Szatmárvármegye, 1910 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1910-04-10 / 15. szám
15-ik szám. SZATMÁRVARMEGYE. 3-ik oldal. Az összes sebesültek 4 járás 15 községéből valók. Annák megállapítására, hogy a mentő egyesület kezdetben igénybe nem vétetett, szükséges tudni, hogy márc. 28-án délelőtt midőn az első hivatalos távirat megérkezett, abban csak hullaszállitási engedély kéretett és 28-án egész napon a központban sebesültekről semmi értesítés nem érkezett. Minthogy a hullaszállitás és temetések törvény szerint csak 36 óra eltelte után vehetik kezdetüket, úgy a távirati intézkedés mint a kiszállás csak nyert értesítések keretében mozogtak. Midőn a 36 óra eltelte előtt 29-én reggel a helyszínén megjelentem úgy a csendör- ség mint a szolgálatot teljesítő dr. Losonczy Sándor 27 fekvő sebesültről tett jelentést, kiket gyógyszerrel ellátott, egy részüket pedig kórházba szállítani megkezdették. Galgóczy szolgabiró utján Írásban utasítottam Kápolnay járási orvost, hogy az egészségügyi szolgálatot Losonczyval permanenter ossza be és a betegeket lajstromozza. Márczius 30-án reggel, midőn a belügyminiszter ur kiküldötte kíséretében Óköritón ismét megjelentem, jelentette járási orvos, hogy Ököritóról 20 súlyos sebesült kórházba szállíttatott, minek folytán Ököritón csak 8 súlyos sebesült és mintegy 25-30 könnyű sebesült maradt; a vidékről oda semmi értesítés sebesültekről azon nap nem érkezett. Március 31-ike óta midőn az ingyenes gyógykezelem és gyógyszerek díjmentes kiszolgáltatása közhírré tétetett a jelentkező sebesültek száma a csengeri, mátészalkai és fehér- gyarmati járásokban ápril. 6-ig 60-ról 90-re emelkedett az utolsó 3 könnyű sebesült ápril. 6-án jelentkezett. Az orvosi szolgálatot illetőleg Losonczy Sándor körorvos ellen, mert állomását ahová kirendelve volt, még mielőtt felváltatott volna előzetes bejelentés nélkül elhagyta és az ökö- ritói betegeket márczius 31-én délutáni 3 órától magukra hagyta, fegyelmi eljárás tétetett folyamatba. Április 1-án reggel 4 órakor Kápolnay járási orvos a szolgálatot átvette s ugyaznap d. u. 4 órakor dr. Rosenthal Félix is megérkezett és az ököritói orvos állomás vezetését dr. Bródy Sándor mátészalkai magán orvossal egymást felváltva vezették. Azonfelül Kápolnay járási orvos ott mindennap megjelent. Azon idő óta a jelen ideig e 3 orvos egymás működését kielégítve végezte Ököritón az orvosi szolgálatot. Április 1-én alispán ur Budapestről az ápolók szövetkezetétől 2 szakképzett ápolót hozatott, kik közül egyik Dávid György az Ököritón működő orvosok kisegítésére egy pedig Kerekes István a fehérgyarmati kórházhoz osztatott be. A fehérgyarmati közkórház igazgatójának kérelmére belügyminiszter ur április hó 4-én két vöröskereszt ápolónőt küldött a fehérgyarmati közkórház kisegítésére. Április 2-án miután a fehérgyarmati közkórházban megfelelő férhely előállítása iránt intézkedtem, az nap Géberjénből 14 sebesültet és Fülpösdaróczról 3 sebesültet sikerült rábírnom, hogy a kórházi ápolásra magukat reászánják és a kórházba Jékey László ur erélyes — közbejöttével elszállittattak. Április 4-én Ököritón 11 beteget, 5-én 7 beteget sikerült nehezen hasonlóképen reá, hogy otthonukat elhagyva kórházba vonuljanak. Általában, ha végig tekintünk a lefolyt eseményeken, kitűnik az, hogy a sebesültek számáról tájékozatlanság gazért mutatkozott, mert egyrészről azon körülmény, hogy oly nagy vidéken 3 járás és 18 községből sereglettek össze a mulatók, — másrészről a nép rémületében szerte menekült s a sebesülteknek nagyrésze csak napok múlva kezdett orvosi segély iránt érdeklődni. A kórházba szállítás 20 kivételével csak a legfárasztóbb és hosszas lábeszélélés után volt elérhető. Előre látható ápril. 9-ig Ököritón a 6 fennjáró beteg meggyógyul és kettő kórházba megy, — az orvosi szolgálat beszüntethető lesz. Végül kötelességem bejelenteni, hogy Németh Jenőné úrnő a betegek ápolásában tevékeny és önfeláldozó részt vett és a legsúlyosabb betegek kötözésnél Berky Julia k. a. nevelőnővel együtt segédkezett, — az uj beteg felfedezésére nagy szolgálatot teljesített. A közigazgatási bizottság a jelentést tudomásul vette, s ebből azt állapította meg, hogy minden lehető elkövettetett arra nézve, miszerint a szükséges segély kellő időben megadassák. A jelentésből azonban mégis az tűnik ki, hogy a központból kimenő intézkedés kellő nyugalommal történt az ott levő orvosok közül pedig Losonczy Sándor körorvos éppen úgy kezelte a dolgot, hogy e miatt fegyelmi eljárást indítottak ellene. Kívánatos, hogy a legszigorúbb büntetésben részesüljön. A főispán indítványára feliratot küldenek a kormányhoz országos gyűjtés elrendelése czéljából, Madarassy Dezső indítványára pedig a honvédelmi minisztériumhoz, a segélyre szorultak katonai szolgálatot teljesítő fiainak szabadságolása czéljából. Szálkái Sándor indítványára úgy a vármegyei főorvosnak, mint a többi tisztviselőknek hivatalos kötelességük pontos teljesítéséért elismerését fejezte ki. Az alispán utasittatott, hogy a segélyre szorultak névjegyzekét mielőbb állítsa össze. A tisztviselők rehabilitása czéljából főjegyző egy tárgyilagos jelentés megszerkesztésére utasított, mely a lapoknak megküldetik. Végül egy segélyügyi bizottság alakíttatott, melynek elnökévé a főispánt, tagjaivá pedig Jékey László, Luby Géza, Madarassy Dezső és Szálkái Sándor választattak meg. Németh Jenőné úrnőnek, Berky Juliánná nevelőnőjének és Jékey Lászlónak a bizottság köszönetét fejezi ki azért az odaadó munkásságokért, melyet a szerencsétlenül jártak ápolásában olyan önfeláldozóan teljesítettek. Főispán bejelentette, hogy özv. Kemény Béláné úrnő személyes szolgálatát felajánlotta, mely azonban most már a mentők segélyének igénybe vétele folytán feleslegessé vált. Bejelentette továbbá, hogy gróf Károlyi Gyuláné 1000 korona segélyt adományozott. Ezután fegyelmi választmányi ülés volt, melyen több rendbeli jelentéktelen ügy tárgyaltatott le. „Szent László“ konviktusmik. Nem lehet eléggé lelkesen kifejezést adni azon örömünknek, hogy végre komolyan megindult a mozgalom egy, városunkban felállítandó konviktus létesítése ügyében. — Régen érzett hiány ez, mely nélkül valóban csoda az, hogy elsőrangú főgimnáziumunk úgy a valláserkölcsös nevelés terén, mint a tanulók létszámát tekintve, azt a fényes eredményt érte el, melylyel eddig tényleg beszámolt. Sehol sem tartjuk olyan fontos intézménynek a konviktust, mint éppen a mi vidékünkön. Erről meggyőződhetünk akkor, ha Szatmárra tekintünk. Ott éppen vasárnap szentelték fel a harmadik konviktust. Az első a püspöki, melyben mintegy 120, a második az Irsik Ferenc- féle, melyben mintegy 30 és a harmadik a Pázmány-féle, melyben 50 tanuló van. A három intézet .maga 200 tanulót helyez el. A tanulók nagy része a mi vidékünk sváb gazdáinak gyermekéből áll ki. A vallásos sváb tudja, hogy a konviktusban fia a legjobb nevelésben részesül. Megtanulja a fegyelmezettséget, engedelmességet, rendet, tisztaságot, vigyáznak egészségére, oktatják a tudományokra és vallásra, egyszóval mindenre, a mi egy gimnáziumot végző ifjúnak kell s a mit bizony otthon nem is igen sajátíthat el. És hogy mindezek felől teljesen nyugodt legyen, igen szívesen teszi azt, hogy Nagykárolyt elkerülve Szatmárra viszi gyermekét. Valóban igaza is van annak a svábnak. A