Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2017. ősz (3. évfolyam, 3. szám)
Tanulmány, recenzió, kritika
anekdotázó, történetformáló szerepére hívja fel a figyelmet, és egyben közelíti is a felső-magyarországi írót a kutató szülőhazájához, amennyiben külön alfejezetet szentel a Mikszáth írásaiban megjelenő délvidéki referenciáknak. Amint arra Bence Erika felhívja a figyelmet, az anekdotázás, a történetmondás a világ megismerhetőségének és a tapasztalatok szövegbe-öntésének reprezentálása, ugyanakkor feltételez egy sajátos — az asztaltársaság tagjai által ismert — nyelvet, szimbólumrendszert, amelybe betolakszik a külső, ezt a nyelvet nem ismerő személy. Ugyancsak a Bácska-élményt, a haza fogalmának újradefiniálását vizsgálja a szerző, amikor a Papp Dániel novelláinak motívumrendszerét és a novelláskötet recepcióját veszi számba, vagy Baloghy Imre: A papiak históriája című történelmi regényét elemezi. A nagy klasszikusok, Mikszáth Kálmán vagy Kosztolányi Dezső írásainak újraértelmezése sok új szempont bevezetésével frissíti a korábbi olvasatokat. A szabadkai születésű Kosztolányi otthoni világát idéző, 1925-ös, Aranysárkány című regényének szimbólumvilágát elemezve az irodalomtörténész új műfaji besorolást kísérel meg, amikor ellen-nevelődési és (vissza)fejlődési regényként értelmezi Novák tanár úr tragikus történetét. A regényből az ifjúság számára átdolgozott változat használhatatlansága mellett érvelve a szerző egy olyan tematikus előképre hívja fel a figyelmet, ami korábban - Egyed Emese tanulmányától eltekintve — nem szerepel a szakirodalomban: a tanárát megverő Liszner Vili alakját Lúdas Matyi kései alakmásaként mutatja be. A regényvilágot szervező titok, rém, sár, por, sárkány, pisztolylövés, ládika, verebek, kígyó és farkas motívumok elemzése arra a következtetésre vezeti Bence Erikát, hogy a regénycselekmény középpontjában álló szereplő, Novák Antal meghasonlott önmagával, és nevelési csődjével szembesülve vet véget életének. A vajdasági irodalom közelebbi és távolabbi múltjában napvilágot látott szövegeinek megfejtése (Herczeg Ferenc regényei, Gulyás József korai versei, Gion Nándor prózája) szintén csak a teljes magyar irodalmi hagyomány megszólításával sikerülhet. Bence Erika találó észrevétele szerint Herczeg Ferencnek, a nemzeti kánonban is előkelő helyet betöltött délvidéki írónak sajátos kihívásnak kellett megfelelnie, amikor a Jókai Mór múltbeli példás hősöket felvonultató irodalmi hagyományát egy multikulturális közegben kellett új életre keltenie. A referenciális olvasás lehetőségei című második részben szereplő tanulmányok témája szintén a vajdasági léthez kapcsolódó irodalmi szövegek értelmezése. A szerző a „térségi kód” által determinált új műfajtípus létrejöttét diagnosztizálja: „A vajdasági magyar prózairodalom 19. század végi, 21. század eleji alakulásai közepette legerőteljesebben három, a csatorna-, a város- és a határregénytknek nevezhető regényvonulat rajzolódott ki” — írja a Műfaj (típus) konstruálófogalmak a vajdasági magyar irodalomban című tanulmányban. (Virtuális irodalomtörténet 92.). Ezekben a művekben rendre megjelennek a nagy horderejű társadalmi-64
