Szatmár, 1901 (27. évfolyam, 14-51. szám)

1901-09-14 / 37. szám

2. S Z A T M Á R. szept. 14. az ellenszenvvel fogadott gyermek uralkodó vonzalmával meghódította az egész országot a trencséni Csák Máté által elfoglalt terüle- j ten kívül, kísérletet tett ugyan több Ízben is ennek az elfoglalására, de nem akarván az általa oly nagyra becsült vért fogyasztani meghagyta Csák Mátét birtokában haláláig, amikor e terület is önkényt meghódolf. Ezután miudent elkövetett arra, hogy az ország vagyonosodását, igy nagyobb és na­gyobb függetlenségét előmozdítsa. E czélból sok korszerű intézkedést tett, amelyek serit az egyesekben, sem a nemzetben ellenzésre nem találtak, miután az intézkedések törvényt nem sértettek, hanem ha az edd'gi törvé­nyek az intézkedés megtételére nem nyúj­tottak jogot a királynak, úgy (örvényt ho­zatott. Egész Európában Róbert Károly korá­ban hire volt udvarának, amelyet külföldi hatalmas uralkodók is nem egyszer szemé lyesen is felkerestek. Ezuital túl esik czélomoo Nagy Lajos kitálylyal és leányával s azok intézményeivel foglalkozni, mert csupán az idegen szárma­zású uralkodókról kívánok Írni, nagy Lajos és leánya Mária, pedig már testestül lelkes­től magyarok voltak. Mária férje, Z'igmond. aki már nagy Lajos udvarában is megfordult, 1386-ban lé peít házasságra a nemzet egy ik legkedve­sebb uralkodójának, nagy Lajosnak leányá­val, csél-csap természete, a törvények gyakori megsértése, sőt lábbal tiprása miatt sokszor nagy elkeseredést keltett ugyan maga iránt, de mert öröklött tartományait oda hagyva állandóan hazánkban lakott, sőt midőn Né­met császárrá megválasztották sem hagyta azt oda, hanem folytosan itt lakott és mert any­ujára a mennyire alkalmazkodott, a nemzet­nek idegen népekért sérelmet soha nem okozott, s a magyarok javát előmozdítani és a haza függetlenségét megőrizni igyekezett, sok k.fogásolható egyéni tulajdonsága daczára sokáig emlékezetes lesz uralkodása. Ugyanazon nyomdokon kezdett el haladni, amelyeken Zdgmond szinte megkedveltette magát, veje Albert király, akit megakadá­lyozod a halál abban, hogy történelmünkben nevét a legszebb tényekkel örökítse meg. I. és II. Ulászló királyok megkedveltet­ték magukat, de minő okokból ? I. Ulászló harczias, vitéz fejedelem, a török ellevi harezra való készség, s arra buzditás, ha­zánknak megvédelmezése czéljából tett intéz­kedései foly.án, mig II. Ulászló jó szive, túlságos jámborsága, rendkívül bőkezűsége folytán, s mindkettő, különösen azért, hogy habár más birodalmuk is volt, állandóan nállunk lakott, s a magyar szokásokat, er­kölcsöket és törvényeket nem sértette, utóbbi ellen az őrt lehet és van is kifogás, mivel a törvényeket végre i ein h yjtatta, s a törvé­nyek megtartására a féktelenkedőket nem j szorította. Ezek kifejtése után letehetném toliamat, j lii az ellenkező oldalt is nem kívánnám né­mileg megvilágítani, ezt pedig azé t tartom | szükségesnek, mivel az által még világosabbá, | kézzel foghatóbbá vélem tenni az idegen szár­mazású uralkodóknak Magyarországban való megerősödését s hatalmának megszilárdí­tását. Péter király anyja, testvére volt szent István királynak, aki egyetlen fia eihunytá- val aján otta leány testvére fiát, Pétert ki­rályul. Péter teliát anyai ágon magyar volt, te­kintve ezen származását, tekintve a szent István király befolyását megválasztásánál, te­kintve azt, hogy szent István udvarában so­rig c>rcá zkodott, méltán kérdezhetjük, mi oka volt mégis annak, hogy magát a trónon csak rövid ideig tarthatta? Erre egyedül abban találjuk meg a vá­laszt, hogy a magyar szokásokat, erkölcsöket megvetette, megsértette, ugyszólva lábbal ti- poita, kegyetlenkedett, s ami legfőbb Ma- 1 gyarország függetlenségét megakarta semmi­síteni, s édes hazánkat a német császár hii- bérévé akarta tenni. Őseink azonban a meggyűlöd királynak a trónjától való megfosztása czéljából mindent elkövettek, ami rövidesen sikerült is nekik. Á magyar