konviktusok csaknem kivétel nélkül vallásos, szorgalmas és jó tanuló gyermekeket nevelnek. Főgimnáziumunk az ifjúság nevelésében elért eredményeket egy konviktus létesítésével sokszorosan fokozni fogja. Lesz egy kapcsolat, meg lesz az összhangzatos működés lehetősége az ifjú két élete között, melyek egyikét az iskola falai között, másodikat az életben folytatja. De a jó nevelésen felől remélhetőleg lesz annyi anyagi ereje is az intézménynek, hogy a szegény, de jó tanuló gyermeket ingyenes ellátásban részesítse. Ez a konviktus létesítésének második főcélja lesz, a mi elérhető a gyűjtések erélyes vezetése után. Fetser Antal nagyváradi felszentelt püspök legyen követendő példánk, ki fényes segélyével megadta az eszme életet. Nevéhez fog; fűződni a konviktus létesítése, ő a legnagyobb adakozó, kit jótéteménye által sok szülő és gyermek áldása fog kisérni. A nagynevű adakozó iránt városunk hálás lehet, ő tette városunk kulturális fejlődésében eddig a legnagyobb áldozatot minden fia között. Megérdemelné, hogy nevéről nevezzük el a konviktust. ' Hisszük, hogy a nemes cél városunk minden jobb ügyhöz érzékkel biró polgárát buzditni fogja arra, hogy fillérjével az intézmény felépítéséhez hozzájáruljon. Hisszük, hogy senki sem fog e kulturális cél elől kitérni, s mindenki igyekezni fog a maga részét kivenni. A vezetőség személyeit arra kérjük fel, hogy ne csak gyüjtőivek kibocsátása által, hanem személyes közbejövetelekkel úgy a város polgárait, mint járásunk községeit járják be a segélykérések céljából, hogy minél nagyobb arányban létesíthessük az intézetet. Városunk kulturális életének történetében nevezetes eseményt fog képezni az a nap, a mikor a konviktus rendeltetésének át lesz adva. A konviktusi bizottság a következő felhívást bocsátotta ki: A nehéz megélhetési viszonyok es az eszmék, irányok szélsőségbe való csapongása egyre jobban és jobban érezteti intézetünk vezetőségével annak a szükségességét, hogy gimnáziumunkkal kapcsolatban konviktus állíttassák fel. Erre különösen az a tapasztalat ösztönzi, hogy a jól felszerelt és a jó felügyelet alatt álló konviktusok sokkal alkalmasabbak a serdülő ifjúság nevelésére, mint a koszt-adó helyek. De másrészt segíteni akar a szegény- sorsú, de iparkodó és jó viseletű vidéki tanulókon. Ezeknek akar mérsékelt áron, oly otthont biztosítani, amely bátran pótolja a szülői gondoskodást. A vallásos és hazafias nevelés utjain az iskolával kapcsolatosan akar haladni. A ki ismeri a mai kor vallást és hazát kigunyoló törekvéseit, az nem fogja kicsinyelni törekvésünket. Otthont akarunk a vidéki törekvő ifjúságnak nyújtani, a hol a haza és a nemzet szeretetében megerősödjék és a hol az iskola erkölcsöt és vallást irányitó célzatai támogatásban részesülnek. Nagykároly szinmagyarságával több nyelvű vidék középpontjában fekszik. Iskolánknak eddig is nagy érdemei vannak a környék meg- magyarositásában. Ezt a hatást fokozná a konviktus, ahol a szomszéd oláh és sváb falvak gyermekei olcsó pénzért és később, ha tőkénk gyarapszik, a legjobbak igen tisztességes ellátásban részesülnének. Csak a paedagogus tudja és méltányolja igazán, hogy mennyire szükséges a jó környezet a fejlődő lélekre. Az iskola munkája azért meddő legtöbbször, mert az iskolán kívül durva kezek lerombolják azt, amit az iskola félő gonddal épített. A legszebb remények sorvadnak igy el! Sokszor kell azt látnunk, hogy az ifjú lélek sokat ígérő hajtásait elhervasztotta a val- lástalanság és a bűn fagyos szele. Megkönnyitette ugyan a konviktus létesítését egy jótevőnek mintegy 18 ezer koronát kitevő adománya, de azért a nagy cél megvalósítására, a „Szent László“-ról nevezett kon-