telve. Ha lelked vidám, elfeleded a bajt, bánfáimat, nyomoruságo" Amint a gonosz- lelkületű örülni tud hitványságának s meg van elégedve magával, ha mások boldogságát megzavarhatja, ha mások lelki békéjét feldúlhatja, hu mások életét megkeserítheti, úgy az angyali tiszta lélek örvend, ha mások boldogságát előmozdíthatja, ha mások életét megédesítheti, ha mások lelki békéjét istá- polja. Ez az öröm feledtetni képes vele a földet, s ezernyi alkalmat talál jóságos cselekvésre. Sok ember nem tud, nem bir jót cselekedni.

Nem csak a? , a jócseleke let, ha én a szomjazónák italt adok, a mezítelent ruházom, hanem ha a lel ki szegényt, a lelkileg koldust is gyámolifom. Az emberek között szegényebb a lelki koldus, mint az ajtót nyitogató kéregető koldus, mert a lelki koldus még koldulni is röste! 1 sőt —egyenesen visszautasítja a lelki segítséget. A felvilágosult agyak szegények, mert mit 'nekik lélek, a szív, nekik az ész az egyedüli. A lelkileg koldus lehet bibor s bársony köntösben, díszjelvényeket aggathat magára, drága kövekkel arannyal ékesítheti

magát és mégis koldus, szegényebb az utszéli vak koldusnál, ki sovány, aszott, kérges tenyerét kinyújtva rongyos con- drában öltözve, üres szem üreggel koldul a betévő falatért. Ez csak tesíiieg vak, de nem lelkileg. A lelki koldus lelki vakságban szenved, mert nem látja a valóban szépet, jót és nemeset, de igenis iáíja a csábot, a pillanatnyi gyönyört, mámort, a test rabságába hajtó mezítelenséget, az élet kihasználásának csinját-binját, az emberek előtte céljának eszközei, mások kizsarolása, kifosztása előtte iizief, jeligéje az ede, bibe, comede, post mortem nuila voluptas.

Ez a lelki koldus. És az ember mindig vakká lesz, valahányszor az ideális felfogásból visszaesik a realizmusba, mikor nem a lélek uralkodik az emberben, de a iest. Pedig a lélek él a síron túl is, a test itt poriad el, itt semmisül meg. A lélek sokszor meghal életünkben, mikor t. i. elveszti jogát az örök boldogságra, de feltámad ha megtisztult, nemesbült, angyalivá lett s jogot nyert a boldogságra. Tettünk-e valamit lelkünk jogainak visszaszerzésére? Feltámasztottuk-e megholt lelkünket az üdv-eszközökkel ? Ha igen, úgy zengjük a halleluját, mert Krisztussal együtt lelkünk is feltámadott. Örvendezzünk. Alleluja!

Wdákovich Dániel,

főgimnáziumi igazgató

Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának.

Városim! múltjából.

Palczer Ernőről szóló kégy’eíetes megemlékezésemet ezen cím alatt folytatom, mert ezentúl nemcsak azokat az eseményeket közlöm, amelyeket nemcsak az ő szelleme irányított, amelyek tisztán az ő nevéhez fűződnek, hanem azokat is, amelyek a városi magisztrátussal vannak szorosabb kapcsolatban, vagy amelyek kihatásuknál, következményeiknél fogva bárki érdeklődését is némileg felkelthetik,

1888. április 29-én Szatmáron Mesziényi Gyulát püspökké szentelte Császka György, szepesi püspök, Pasztélyi János munkácsi gk. és Bende Imre besztercei püspök segédletével és egyszersmind beiktatta a püspöki székbe. Öröm és lelkesedés áradt a beiktatott püspök üdvözlésénél elhangzott beszédekből. Váiosunk 19 tagból álló küldöttségét Palczer Ernő és Schuszteritsch Ignác vezette. Először Palczer beszélt és szónoki lelkesedéssel tolmácsolta a nagykárolyi hitközség örömét a felett, hogy főpásztorául igaz hazafit, lelkes papot és sze-1 rető atyát nyert. Schusteritsch Ignác a vár' hódolatát fejezte ki a főpásztor előtt. A püc os mindkét beszédre atyai jósággal válaszr' ünnepi ebéd alatt Palczer Ernő, ' A Az György ref., Boros János ev., Pazucb Asztalos nác gk. lelkészek és Zanathy Ign-r' .janicfe Ig>G pohárköszöntőj leitek mély hatást. A püspök nagyká- j rolyi vendégeinek szives szavakban köszönte meg ragaszkodásuk kifejezését.

Május 22-én fényes küldöttség járt városunkban Nagykányáról. Gellért Endre polgár- mester vezetése mellett, a küldöttség díszpolgári oklevelet hozott Domahidy Ferenc főispánnak és Ujfalussy Sándor alispánnak. Junius 3-an ^alczer Ery,ö nagy ünnep és szép beszéd kereteben az Ipjrpsifjak egyletének zászlaját sz-"iitelte fel. Zászlóanya Eősz Ferencné volt.

Junius 9-én id. Szinnvey József, a budaí>av!'fPmiUZfoU'"' könyvtár őre és Beöthy Zsolt könvS- -ar házunkba érkeztek, hogy házi y -unk nvbitaszefü elrendezéséről meggyőd- ,-oek. A látottak tóéit kitörő elismerésüknek adtak kifejez a könyvtárt Palczer Ernő rendezte.

. -|u\ius 10-én a pöspök viszonozta gr. Ká- r? yi .stván látogatását. Délfelé gr. Károlyi Ist- .van fia, György kíséretében Palczer Érnőt ;at .ugatta meg, aki bemutatta neki házunk őszies tagjait. Ezután megtekintette a templomot, amelynek remek, merész építését többször megdicsérte. A grófi ebédre házunkból a házfőnök, és igazgató és Rozmanits Timót tanár voltak hivatalosok.

1888. augusztus 22-én halt meg Trefort Ágoston miniszter. Szeptember 4-én volt lelke üdvéért a requiem templomunkban.

Szeptember 30-én a püspök városunkban 858 egyént megbérmált, köztük gi. Károlyi Melindát is. A püspök 29-én érkezett az esti vonattal. Kismajtényig eléje ment a nagykárolyi járás foszolgabirája, Debreczeni István. Állomásunkon Schusteritsch Ignác üdvözölte a magas vendéget. A bevonulás ezrekre menő nép sorfala közt történt, Elöl ment a díszes

bandérium nemzeti zászlókkal, ezután az úri fogatok hosszú sora. Dr, Serly Gusztáv háza előtt egy díszes sátorban Palczer Ernő várta a főpapot a társház tagjaival. A templomban a fúvós zenekar kísérete mellett felhangzott az, egyházi énekkar dala: Ecce sacerdos magnusv Ezen rövid szertartás után a püspök az egyes küldöttségeket fogadta. Este nagy fáklyásmenetet rendezett a város a főpásztor tiszteletére. Az üdvözlő beszédet Zanathy Ignác mondotta. Másnap reggel 8 órakor volt a mise, amely után a püspök felment a szószékre és magasröptű beszédet mondott a hívekhez. Utána a bérmálás következett, amely 7*1 óráig tartott 2 órakor társházunkban 44 teritékü diszebéd volt a püspök tiszteletére. Az első felköszöntőt a pásztorra Palczer Ernő mondotta, majd Ujfalussy Sándor alispán éltette a püspököt. Gr. Károlyi István „szellemesen, szikrázó áldomásban“ válaszolt a püspöknek hozzá is intézett kedves szavaira. A püspök délután a társház hintáján látogatásokat végzett. A va-