Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-12-25 / 53. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI LAP. .(g- MEGJELENIK HETENKINT EGYSZER: VASÁRNAP, & Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kaszínó-utcza 2. sz. Hirdetések jutányos áron közöltéinek, = Kéziratokat nem adunk vissza. ­Lapvezér: Papp Béla országgyűlési képviselő. Felelős szerkesztő : Laptulajdonos : Erdőssy Vilmos. Szintay Kálmán. Előfizetési árak: Egész évre ........................................................ Félévre .............................................................. Ne gyedévre......................................................... —-~-t—= Egyes szám ára 20 fillér. 8 korona 4 korona 2 korona. A KARÁCSONY. i' . A szeretet, a remény s a béke ünnepe. (e.) Újra itt van a karácsony, a remény, a szeretet s a béke ünnepe. A műhelyek­ben megáll a gép, a munkások leteszik szerszámaikat. A hivatalos asztalok mel­lett görnyedő tisztviselők leteszik a tollat. Elnémul a politikai élet zsibaja. A ha­rangok messze hallható kongással hirdetik a karácsonyt, a szeretet, a béke s a reménység ünnepét. A vályogkunyhók fülledt levegőjű szobáiban, a díszes paloták légfütéses termeiben kigyuladnak a karácsonyfák gyertyái. S a kik körülállják, szivök jól- első, kellemes, édes érzéssel telik meg. Hivő, reménylő szemekkel néznek a csil­logó szimbólumra, mely a szeretetet, a hirdetett igék diadalát, a megálmodott álmok teljesedését szimbolizálja. Kinek ne esnék jól a titkos álmok, a soha el nem szűnő, motoszkáló ideák, a lélekből sarjadzott tervek valósulására gondolni? Kinek nincs terve, mit nem közöl senkivel? Álma, mit nem mond el senkinek. Uj, merész eszméi, melyek forrnak, forrongnak, várják a kellő pilla­natot, a mikor az elröpitett szó azonnal tüzet fog a lelkekben. A farizeusok, az önzők, a gyülöiködők nagyon elszaporodtak. S mig a szeretet azon fáradozik, hogy teremtsen, alkosson, addig a gyűlölet lázban égő, ravasz mun­kájával a szeretet munkáját rombolja. A társadalom, az államhatalom em­berei inkább a harag, a gyűlölet, mint a szeretet fegyvereivel harcolnak. E szent ünnepen, a szeretet, a béke ünnepén vajha elsimulnának az emberek közötti ellentétek! Vajha megértenék, megbecsülnék egymást! A százlángu karácsonyfa alatt vajha megtisztulnának a lelkek minden földi szenny és salaktól! Vajha a karácsonyfa lángjának tüzében megacélosodna a "élek! Óh de nagy szükség is van a szent karácsony ünnepére, a szeretet megúj­hodására ! Jöjj, kelj hát uj életre te örökkévaló eszme, te istensugalta ige, te ragyogó, hevítő szeretet! Telisd meg az emberek szivét jósággal s igazsággal, hadd fakad­jon annak nyomán örök áldás és bé­kesség !! Szállj le szeretetnek fényessége az emberek szivébe ! Szállj, szállj, szállj!... Mindenkinek vannak ilyen hu, hang­talan gondolatai. Minden ember vár va­lamit az élettől. S a ki vár valamit, az oly sokat, olyan lázasokat álmodik. Ál­mok, ábrándok nélkül mit sem ér az élet. Az álmok, ábrándok tartják bennünk a lelket. Ezek adnak hitet. Ezek által re­mélünk, bízunk, várunk. Ezek gyógyit- gatják lelkünket. Az álom semmi más, mint a jövő megérzékiíése; érzékelése. Az örökzöld szimbólum előtt a teljesedés, a valósulás megejtésének érzése remeg át a leiken. De a karácsony nemcsak a testet öltő reményt, han ;rh a béke és szerete­tt is ünnepli. Örökké való eszme a mindenható szeretet. A Krisztusi tanok megdönthetet­len, elévülhetetlen, ragyogó tételei, a melyekből él és táplálkozik az emberiség immár két ezredév óta . . . A szeretet ünnepét ünnepeljük. A szereteíét, melynek annyi fényes, hatalmas oltárt emelt az emberiség. A szeretet ha­talmára emlékeztet ez ünnep. Nagy szükség is van erre, mert a szeretet még csak munkája kezdetén van. Karácsony este. — Irta: Dávodi Bakó Kálmán. A kedves kis Jézus Szénás szalmaágyon Óh én a szegénykét Oly nagyon sajnálom! Remeg a hidegtől lei-pici teste, Mint a zöld levélen Zugó-bugó szélben Az ég harmatcseppje! Aranyos Jézuskám Miért jöttél télen ? Miért nem tavasszal Mosolygó napfényben ? Zöld galyból vetettem Volna neked ágyat S boldogan dalolva Rózsát téptem volna Kis fejed aljának. Jöjj meleg szivemre Isteni szent Gyermek S mig én csókolgatlak, Becézlek, öllellek, — Óh Te mosolyogva Nyújtsd ki kezecskédet S áldd meg. kérlek szépen, Szent karácsonyéjen Szegény magyar népet!. . . ki asszooyszereiem. Irta: NYÁRY ALBERT báró. Meddig szerethet az asszony ? Hölgyeim ! Kíváncsian várják a feleletet! Nos hát meg­mondom : ameddig őt szeretik! Nincs állandó más az örökkévalóságban, csak a szerelem. A napok kialudnak, de a szív lángja nem. Ha vannak náluknái alacsonyabb lények, kik a röghöz vannak kötve valamelyik másik földtekén, akkor azoknak az egymáshoz való ösztönszerü vonzódás teszi elviselhetővé az élet nehéz terhének hordozását. Ha előre törnek izzadtság és vér között hozzánk ha­sonló emberek bármelyik csillagon, úgy azok között is a legnemesebb és a legundokabb tettek a szivből fakadnak. Vannak talán nálunk magasabb, fejlettebb szolgái is az Istennek. A kiket nem húz le ólomsullyal a nehéz test, a kiket hidegen hagy az arany csillogása s el­feledték a kard használatát. S ebben a boldog világban is szereti a férfi a nőt, koszorút fon­nak egymás fejére ködszerü virágból s lesik a szót egymásnak ajakáról. S nálunk százszorta boldogabbak, mert nem epeszti a test vágva őket, csak a lélek harmóniáját keresik. A sas talán a századik fészkét rakja már, s ugyanaz a fecskepár évtizeden keresztül visszaszáll az eresz alá, ahol először csókolták meg egymást. Az asszony szerelme volna csak hitvány korlátok közé szorítva? A királyok ideje le fog. talán járni egy­koron, de az utolsó napsugár mégis asszonyi 1 koronán fog megtörni. Nem fogja leverni fe­jéről földrengető vihar; ha tűzben kell elpusz­tulni, aranya össze fog olvadni azzal a szép fővel, vagy évezredekre ráfagyasztja azt az uj jégkorszakban az enyészet hidege. De együtt pusztul el koronájával, mert azzal együtt szü­letett. Hatalma nem fog csorbulni, mig csak egy is lesz, aki megérti szavát és megérti szép­ségét. Mert ebben a szépségben van az ő ereje, talán a nevető szemében, talán a hamvas arc- szinében vagy a puha kacsóiban. A szépség annyiféle, ahány szem észre­veszi azt. Abszolút szépség éppen ezért nem járt még a földön, s ha az Ida hegyére szál­lott Istennők Hektorra bízzák az aranyalma sorsát, talán ma nem kellene romjaiból kiásni szent Trója falait. Mert Iám, a gyorslábú Hek- tor a világszép Helénát sem találta szebbnek, mint jó kis feleségét. Egy kis hajlása a szem-metszésnek, vagy mély tengerszine a szemnek lázba hozza egyi­ket, mig a másikban az ajk eperpirossága elég vágyakat kelteni. Az idő mohval fedi be a már­ványt, de ami kicsillan alóla, elég, hogy a forma tökélyét és az anyag csillogó fehérjét sejtesse. Az idő élesebbé teszi az arc formáit, barázdákat szánt közéjük, de hát van-e cso­dálkozni való azon, ha közöttük mégis meg­leli valaki azt, ami az ő szemének szép, szi­vének kedves. S addig az asszonynak joga van szeretni, amig őt szeretik . . . joga van. De vájjon esztétikailag a ket­tőjükön kívül álló világ nem kritizálja-e meg ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom