Szatmári Hírlap, 1916. január-június (25. évfolyam, 1-51. szám)

1916-05-10 / 37. szám

2 SZAlMÁRI HÍRLAP* Szatmár-Németi 1916. május 10. csinálni. A hadikölcsön összeget mikor a vá­ros megszabta javaslatul, kicsinyeltük. Meg is irtuk véleményünket. Arról értesültünk azonban, hogy a város nagy áldozatokat és terhet hordoz: itt neki kissé korlátoznia kell cselekvéseit. A közgyűlés azonban úgy ha­tározott, hogy jegyzéseinek összegét egy millió koronára emeli fel. A Icöeélelmetés kérdésében is' érdekes vita keletkezett. Egyik város atya pl. azon aggódik, hogy a város a hús bizto­sítására ráfizethet, mert időközileg a hús ára leszáll. Boldog optimizmus 1 Keresztszeghy Lajos soknak tartja a járandóságát, melyet Keresztes Andrásnak, a hizlaló bérlőjének ajánlottak fel. Vajay dr. polgármester felvi­lágosítást ad ez ügyben, és ragaszkodik Ke­resztes Andrásnak illetékéhez. Ratlcovszki Pál javasolja, hogy a polgármester javaslatát fogadják el. Hiszen a hús ára emelkedik, minden késedelmezés a közönség zsebét ká­rosítja. Közgyűlés ilyen értelemben fogadta el, a javaslatot. Több apró ügynek elintézése után a közgyűlés véget ért. A kárpáti harcok ismer­tetése és jelentősége. — Irta és a kir. kath. főgimnázium kárpáti-ünnepén elmondotta Tóth József dr. főgimn. tanár. — A világháború több, mint másfél esz­tendei rettenetes küzdelmek után elérkezett abba a szakaszába, melyben már határaink biztosítása után messze idegenben éreztet­jük fegyvereink hatalmas erejét. Határainkon már elült a harc, a ránktörő ellenség számra túlsúlyban lévő erejét feltartóztattuk, ha­tárainkról távoli területre szorítottuk. Ma már odajutottunk, hogy ellenségeink orszá guk területén belül kénytelenek győzedelmes hadseregeinkkel felvenni a harczot. De nem igy volt ez hadviselésünk első szakaszában. A gaz szerb orgyilkosoktól lángra lobbantott háború kitörése után a nagy csoportban összpontosított orosz csapa­tok hirtelen támadtak ránk. S bár az erős támadást az első mérkőzésben visszavertük, sőt seregeink győzelmesen behatoltak a cári birodalom területére, mégis rövid idő múltán az orosz hordák nagy tömege elől a lem- bergi nagy csata után, vissza kellett vonul­nunk. — És most egymást követték a visz- szavonulások hosszú sorozatai, mig végre is derék harczosaink a magyar határon, — a Kárpátokban — vetették meg lábukat. Itt a veszélyeztetett haza védelmében titáni küzdelem fejlődik ki, Heroszi bátor­sággal küzdő honvédőinkkel együtt vívják a harczot a szövetséges csapatok. Patakban folyik a vér. Hőseink vére valóban megáz­tatja a földet. A hősi védelemben ezrek és ezrek esnek el, nehéz küzdelmek után örök pihenőre térnek. De a mai napon, a szelíd tavaszi nap enyhe verőfényótől uj életre keltett természet megújhodásának örömünnepén, midőn a zöld lombokból, a tarka virágok pompában diszlő szirmaiból uj élet mosolyog felénk, midőn a színes virágkelyhek illatán át közvetleneb­bül érezzük, hogy mily szép az élet, de éppen azért a maga valójában átláthatjuk, mily nagy áldozat a hazáért vértanúhalált halni, forduljon tekintetünk határainkat védő hőseink felé! Keljenek fel sirjaikból bátor katonáink, kik itt a magyar határon, a Kár­pátok szent bórczein mérték össze diadal­mas fegyvereiket, a mindent eltiprással fe­nyegető garázda orosz hadakkal I Keljenek fel a hősök s ihlessék meg szelleműkkel en­nek a gimnáziumnak a tanulóit, hogy szivük­ben honszerelemmel, lelkűkben kegyeletes emlékezéssel a hősök vérétől pirosló csatatér felé tekintsenek és megérthessék, hogy a minden áldozatra kész honfi hűséggel har- czoló hőseinknek minő erősségük voltak a ha­talmas, Istentől oltalmunkra rendelt Kárpátok védő bástyái! Meg kell ismernünk hazánk természetes védelmi vonalát, a Kárpátok vo­nulatát, hogy az itt lefolyt küzdelmeket a maguk egészében tudjuk méltányolni 1 A Kárpátok szerepét csak most, a vi­lágháború alatt ismertük meg a maga igazi jelentőségében. Hírnevét az itt lefolyt kemény harczok eredményei teremtették meg. Oly jelentőssé, főleg a jelenlegi védelmi szerepe tette. Ez pedig fekvésében rejlik. A pozsonyi Dunától, az Orsováig fól- köralakban húzódó hegylánczolat éppen azon oldalról fogja körül oltalmazóan hazánkat, ahonnan a leghamarabb és legközvetlenebbül érhet veszély bennünket. Jelen háborúban a Krakkótól, illetőleg a sárosmegyei Beszedek­től le a Borgó-hágóig terjedő rész játszott nagyobb szerepet, De a Borgó-hágótól délre eső részeknek is fontos szerep jutott, ameny- nyiben a szomszédos Románia magatartását erősen befolyásolták. A tűzpróbát az északi és északkeleti rész állotta ki. Ezt a részt ost­romolta az ellen s e részen történt áttörési kísérletével veszélyeztette hazánkat. Á számra túlsúlyban levő ellenségnek sikerült helyenkint a hegység külső hágóit, szorosait ellepni, a hegység külső vonulatán áttörni, de a Kárpátok zömén, a hegyláncz belső vonulatán túl nem tudott átjutni. Mert tudnunk kell, hogy a Kárpátok e szakaszon két fővonalból állanak. Egy külső üledékes és egy belső trachyt-vonulatból. A külső rósz nagyobbára homokkő és mészkövekből áll. Ezen kőzetek pedig általában széles hegy­hátakat, szelíden emelkedő hegyoldalakat formálnak. Egyes helyein gyakoriak a sok­féle ágazó hegyszorosok, a kifelé szélesedő völgyek. A lejtőket, a hegység oldalait java­részben bükk- és fenyőerdők fedik, melyeken át hirtelen rohanó patakok csörgedeznek. E kis leírás magyarázatát adja, miért sikerülhetett az orosz csapatoknak oly hősi­esen küzdő harczosainkat a Kárpátok külső övéből a belső öv felé szorítani s hogy miért sikerülhetett csak a belső vonulatban feltar­tóztatni őket. A számra túlsúlyban levő el­lenség, bár már itt a hegység külső sza­kaszában is sok és nehéz akadályra talált, de a menedékesen ereszkedő hegyek oldalait, a több helyen kiszélesedő hegyszorosokat, szóval a külső vonulatot a mieink hősies vé­delmével szemben sikerrel ostromolhatta. Innen magyarázható, hogy az ellaposodó, horpadásszerü duklai szorost, bár hosszú küz­delmek árán, de mégis csak sikerült átlép­niük. Az itt ellaposodó hegyvidék még ala­csonyabb előhegyeivel a legbiztosabb átjárót szolgáltatta ellenségeinknek. Ezért voltak támadásaik itt oly állandóan erősek s viszont a mi védekezésünk oly elkeseredett. Minde- nik fél kellően mérlegelte a hely stratégiai fontosságát. Nem a véletlen dolga volt tehát, hogy a döntő mérkőzésnek itt Dukla köze­lében kellett megtörténnie. Az uzsoki, kőrösmezői szorosok utai is előnyöket nyújtottak az ellenség tervének keresztülvitelére. Ezért kellett az Erdős-Kár­pátok, Keleti-Beszkidek, a máramarosi hava­sok hágóinak és szorosainak megtartásáról legalább egyelőre lemondanunk. Az ellen­ségnek a zborovi, duklai, mezőlaborozi, ve- reczkei, kőrösmezei és a többi hágón át történt betörését nem volt módunkban feltar­tóztatni. De minél beljebb kerültek a Kárpátok közé Sáros, Zemplén, Ung, Bereg és Mára- maros vármegyék területén, a mindinkább magasabb és meredekebb hegyek között an­nál nagyobb akadályra találtak. A Kárpátok második trachyt vonulata már magasabb és meredekebb hegyeket alkot. A sikátorszerüen keskenyedő szorosok, az erdőkkel fedett hegyoldalak már lényegesebben befolyásol ták az orosz csapatok mozgását. Gyalogsá­guk csak megosztva mozoghatott e sokhelyt nemcsak meredek, de egyszersmind sziklás talajon. Lovasságuk csak a völgyek mentén nyomulhatott előre. Tábori tüzérségüknek is nehéz akadályokkal kellett megküzdeni. A hegyi ágyukat sikerült ugyan — bár több­ször csak szétszedve — a meredek hegyol dalon feljuttatni, de a domborzat s az erdők miatt oly kilátási nehézségek származtak, hogy kellő eredményt nem érhettek eb Az erdők is nagyon megnehezí­tették ellenségeink hadműveletét. A fáktól tömör harczi alakzatot nem alkothattak, a csapatok szétszóródtak. Az igy szétszórt csa­patok között az összeköttetést ezen a helyen alig, vagy olykor egyáltalán nem tudták fenntartani. Éhhez járult, hogy a mieink a kisebb erdőkben rejtőzködő orosz csapatokat ágyutűz alá fogták, s mint az eredmény bi­zonyította, az erdők jó czélpontul szolgáltak a mieinknek. Az erdők a mi védőosapatain- kát az oroszok megfigyelése elől eltakarták, így tartalékainkat takarva nem várt helyről meglepően is tudtuk alkalmazni. így történ­hetett meg, hogy a mieink több Ízben meg­lepetésszerűen körülfogták az ellenséget. A kozák lovasság sem érvényesülhetett a he­gyes, erdős vidéken. Támadásaik elől a mie­ink védett helyre vonultak vissza. De viszont huszáraink s a német lovasság sem működ­hetett megfelelően itten. Éppen ezért jó ré­szüket leszerelték s gyalogsági támadásra alkalmas fegyverzettel látták el, hogy igy is szaporítsák gyalogságunk olykor megfo­gyott számát. Gyalogságunk e titáni küzdelemben egyre fogyatkozott. A folyók medrei mentén előretörő ellenség feltartóztatása nagy áldo­zatokat követelt. A Latorcza, Laborcza, Ung, Ondóvá s Tisza mentét követő utak nagyon is alkalmasok voltak az ellenség előnyomu­lására. De viszont jó utak nélkül mi sem védelmezhettük volna meg a Kárpátokat. Az itteni stratégiai vasúthálózatunkkal az ellen­séggel szemben fölénybe kerültünk. A Kár­pátoknak éppen a legsebezhetőbb részein vannak jó vasútvonalaink, melyek a csapatok és municzió gyors szállítását tették lehetővé. E tekintetben a kőutak (ország- és megyei utak) szintén nagy jelentőségűek voltak. A faipar érdekeit szolgáló kis vasutak is fontos szerepet töltöttek be. A hegység időjárása nekünk kedvezett. Hadvezetőségünk bölcs belátással vonta vissza a hegyek közé a tartós télre- csapatainkat. Itt a téli harcok alatt sikerült az ellenség nyomasztó túlerejét kiegyenlítenünk. A kár­páti téli harczok után már sem gyalogságuk, sem tüzérségük fölényével nem dicsekedhet­tek. Folytonos, szűnni nem akró támadásaik alatt rengeteg embert vesztettek. Most már csak a szép és alkalmas időt vártuk, hogy a megfogyatkozott ellenséget kellő eredménnyel megtámadhassuk. Az első szép idő eljött. A május meghozta az alkalmas időt s szö­vetséges hadaink Gorliczénél áttörték az orosz frontot. A most megkezdett oftenzivánk alatt lépésről lépésre szorítottuk ki az ellen­séget a Kárpátokból. Ezért örömnap ez ne­künk. Azért gyűltünk össze, hogy a múlt óv tavaszán dicsőségesen megkezdett s dicsősé­gesen folytatott diadalmas harczainkról meg­emlékezzünk s azon helységeket, melyek e harczoknak színhelyei voltak, emlékünkbe idézzük. Az oroszjárás útját kárpáti falvaink füs­tölgő romjai jelezték. Amely Község az el­lenség kezébe került, azt az ellenség ha nem is egészen, de legalább is részben elpusztí­totta. Tette ezt többször katonai szempontból, mert a falvak a mi csapatainkat eltakarták, tartalékainknak pedig a nyugvásra alkalmas helyet nyújtottak. Mindazonáltal a községekért vívott harcok a magaslatokért vivottak mel­lett elenyésztek. Hogy aránylag oly sok hely­ség pusztult el, az az ellenségnek szenvedé­lyéből magyarázható. De a pusztítás nem volt mindenütt egyenlő. Ennek okát a falvak nemzetiségi jellege magyarázza. Itt megem lékezünk Homonnáról, Mezőlaborezról, Zbo- róról, Sztropkóról, Bánfáról, Toronyáról, Ta- raoközről, Booskóról, mint olyan községekről, melyek igen keserűen tapasztalták az oroszok térfoglalását. De most, midőn az itt lefolyt küzdel­mekről szólunk és a vérrel áztatott völgye­ken, erdős bérceken, füstölgő romba dőlt fal vakon át követjük hőseinknek előttünk uj életre kelt csapatát, minden áldozatra kész honfihűségük példaképen álljon előttünk I Hiszen tetteik hangosan igazolják, hogyan kell a házért minden áldozatot meghozni, inkább meghalni, sem mint gyáván élni. 8 midőn látjuk, hogy az egész nemzet megmozdul; páratlan lelkesedéssel száll harcba nemzeti létünket fenyegető moszkovita és egyéb h italm is igg ti, midin Ut|uk, hogyan dohban Össze a magyar nép szive látva ha­zánk veszedelmét, kell, hogy a hazaszeretet égő tüze bennünket is átjárjon s a haza iránti áldozatkészségben aggy t tegyen.- Legyünk egye«, — kik most egyek vagyunk a szen­vedésben — hazánk szellemi és anyagi elő

Next

/
Oldalképek
Tartalom