Ciubotă, Viorel (szerk.): Satu Mare. Studii şi comunicări 13. (1996)
Cultură şi civilizaţie
278 gondozását) is az ott lakó jezsuitákra bízta, hiszen amúgyis templomra volt szükségük. A kert domb irányában levő részén ekkor már állott a tizennégy keresztúti stáció, amelyeket Hám János építtetett. A kápolnát azonban egyelőre nem vehették át, mert életveszélyes volta miatt a hatóság becsukatta. Rendbehozatala után (immár) Bíró László püspök áldotta meg (1868 szeptember 15-én) s bízta R Sagler házfőnökre. Magyar atya hiányában azonban nem tudták a környék elhanyagolt hívőit ellátni, kevesen és ritkán látogatták a kápolnát, hitélet itt szinte nem is volt. Az atyák úgy gondolták, hogy a Jézus Szíve tisztelet meghonosítása megélénkítheti a Kálvária-kápolnabeli hitéletet. Megszerezték a római engedélyt s (1868 július első vasárnapján) meghonosították a Jézus Szíve Társulatot. Az atyák buzgalma — az elsőpénteki szentmisék, az elsővasárnap délutáni prédikációk fokozott látogatottsága — folytán a hívek hitélete gyarapodott. Két év múlva Jézus Szíve ünnepén Meszlényi Gyula püspök e templomban ajánlja egyházmegyéjét a Szent Szív oltalmába. A következő évtől keződően az ünnepet három napos szentbeszéddel egybekötött ájtatosság előzte meg. 1897-ben pedig a Kálvária-kertben Jézus Szíve-körmenetet rendeztek. 1899-ben az ünnep végén elvégezték a XIII. Leótól előírt felajánlást, 1901-től az ünnep az egyházmegye zarándokhelye. A Kálvária-kápolna templommá átépítésének gondolata és szándéka — óhajként — már átvétele után ott lappangott az elöljárókban. Határozott tervként 1904 körül körvonalazódott. A munkálatok 1907 október 18-án indultak meg, P. Schafer Jakab irányította őket. Lebontották a kápolnát, a nyolc méteres dombot felére lehordták, ezáltal tágasabb teret nyertek a templom számára. A templom a következő évben el is készült. P. Alaker István házfőnők fejezte be. Az új templom megőrizte a kápolna gótikus stílusát, férőhelyeinek száma 1200 lett, Jézus Szívének szentelték. A jezsuiták szatmári letelepedésének ötvenéves jubileumát az új templom fölszentelésével (1909 június 6-án) ünnepelték meg^6. 1909-10-ben tűnik el a régi püspöki rezidencia, amely 1773—is jezsuita székház volt. Helyére épült az új gimnázium. 1912 december 8-án történt az új konviktus alapkőletétele és a (királyi) katolikus gimnázum ünnepélyes megáldása. A rendházat átcsoportosították, a felszabadult helységekből: kápolna, aula, könyvtár lett. (A konviktusi kápolnába került a Kálvária régi oltára). Az új konviktust 1913 december 8-án avatták^7. 1914-ben Jézus Társasága jubileumára a rendháznak a Kálvária felé eső részében Boromissza püspök felépítteti az első magyar lelkigyakoriatos házat, a „Manréza“ nyolc emeleti szobáját. 1914 június 28-án Szarajevóban eldördült a fegyver, Európa a nagy megrázkódtatások útjára lépett. A papi szellem élesztősére 1915-ben a jezsuiták megkezdték a havi lelkinapot (rekollekció). Ezen résztvettek a kanonokok és a városi papság a püspökkel együtt. A kezdeményezés a következő évben is folytatódott. A hívek buzgalma azonban az elhúzódó világháborúban lanyhult, belefáradtak, kiábrándulás ülte meg a lelkeket. A háború idején a konviktusból hadikórház lett, 1918 őszén a harctérről visszatérő katonák foglalták el, majd a székely hadosztály főhadiszállása lett. 1919. április 18-án (nagypénteken) bevonultak a városba a románok, s az új megyei prefektus az épületet saját céljaira foglalta le. Az új hatalom felszólította a szatmári jezsuitákat, hogy szakadjanak el a magyar rendtartománytól, ezt P. Bóta Ernő házfőnök megtagadta. Azt azonban a béke kedvéért megtette, hogy görög katolikus fiúkat nem vett föl többé a konviktusba. Minthogy a katolikus gimnáziumot a hatóságok megszüntették és helyette román gimnáziumot létesítettek, a konviktus bentlakói is a magyarnak meghagyott református gimnáziumba jártak. 1919 áprilisától az érintkezés a rendház és a felsőbb elöljárók közt csaknem