eredetű királyoknál isl'pten- 1 nyomon tapasztaljuk, hogy a melyik a ma- ' gyár szokást, erkölcsöt és törvényt megve­tette, folytonos küzdelemben kellett lennie az alatt a iovid idő alatt is, amig magát a trónon képes volt fentartani, de különösen hazánk függetlensége volt az, amit mindig féltékenyen őriztek őseink, s ami el'en elkö­vetett merénylet volt mindig oka a királyt ól való elfordulásnak, s a kirá y távozásának. Erre tanít meg minket a régibb törté­nőin ü-.k. A nagybányái festőkkuiJIitásu Szatináron mindezideig képzőművészeti ki- j állítás nem volt. Közművelődési szempontból te- ' hát örvendetes haladásként registráljuk a hirt, hogy a Hollósy Simon vezetése alatt álló nagy­bányai festőiskola, karöltve a nagybányai festő- | művészekkel Szatmáron a városháza nagy- és kis- ! termében 7 napra terjedő kiállítást rendez. Eleintén f. hó 1 o-től kezdődőleg szándékoz­tak rendezni e kiállítást, azonban, mint lapunk zártakor értesülünk, a kiállítás megnyitása köz­bejött akadályok miatt október "hó 2.-i k á r a lasztatott el. A nagybányai Hollósy-iskola hatodik éve működik zajtalanul, de annál eredményesebben a nagybányai hegyek tövében, a festői szép Szé­chenyi ligetben, hova minden év tavaszán rán- dulnak 'Münchenbe; a nyarat, sót a késő őszt is Nagybányán és környékén' töltik, tanulmá­nyozva a természeti szépségeket. Mindenesetre érdekes dolog megismerkedni a rokonszenves festőiskola tanítványainak alko­tásaival, de az érdekességet rendkívüli mérték­ben emeli a nagybányai festőművészeknek (Réti j István, Csók István, Thorma János, Ferenczy K i- j roly, Glatz Oszkár, Grünvald Béla, Horthy Béla stb.) művei, ezek között pedig főleg azok a fest­mények, melyek jelenleg a Nemzeti Mnzeum képtárában vannak elhelyezve. — Maga Hol­lósy Simon mester a Nemzeti Mnzeum ál­tal megvett „Kereszt-tüzben“ czimü hires fest­ményét fogja kiállítani. A többi művészek szin­tén kiállítják a Nemzeti Múzeumban levő fest­ményeiket. így Réti István „Öreg honvédek,“ Ferenczy Károly „Czigányok,“ Glatz Oszkár „Édes apám arczképe“ czimü festményei, ezen­kívül Csók Istvánnak, Grünvald Bélának, Horthy Bélának, Thorma Jánosnak legalább egy-egy je­les festménye a Nenzeti Múzeumból a szatmári kiállításra fog kerülni. Tagadhatatlan, hogy hazánkban a képző­művészet ügye csak most van a fejlődés utjának kezdetén. Sok, nagyon sok kivánalom volna e té­ren. Örvendetes jelenség azonban, hogy ezúttal j Szatmár a harmadik vidéki város, hol a képző­művészet alkotásai legalább rövid időre ki van­nak állítva. Az ilyen képzőművészeti kiállítás ! közművelődési szempontból megbecsiilhetlcn, inert a jó Ízlést fejleszti, nemesíti, a mire pedig, vall­juk meg, nagy szükségünk van. Aiig-alig aka­dunk olyan házra, melynek berendezése közt ere­deti festményekre találnánk. Megelégszünk holmi értéktelen olajnyomattal vagy ócska rézmetszet­tel. Meg kell azonban vallanunk, hogy c téren is némi haladás észlelhető. Erősen hiszsziik, hogy az október 2,-ikán megnyíló szatmári képzőmű­vészeti kiállítás o tekintetben megteszi hatását, s Szatmár városának és vidékének művelt kö­zönsége nem csak tömeges látogatással fogja ho­norálni a nagybányai festők áldozatkészségét, hanem a módosabb elem sietni fog megragadni az alkalmat, hogy szobáit olcsó, de ízléses ere­deti festményekkel diszitsc fel. Örömmel várjuk an.-bányai művészeket! B. Hazai üvarlminy slb ......... Ér dekes, mennyire kifejlődött, szinte vérré változott társadalmi életünkben annak buzgó han­goztatása, hogy pártoljuk a hazai gyártmá nyokat! No lám! Végre még azok is hőn óhajtják a magyar gyártmány diadalát, kik nem rég azo­kat az elveket vallották, a melyek a magyar ipar ellenségei, a melyek a külföld érdekeit tol­ják előtérbe ! Vájjon miért lettek olyan hazafiasok ilyen hamar! — Hiszen „veszett eb !