Szatmárvármegye, 1908 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1908-02-02 / 5. szám

5-ik szám. SZATMÁRVÁRMEGYE. 3-oldal sadalmi eszmék, erkölcsi világnézlet reformátora, de nem forradalmár, mint újabban feltünteni szeretnék. Igenis megérdemli, hogy szobrot emeljünk neki, de nem a forradalom sáros, véres mezején, hanem a szivekben. Még egyszer szerepelt Tóth József ez es­tén; ugyanis ő irta azt a monológot, a mely- lyel húga, Tóth Mici oly állandó derültségben tartotta a közönséget. Elragadó kedves jelenség volt keresetlen természetességével, mely csak az igazi művészi tehetségek sajátja. Filep Margit k. a. operarészleteket éne­kelt Vitek Károly zenetanár zongorakisérete mellett, majd a közönség zugó tapsára magyar népdalokat. Sokszor volt része a nagykárolyi közönségnek az ő szép és zeneileg müveit hang­jában gyönyörködni, de mint az általános tet­szésnyilvánítás mutatta, mindenkor szívesen és élvezettel hallgatja. Ardelean Mariska felolvasta Madarassy Istvánné N. Szabó Hedvig „A tél“ c. szelle­mes csevegését, melyet a közönség érdeklődéssel és élvezettel hallgatott. Ritkán van része közönségünknek ilyen igazi műélvezetben, mint a jan. 26-iki est volt. Krémer társulatának 40 előadása nem nyújtott annyi valódi műélvezeteket, mint a Kölcsey- Egyesület és Oltáregyesület két estéje. Úgy látszik visszafelé megyünk a XVIII. század felé, s megint a társadalom veszi át a színészet kulturális szerepét. Mert a mai színészet kezdi teljesen elveszteni művészeti jelentőségét és hovatovább üzleti jellegűvé válik. Az üzleti szempont pedig megölő gyilkosa a kultúrintéz­mények áldásos működésének. Éppen e szem­pontból nem helyeseljük, hogy az Oltáregyesü­let állandó belépődíjjal rendezi művész estéit. Sokkal helyesebb és méltányosabb lenne, ha váltakozva rendezne díjas és díjtalan estéket. A befolyó jövedelemre nézve pedig úgy hisszük, sokkal helyesebb dolog volna, ha igy télen, mikor Nagykárolyban is százan és szá­zan vannak, akik éheznek és fáznak, ezeknek a nyomorán enyhítenének a helyett, hogy a központba, Budapestre vagy hová küldenek egy bizonyos összeget. Mert bizonyára kegyesebb és Istennek tetszöbb dolog embertársaink nyo­morán enyhíteni, mint csillogó, aranyos mise­ruhát csináltatni. O— egymásnak kívánván lenni udvarlására. Megje­lent tehát a gróf is, ki is, miután konvenciós cigánya, Martinovics által riadó tússal fogadta­tott s a báli közönség női által harsányan meg- vivátoztatott volna, azonnal magához intette Irinyi László generális perceptns uramat s félre vonulván vele a szappanos vízzel simára mosott, színes papirosból font láncokkal körülterem- tettézett sok szép viaszgyertya fényétől ékes­kedő szála egyik sarkába, komoly diskussziót kezdett vele a Geőcz Ferenc contra Irinyi Klára ügyről. A nagy urnák kiválóan szivén feküdhetett kedvenc németjének ügye, mert ha­talmas tekintélyén kivül minden ékesszólását latba vetette, hogy reábirja a vén kurucot a házasságba való beleegyezésbe. Hogy épen túlon-túl könnyen ment volna a dolog, azt igazán nem mondhatni. A gróf sok rábeszélésébe, Klárika sok keserves könny- hullatásába került, mig végre kierőszakolták az öreg kuruc beleegyezését. — Nem bánom hát kegyelmes uram, — nyögi végre búsan, — legyen az excellenciád akaratja és a leányzó szive szándéka szerint, ámbátor felette keserű falat a magyar nemes ember gyomrának a cseh péksütemény. Azt az egyet azonban kikötöm, hogy a helytartó ta­nácsi secretariatusból semmise legyen ! — De hiszen generális perceptus uram kívánta, hogy hivatalbéli ember legyen a veje — incselkedett vele a főispán, aki maga sem vette komolyan, hanem csak slágernek hasz­nálta a kinevezést. Télen. Minden vallási rendszer filozófiáját egye­síti ez a szó : humánizmus. A krisztusi hit sze­líd alázatossága, szeretet tanítása, a modern altruizmus nagyszerű gondolatában. És akik igazán hívők, igazán belemélyednek az apos­tolok tanításainak misztériumaiba, azok mind odazarándokolnak a humanizmus oltáraihoz és áldoznak azon. Tél van. Hideg tűzhelyek felől a társada­lom szivéhez szólanak a segélyt kérő, fázósan reszkető hangok. Pogány az, aki meg nem hallja, aki a gondtalanság selymes szobáiba zárkózik el előle. Évről-évre hatalmasabb lesz a hang és a segélyt kérő szó egyre szívhez szólóbb. Mert bár a hegyeken és a völgyekben ezrével nő a fa, erdők koszoruzzák a város falait, mert bár idelátszik a lombjavesztett, ko­pár erdőrengeteg — mégis fáznak az emberek és dideregnek. Hideg tűzhelyek kiáltanak segít­ségért. A szegény, rongyos, ágról-szakadt gyer­mek egy darab kenyeret kér. Pogány az, aki a kérő szót elutasítja. Egy darab kenyér! Milyen nagy probléma, milyen nagy szenvedés! Az ember megroppan annak a gondolatnak súlya alatt, hogy az összes filozófiai rendszerek, az összes gondolatirányok, áramlatok mind, mind annak a problémának megoldása felé gravitál- nak, hogy egy darab kenyeret, egy kis meleg tejet, meleg ruhát, barátságos otthont miként lehetne a tél kitagadottjainak, az élet számíizött- jeinek biztosítani. Mert, higyjék el, a tél szörnyű, kegyetlen nagy ellensége az emberiségnek. Mint valami középkori kényur, inkvizíciót rendez, máglyára visz és kerékbe tör. Higyjék el, a tél ellensége az emberiségnek. Besüvit a kis házak törött ablakain, a nyomorúságos városvégi lakásokba gúnyosan nevet, mert nem tudnak védekezni ellene. Az utcán kószáló szegény gyermek tes­tét megkinozza, elgyötri és gúnyosan nevet, — Bizonyára igaza van excellenciádnak, azonban méltóztassék megengedni, — német­nek, csehnek való hivatal az a cancelistaság. Az Irinyi László veje pedig magyar nemes, aki ha már szolgál, csak a vármegyét szolgálhatja. — Igaza van, generális perceptus uram, hagyta helyben kedélyes nevetés mellett a gróf az öreg ur okoskodását. De most már túlva­gyunk a restauráción, nem tehetjük kenyérbe az embereinket. Hanem lesz rá gondom, hogy a következő restaurációnál bekerüljön a vár­megyéhez. Addig csak elél valahogy a kettőnk emberségéből az istenadta németje — akarom mondani nemes Geőcz Ferencz uram. Úgyis történt. Az 1771. julius 29-én tar­tott restauráción, és addig eltelt hatodfél esz­tendő alatt kellő patinát kapván a Geőcz Fe­renc nemeslevele, és házassága révén eloszol­ván az ellene való antipatiák : egyhangú válasz­tással ült be a krasznaközi járás főszolgabírói tisztségébe, amelyet mindenek megelégedésére töltött be halála napjáig. Irinyi Klárával való boldog házasságából egy fiú származott: az ifjabbik Geőcz Ferenc, aki már 1811-ben főjegyzője, 1817-ben pedig másod alispánja Szatmárvármegyének, amiből a vak is látja, hogy azt az urat már az atya- fiságos nexusai vitték előre a pályáján olyan tempóban, amilyenben akarta. Letehetem tehát bátran a tollat, mert ehez az éppen modern pályafutáshoz immár semmi köze sincs a kró­nika írónak. hisz szegénykének nincs meleg gúnyája, hogy magára huzza, hogy védekezhessék ellene. Ezzel a kegyetlen, nagy ellenséggel száll szembe a humanizmus. A csatakiáltás az, hogy segítsük a szegényeket, enyhítsük a szörnyű urnák : a télnek nyomorát. Minél intelligensebb egy város, annál több hive van a humanizmus­nak. Akiket jó móddal, szerencsével, anyagi gondatlansággal és hozzá érző humánus szívvel áldott meg a teremtő, azok meghallják a sze­génység kérő, esdő szavát. Mert pogány az, aki meg nem hallja! . . . Farsangi naptár. Február 15. Az államvasuti alkalma­zottak táncvigalma a Polgáriban.; Febr. 1. A Nagykárolyi Zenemiikedvelök Egyesületének hangversenye a megyeháza dísztermében. Február 1. A nagy károlyi főgimná­ziumi ifjúság hangversenye. Febr. 2. A nagy károlyi kath. legényegylet táncmulatsága a polgáriban. Febr. 5. Protestáns bál és hangverseny a megyeháza dísztermében. Farsangi vers. Hajdan, hogyha jött a farsang Örült az iju s a lány, Készülődtek, bálba mentek S vigan táncolt valahány. A könnyű „tarletán“ ruha Pár nap alatt készen lett, — És milyen kevésbe került — Ez a bájos toalett. Most előtte két hónappal Összeül már a tanács: Melyik selyem lesz az „alap“ ? Miből lesz a „behúzás“ ? Hogy varrják meg azt a ruhát Ahogy másnak soh’sem volt ? Csipke, flitter, szalag, virág — Csoda, hogy győzi a bolt. Mese módon fésült hajjal Benne ékszer, lepke s tollal; Végre a terembe lép — S im elétárul a kép: A bálterem közepében Az ifjúság együtt áll. S versenyeznek, hogy — mattabb Arcot vajon mék csinál ? Táncolni csak olyan táncol, — És még az sem jókedvvel — Ki az első cipőcskéjét Nem is oly rég nyütte el. Amelyiknek három X is Nyomja már a vállait, Csak mint „díszlet“ jelenik meg S lesajnálja a többit. Nem elég, hogy rendezők közt Ott szerepel a neve ? Talán még „robotoljon“ is? Ugyan mi nem kellene! * Ti meg lányok, ne legyetek Olyan telhetetlenek! Nem elég, hogy majd a lapban, — A báli tudósításban — Benne lesz a nevetek ? Gulácsy Ilonka. Sirolin Emeli az étvágyat és a testsúlyt, megszün­teti a köhögést, váladékot, éjjeli izzadást. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmum-Ls Roche & Co. Basel (Svájc) ßß Roehe ff Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak­ban. — Ara dvegenkiat 4.— korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom