Végh Balázs Béla (szerk.): Sugárút, 2016. tavasz (2. évfolyam, 1. szám)
Események, évfordulók
Másra számított- Ha a félreértett Júlia számára a szerelem freudi magyarázatában próbált mentséget találni a modernebb kor, akkor ezentúl ugyanez a mentség kijárhat majd annak, akinek erre valóban szüksége van: Horvát Árpádnak. Ez a kiváló tudós igazán nem tehet arról, hogy az a nő, akibe beleszeretett és akit feleségül is vett, őelőtte Petőfi Sándornak, az ideális lánglelkű fiúnak volt a felesége, és tőle is rajongó, költői szerelmet kívánt. Vajon erre utal Júlia naplójában, amikor így ír: „ismét olly hideg és holt lelkem, mint a kővé vált fájdalom. Pedig én így nem élhetek, nekem fólizgatás és szenvedély kell, mi elfoglaljon, mi éreztesse, hogy élek!”?- A fiatalok a nagykárolyi megyebálon ismerkedtek meg. Petőfi akkor már legalábbis a fővárosban jónevű költőnek számított. Iskolái során, de olvasási igényessége miatt is számos európai nyelven olvasott. Az idősebbik Szendrey lány több vidéki város után a fővárosban is tanult Tänzer—Lejtey Lilla iskolájában. Ott is figyelmet fordítottak az idegen nyelvek oktatására, a német és a francia tanítása természetes volt. Szendrey Júlia naplóiból sok mindent megtudunk az írónő gondolkodásáról, nem a napi eseményeket, hanem a gondolatait örökítette meg. „Febr. 7-én, Erdőd. Most elememben vagyok! Az idő zord, mint a valóság, de van egy benne, mi álmaimnak viszhangja, lelkemnek barátja, s ez: a szél. Olly rokonhangon beszéli saját változatos életét, beszéli, ismét mennyi tört léleknek fájdalomsóhaját kapá el fuvalmai közé. Oh mint szeretnék a szél karjain egy világot beutazni! Sibiria jéghideg szivével, a sivatag pusztatenger forró lehelletével űzném játékom, míg elfáradva, kedves hazámban pihennék meg. Milly panaszolva regél első ifjúságáról, mikor mint langy szellő hintázta magát a szerelmes rózsa lángkeblén, míg sorsától űzetve kelle most neki vad fájdalommal a világot bejárni, míg tán kétségbeesve a tengerben keres menedéket. Gondolom, ha e szél, melly most e várt látogatá meg, tán előbb egy égbe nyúló bérc büszke fejét öleié körül, vagy a világtenger habjaival űzé szilaj játékát, és kegyeden szeszélyében tán emberéleteket sodrott ajándékul a sóvár hullámok közé, most itt van és látja hogy szivemben is zúg a fájdalom, miként ő, és ismét elhagy, hogy egykor megint megszerezhesse a viszondátás kínos örömét.” Köztisztelet- Júliát sokáig kozţiszţelet övezte. A második házassága körül (1850. július 21.) támadt hírlapi csúfolódások és pletykák, amelyeknek fő oka az volt, hogy akkor még általában nem hitték el Petőfi halálát, és a gyászév sem telt el, megoszlott az emberekben róla kialakult vélemény. Eehet-e Júliát vádolni azért, mert megpróbált új kapcsolatot teremteni?- Szendrey Júlia és Petőfi Sándor szerelme két szellemiekben egymáshoz illő ember, és gondolkodásukban, az életről alkotott elveikben megnyilvánuló hasonlóságon nyugodott. A leány már az udvarlás időszakában komolyan, felelősséggel gondolkodott a férfi hivatásáról, legalábbis az akkori gondolkozása szerint foglalkozott vele: „Szabadnak kell a költőnek lenni, mint a gondolat. Szabadság kell neki, hogy álmodozó lelkének szeszélyeit és ábrándjait kielégíthesse. Kiállhadanná válhatik előtte bár melly lánc, melly őt röptében 97