“-et kiáltottak eddig azokra, a kik hazafiasán azt óhajták és azt hirdetek üdvösnek, jóra vezetőnek, a mi hazánk iparát, szóval mindennemű viszonyainak javulását czélozta ! ? A társadalomból közösítet­ték ki mindazokat, a kik a földbirtokos szeren­csétlenségén följajdultak, az iparos romlását jó­solták, a kereskedelem clbecstelenedését és igy ennek is káros süllyedését tárták föl, javítást, gyógyítást sürgetvén, az egész magyar társada­lom megmentésére, boldogulására ! Miért lettek annyira iparos barátok, annyira gyógyítani aka­rók a kereskedelem, a birtokosság bajain! ? Hát csakugyan bebizonyosodott, hogy a sok átkos dolog tényleg létezett a társadalomban, a mire a jobbak látnokiiag rámutattak ? ! Hát bi­zony rosszak voltak a viszonyok, hogy ma már azok is érzik a romlást, a társadalom rosszait, a kik vagy nem akarták vagy nem tudták érezni, s félnek a végsülyedéstől. Hány olyan lapot is látunk, a melyek jaj­gatnak, — pedig azt addig a világért sem tet­ték, — hogy az iparos pusztul, a becsületes ke­reskedő bukik, a hitel aláhanyatlott, a társada­lom elfajult, s apostoli szavakkal intenek: le­gyünk erkölcsösebbek, hazafiasabbak, hogy meg­mentsük a társadalmat, a jónak, igaznak utjain megtartsuk, a birtokost kiragadjuk a nyomorgó iparossal együtt az örvényből, pártolván azt, a mi hazai!!. .. Enyje ! milyen hatalmas átalakulás ez ! Az ember alig tudja megérteni! — De azért már folytassák, — hála Istennek, hogy valahára kö­telességeiket ők is igyekszenek teljesíteni! Vagy ez is csak áltatás lenne ?!! M. L. — Váosi rendes közgyűlés volt szept. 9-én, hétfőn délután > órakor, a melyen a főis­pán elnökölt. A bizottsági tagok kevés számmal voltak jelen. A szatmárhegyi vágóhíd kérdése bevégeztetett, a Kolb Elek és neje telkének megvételét egy szó ellen elfogadták. — A pol­gármesteri jelentés vétetett majd tudomásul, melyből megtudhatjuk, hogy a huszárlaktanya tervei készen vannak, azonban az építkezés csak a jövő év elején fog ’megkezdetni. A közigazga­tásról szóló tanácsi előterjesztések elfogadása után, a közkórház- pénztári jelentés tudomásul vétetett. — Ezután a polgármester előterjesz­tette, hogy Szőllősy Lajos Il-od aljegyző hivata­láról való lemondását hozzá benyújtotta, a mit ő nem akar elfogadni s indítványozza a közgyűlés­nek, hogy szintén ne fogadja el; mert jSzöllősy hivatali állásával visszaélt: okiratot hamisított, csalás bűntettét követte el stb. Többek hozzá­szólása után szavazással eldöntetett a kérdés, hogy Szőllősy lemondását a közgyűlés elfogadja, azon alapon, mert a bűnügyi eljárás az állami törvénykezésnél is folyamatba van téve ellene. — A közgyűlés a transvarsalis körútra előter­jesztett költségvetést elfogadta, 11<00 korona kártalanítási alap létesítését szavazta meg, mely a sertászvész meggátlására fordittatik. — A nap- díjasok memorandumára beterjesztett tanácsi elő­terjesztések elfogadtattak. A Neuschloss czégtől visszavett erdőterület és a mezőgazdasági üzembe átadandó terület közti határ megállapítása ügyé­ben a tanács javaslata elfogadtatott. — Kolozs­vári- Károly ajánlatát, mely szerint Rákóczy-utcza 20. sz. a telkét a városnak megvételre fölaján­lotta, a közgyűlés nem fogadta el, mert ez idő szerint nincs szükség reá. — Márkus Mártonnak, mint a „Pannónia“ szálloda bérlőjének, villam- áramdij mérséklése iránti kérelmét teljesítette a közgyűlés. - Pancsova [átiratát az állami tiszt­viselők mozgalma iránt magáévá tette a közgyű­lés. — Dobos Gáborné bábái oklevele kihirdet- tetett; Ferenczy János pénztári ellenőr 4 heti, dr. Kölcsey Ferencz korházi főorvos 5 heti sza­badságot kaptak; Harkai József közrendőr is kapott pár napi szabadságot. — Gyászhir Pulszky Ágoston kiváló ma­gyar politikus, volt közoktatásügyi miniszteri államtitkár, s egyetemi tanár, a m. tudományos akadémia tagja, mint megdöbbenéssel olvastuk, szivszélhüdős következtében kimúlt. — Nagy veszteség két oly oszlopnak kidőlte, mint anfinő Szilágd Dezső és Pulszky Ágoston volt hazánkra és a protestáns egyházra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom