Szatmárvármegye, 1913 (9. évfolyam, 1-50. szám)
1913-08-03 / 31. szám
t könyvi feljegyzése mellett a turvéko- nyai, vámfalvi, a felsőfalusi, bikszádi és terepi határban levő nagy kiterjedésű birtokokat minden tartozékaival együtt az uj görög katholikus magyar püspökségnek ajándékozza s tette ezen ajándékozást azon egyszerű s egyetlen óhajának kifejezésével, hogy a turvé- konyi tanyán egy fiú nevelőintézet állítassák fel, melyben ipari mezőgazda- sági és kertészeti oktatást nyernének főleg az avas vidéki szegény gyermekek. Bizonyára nincs senki e hazában, aki egy hosszú élet küzdelméért s a magyar gör. kath. püspökségnek tett nagyarányú ajándékozásért a legnagyobb hálával ne adózna Pásztory Árkádnak, aki a humanismustól áthatott lelkének melegét sikerekben gazdag hazafias munkásságát majdnem egy félszázadon keresztül éreztette a legnagyobb részben románok által lakott Avas elhagyatott lakóival. T. *4c etáei A város. Árvízkár és adóelengedés. Papp Zoltán dr. tanácsjegyző és Dobray Endre földadónyilvántartó a tanács megbízásából bejárták a Szamos áradása folytán elöntött területeket és megállapították a viz által okozott károkat. Az ártérbe eső területen a kár nagysága külömböző, a herendi gátszakadás következtében elárasztott kaszál lókon pedig általában egy harmadrész kárt állapítottak meg. A tanács az erről fölvett jegyzőkönyvet az adó leírása végett elküldte a kir. pénzügyigazgatósághoz. Az iparostanonciskola uj tantestülete. Az iparostanonciskolai bizottság Bodnár György kir. tanfelügyelő elnöklete alatt gyűlést tartott, amelyben három évre újból megalakította az iskola tanítótestületét. Igazgatónak egyhangúlag Kótai Lajost választotta meg. A rajztanitói állásokat Bodnár Alajos, Juhász József, Székely József, Varga Benő, Ligeti József, Farkas Márton Kótai Lajos és Marosán János tanítókkal töltötte be. A közismereti állásokat pedig Ányos Miklós, Cseh Lajos, Demjén Endre, György Mózes, Hoffmann József, Jankovics Zoltán, Keller Aladár, Loveczky Ernő, Lipcsey Károly, Marosán János, Papp János, Pályi Lajos, Román József, Szőllőssy Gyula, Temfli István és Vladár Ferenc tanítók nyerték el. A bizottság kellő számú pályázó hiányában Ányos Miklóst és Lipcsey Károly; két-két közismereti tanszék ellátásával F'zta meg. Emlékezzünk régiekről. Irta : P. Tóth János. (Folytatás.) Kiss György halála után a palá- diak ismét a családban néztek széjjel. Albertet, a debreceni papot meg nem hívhatták, más lelkész jellegű fia pedig nem volt az elhunytnak... De volt egy derék veje, az érolaszi-i lelkész : Bélteky Albert, akit a paládiak már személyesen ismertek. E lelkészt a progmatica sanctio joga szerint meghívták és meg is választották pap- joknak. Hogy Bélteky Albert is bevált a paládiak ősi jeles papjai sorába: a jelen generatió is jól tudja; mert hiszen ő is assesor-papja volt a traktusnak mindvégig, mely tisztségében csak az 1911. évben 69 éves korában ragadta el a halál. Bélteky Albert fia a mi uj lelkészünk, akinek ereiben igazi „Ároni" nemzetség vére csergedezik; aki ama botpaládi lelkészlakban látott napvilágot s bölcsője ott ringott, ahol annyi jeles őse imádta a Jehovát és fényes- kedett a tudományban, a szeretetben, a kedvességben és a példás életben ... És hisszük, hogy e mi lelkészünk, azon falak között, az