Diaconescu, Marius (szerk.): Mediaevalia Transilvanica 1999 (3. évfolyam, 1-2. szám)
Etnie şi confesiune
56 Sipos Gábor Ezt az érdekes okiratot már Kádár József is megemlítette monográfiájában5, a történetkutatás azonban csak az etnikai vonatkozásait hasznosította. Szövegközlésünk nyomán a román ortodox egyháztörténetnek számon kell tartania Filip esperest, aki sikeresen járt közben közössége érdekében. Ami az átadott parókiális épület későbbi sorsát illeti, Boncnyíresen a következő századokban sem növekedett a református magyarok száma, így célszerű hasznosítására nem kerülhetett sor. 1689-ben a papi telken és a mellette levő templomhelyen Kapi György jobbágya lakott6. A következő században sok apró szórványgyülekezet néptelenedett el, a desolata eklézsiák ingatlanainak tulajdonjogát azonban a református egyház fenntartotta; az a szokás alakult ki, hogy a telkekre települő zsellérek az illetékes esperesnek fizették a bért. 1754-ben a széki református egyházmegye ingatlanainak összeírásakor a bizottság Boncnyíresre is kiszállt, és hét tanú (Kimpány Pintye, Greble Dumitru, Lung Ursz, Miron Iuon, Petrutz Iuon, Butko Vaszilie jobbágyok és septyéri Kapitány Mátyás nemes ember) bevallása nyomán rögzítette a helyzetet: „Mi ezen mi falunkba a Reformata Ecclesiához tartozó semminemű örökségeket többet nem tudunk, nem is hallottunk, hogy mostanság lett volna, hanem 1) tudunk egy fundust, melly régen parochialis fundus volt, a falu felső oldalába, melynek fejül vicinussa Pap Vaszilia, alól Harasan Kosztin, Jabrotzki rész jobbágyok sessioja, melynek szélessége alól 6, közepe 5, felső vége is 5 rúd, hossza 44 rúd. Ezen session pedig lakik Simlyo Stephán nevű ember sellérképpen, ki a Tractus tiszt[eletes] Esperestyének 6 máriásokkal taxái annuatim. 2) Ezen alól az utzában vágjon még egy darab hely, melyen a Templom volt, a mint a kőfala most is meg esmérszik, de ez mind kitsiny, mind pedig köves hely lévén, kevés hasznát vehetni.”7. Függelék Boncz Nyiresi Parochia allapottya Par literar[um] de transla[ti]o[n]e domus parochialis in Boncz Nyires certis conditionibus Valachis facta sic seq[uitu]r: Anno D[omi]ni 1651 die 19 Junii Találá meg az szent Generalis Synodust Doboka var megyében Boncz Nyires nevű falu képében Phülöp nevű oláh esperest, kérvén azon a Szent Generalist, hogy mivel a Magyarok abban a faluban már úgy el fogytának, hogy két házas embernél teöb magyar nintsen, hanem mind oláhok, azért engedne a parochialis ház hellyet nekik. Meg tekintvén a Szent Generalis eököt, meg engedé nekiek hac lege, hogy eppitsék meg es biriák addigú, míg a Magyarok annyira szaparodnak, hogy Prédikátort tarthassanak. De ha valaha annyira szaparodúo/nának, hogy Prédikátort tarthatnának, tartozzanak viszsza bocsátani az olahok minden fizetés es teörveny nélkül a Magyaroknak, mivel mostan i Ilyen 5 Kádár József-Tagányi Károly, Szolnok-Doboka vármegye monographiája. II. Dés, 1900. 238. 6 Uo. 7 SzékEhmLvt Prot. 42. 19.
