Szatmári Hírlap, 1915. július-december (24. évfolyam, 52-104. szám)
1915-11-03 / 87. szám
XXIV. évfolyam Szatmáp-Németi, 1915. november 3 87 SZATMÁRI HÍRLAP y / ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 10 K — f. Félévre — 5 , — , Negyedévre — 2 K 50 f. Egyes szám ára 6 fillér. Tanítóknak és kézmfiiparosoknak egy évre 8 korona Amerikai Egyesült-Államokba — egész évre 3 dollár Felelős szerkesztő : BODNÁR GÁSPÁR. Laptulajdonos Á SZATMÁR - EGYHÁZMEGYEI IRODALMI KÖR. A kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hir detések stb. X>t*. Hakkay Kálmán kiadóhivatal, főnök czimére Szatmár-Németi Szeminárium küldendőki Pályázati hirdetések egyszeri közlése B korona ----------------- Nyllttér sora 40 fillér. -----------------Me gjelenik minden héten kétszer : szerdán és vasárnap. Két világ* képe tárul elénk most, a nemzetnek nagy, titáni korszakában, mondják sokan. Az egyik ott van a világtragédiában, melynek — minden való- szinüség szerint — utolsó felvonása játszódik most. Ott van, mint csudás hős. A ki ősi erejének nagy tartalmával, mozdulataival, legendás vitézségével, halált megvető hatalmas leikével, vas erejével egyszerre nemcsak nemzeti, de világhőssé lett. A ki önvédelmének harczában egyszerre az ősök leikével rendelkezik. A csaták vérében inegfürödvén, meg- ifjodik. A ki a martiroknak csudás- ságával fájdalmat, szenvedést, nélkülözést, éhséget, kinzást nem érez és nem ismer. A ki zsarnokaitól nem fél és a ki csak egyet lát, egyet remél, egyért küzd, igazán mint a mártírok a mennyországért ... ők is csak a haza dicsőségére és a diadalmasan gyönyörű győzedelemre vetik rettenetes, szinte elviselhetlen tekintetüket. A másik világ mi vagyunk, a kik itthon maradtunk. A kik fájdalmasan érezzük törpeségünket. A kiknek arcza a szégyenpirtól ég, hogy azt kell látnia és éreznie, a mi itthon, közöttük történik. Az erkölcsi vadságnak, a kapzsiságnak, a testvérietlenségnek kifejezhetlen eldurvalásait ... De ne tovább . . A bűnöket most ne élezzük. Mi ez? Kérdezik fájó érzéssel millión. Hol keressük lélektani forrásait? Hol találjuk meg vigasztalásunkat? Hogyan fogjuk a nagy számadást végezni, mellyel majd haza térő hőseinknek tartozunk. Megnyugodhatunk, aggódó, tisztes, nemes lelkek. És meg is vigasztalódhatunk. Erről biztosítunk titeket. Nem jól különböztettek. Itt a hibátok. Azért nézitek oly sötéten a mi világunkat. Mostani, nagy, századokat átölelő világunkat. Nem két világnak képe tárul elénk. Háromé. Egyik igenis ott van a nagy világ tragédiában. A másik itthon van és részese, osztályosa, lelkének lelke, testének teste a mi harozoló hőseinknek. Itthon ő viszi a szeretet harczát. Lelke megfürdött a szeretetnek tüzében. Megujhodott, megnemesedett. Minden pillanatban odajár lelke a véres harcterekre, hogy egybeforrjon azokkal, a kiknek ha- hazánkat és életünket, világ dicsőségünket köszönhetjük. Nagy tetteknek, önfeláldozásoknak hősei vannak e világban is. A hol nem ismernek nyomort, szükséget, zúgolódást. Csak egyet ... a hazát. A dicsőséget, a győzelmet. A harmadik — a legkisebb világ az, mely itthon az ellenséget szolgálja. A melyet a nagy világtragédia és nemzeti létkérdés nem ihletett meg. A mely áldozata annak a szenvedelemnek, felszabadult vad ösztönöknek, melyek a háború előtt is tépték és marczangolták a nemzet testét és lelkét. . . . És mit csudálkoztok azon, hogy ezek most is uralkodnak? Hogy a gonosz itthon való sorsunknak gyeplőjét kezében tartja. Hát nem ez a világ oka a nagy világháborúnak is? Hát nem olvastuk a bűnbánó önvallomást ellenségünk táborából felénk szállva. Hogy t. i. „valami bűnténynek kellett törSzerbia története. (1389—1914.) * A rigómezői nagy nemzeti veszedelem után Szerbia még mintegy száz esztendeig vonaglott haláltusájában. Meghódolás