ősök szellemétől ihletett lelket, magasztosult érzelmeket, hivatottságot, szerető szivet örökölt, és ez az örökség vezette és avatta őt az Urnák felkent prófétájává ; hisszük, hogy a nagy ősök ihletett- sége vezette őt eddig is nemes pályáján és reméljük, hogy ezután is az fogja őt vezetni... Vezesse is, mert szükség van jeles őrtállókra... Jó hire-neve van köztünk már most is... Tudjuk, hogy debreceni káplánkodása alatt oly ismeretessé tette nevét, hogy ott ma az Árpád-utcai parókhia lelkészjelöltjéül emlegetik. Tudjuk azt is, hogy Mándokon, midőn a nagy tűzvész a fél községet rombadöntötte : mint állott mintegy Kátó a romok felett, mint vigasztalt, buzdított, gyűjtött s az egyházi épületeket rövid idő alatt újra építtette s az egész községet nehány év alatt — romjaiból — phő- nixként újjá emelte, és tudjuk: mily fájó szívvel váltak meg tőle hívei, midőn tőlük Szoboszlóra távozott; tudjuk azt is, hogy Szoboszlón 8 évi működése maradandó nyomokat hagyott úgy az egyház, mint a város társadalmi életében. Ö építtette a szép emeletes impozáns iskolát az egyház megerőltetése nélkül. Az egyházmegyében pedig főjegyzői tisztséget viselt. SZATMARVÁRMEGYE Ezen munkásságai nyilván bizonyítják, hogy derék ősei nyomdokain jár. Ezeket csak nagyjából soroltam fel uj állomása helyén, hogy azok is akik nem ismernék: tekintsenek bizalommal az ő jövő munkássága, nemes ambitiója elé. És kérjük, hogy mint eddig, úgy ezután is egyházának jóléte lebegjen szemei^előtt éjjel és nappal. Az egyház belső hitélete, erkölcsi súlyának emelése, a nagy- multu fényes egyház niveaujának megtartása legyen programmja s annak megvalósításában munkálkodjék céltudatosan. És úgy adja rá a szerető édesanya anyai áldását, mint Szilágyi Erzsébet megáldotta fiát a felnőtt Mátyást: „Csak azt imádd, csak azt szeresd, Annak neve, annak képe Álljon mindig szent oltárként • Szived, lelked közepébe ... És hogy ha kell: halj meg érte! Halj meg érte, én nem bánom, Ha a szivem meghasad is ... Így a jó Isten megáldjon ...“ És ti, rég porladozó dicső ősök szellemei, bocsássatok meg, hogy példás élteteket, emléketeket annyi évtizedes, százados pihenésiek után, a hálás utódoknak felelevenítettem s követendő példaként felmutattam. Nyugodjatok tovább békességben! — Vége. — Szatmár-Németi, 1913. Szegény ember pere. A szegény ember egyszer beperelte a tehenet, hogy vízzel felvegyitett tejet ad neki, — a sertést, hogy hamis mérlegen méri ki a húst és a zsírt, — a péket, hogy egy kötéldarabot sütött bele a kenyérbe és a sváb-bogarat, hogy jogtalanul és szemtelenül elfoglalta a lakást. Mikor a tehén, a sertés, a pék és a sváb-bogár megkapták a törvényszék elé az idézést, összeszaladtak s együttesen elmentek dr. Csüri-Csavarihoz, a rókához, aki ügyvéd volt a Küliken. Előadják a bajukat s megrökönyödve si- párognak, hogy most már mi lesz, mert hát bizony ők megmondják az ügyvédnek, hogy igaza van a szegény embernek. A róka ravasz mosolyt ereszt el a szája szögletén s kellő dij- levelet irat alá a megrémült társasággal, elmentek mind a tárgyalásra. Huncut, csavaros esze volt a rókának, addig ugrált a törvényszakaszok között jobbra, balra, előre, hátra, hogy mind a négy védencét felmentették. S mint derék, szeplőtlen jellemű egyéniségek távoztak el a törvényházából, a szeT