a törökök előtt és a magyar segítségbe való kapaszkodás, ez a kettő volt a mentőeszköz, melyekbe nemzeti élete fenntartása czóljá- ból felváltva kapaszkodott. Fejedelmeik, hogy a szultánnak kegyét megnyerjék, nem res- telték leányaikat ezek háremébe adni. Ez az aljasság azonban visszafelé sült el, mert példát adtak a nemességnek a keresztény hit elhagyására és haza- meg nemzetárulásra, másrészt a szultánoknak eggyel több jog- czimet szolgáltattak Szerbiának, mint. örökségüknek elfoglalására. így tett Murat szultán is, mikor Szerbiát azon a réven követelte magának, hogy Lázár czár özvegye Milica, szépséges leányát Milevát a hódító Bajarednek adta feleségül. A magyar barátságot Lázárevics István (1405—27) még becsületes szándékkal kereste. 1426-ban felkereste Budán Zsigmond ’) E közleménynek első részét szerbiai első hadjáratunk folyamán közöltük. Szerk. királyunkat, hűbéri hódolást fogadott neki s ezzel biztosította magának és országának a magyar nemzet pártfogását. De már utódja Brankovics György deszpota (1429—1456) olyan eszközöket szolgált uralma megszilárdítására, amelyek nevét a magyar történelemben mindig megbélyegezték. Valóságos hintapolitikát folytatott. Két felé szerződött egyszerre : törökkel is, magyarral is, s kész volt mindég arra, hogy pillanatnyi sikerért egyiket megcsalja. Hogy Murat szultán elismerje deszpotának, évi adót fizetett s átadta neki Galambócz várát, ezt a Duna-menti erősséget, mely a törököknek a Magyarországba való átkelést biztosította. Hogy pedig a törököket gyengítse, a magyar nemzetben keresett támasztékot. Zsigmond királyunkkal oly értelmű szerződést kötött, hogy 17 magyarországi városért átadja neki a macsói bánságot. így lett Brankovicsból magyar főur. Éttől kezdve átkosan érvényesítette befolyását a magyar ügyekre, különösen mióta leányát, Katalint, Zsigmond sógorának a hírhedt Ciliéi Ulrik grófnak adta feleségül. Főkép nagy nemzeti hősünk ellen, Hunyady János ellen áskálódott. Minden vállalatában kerékkötő volt s egyformán tört élete és becsülete ellen. Mikor pedig másik leányát, Máriát, Murát szultánnak adhatta feleségül, hatalma tetőpontján állott. Mig a nagy Hunyadi János ólt, Szerbia sorsa a magyar fegyverek szerencséjétől függött. Ha a nagy hős győzött, a szerbek is szabadon lélekzettek, ha vereséget szenvedett, országuk szabad prédájává lett a török hadaknak. Innen van, hogy a szerb költészet ma is a nemzeti hősök között ünnepli a mi Hunyadinkat. Brankovics Györgyöt épen a Hunyadiházzal folytatott ellenségeskedése miatt érte el balsorsa. Hunyadi sógora, Szilágyi Mihály elfogta. Ebben a küzdelemben sebet kapott, mely a kilenczven éves öreg embert sirba vitte. A Brankovics-család még egy félszázadig küzdött családja uralmáért. Országa már elveszett, mert azon a törökök és magyarok osztoztak. Az utolsó valódi sarja ennek a családnak Brankovics Iván volt, akinek egyebe sem volt a szerb deszpota eziménél. Meghalt 1502-ben. Ezentúl még vagy két századig háborgatja Európa békéjét a Brankovics-név. Kalandorok veszik fel, kik az egykori szerb deszpoták vérbeli ivadékainak hazudják magukat. De azért ők voltak szerb-kortársaik reményei, sőt a legutolsót, Iván Györgyöt még I. Lipót császár is elismerte deszpotának. De mikor reá már nem volt szüksége, mint veszedelmes csalót elfogatta és külöm- böző várakban őriztette. Égerben halt meg 1715-ben. . Szerbia 1459-től török tartomány volt, részese mindama szenvedésnek, elnyomatásnak és kulturátlanságnak, amit a török uralom fogalma magában rejt. Felszabadulása a legújabb kor hajnal- hasadásán, 1804-ben következett be. Nemzeti hőse Karagyorgye Petrovics György. Paraszt fiú, szabadságbarezos, erdőőr, marhakeres(HETI SZEMLE) POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP
